Huang Di, a Sárga Császár

 Megoszlanak a vélemények személyéről. Vannak, akik csak egy legendákban létező, nem valós személynek tartják, akinek alakját azért „találták ki”, hogy rajta keresztül tegyék hitelessé a régi korokból származó különböző hagyományokat, törvényeket, leírásokat az adott kor embere számára.

Mások viszont úgy vélik, hogy igenis valóságos személy volt, aki igen hosszú ideig  uralkodott, a „xia" hun nemzetség vezetőjeként. Őt tartják a kínai civilizáció megalapítójának. Népfelségjog alapján választott uralkodó, aki azzal a feltétellel fogadta el a királyságot, hogy a nép elmozdítja tisztségéből, ha nem a nép javára szolgál. Uralkodása alatt végig a nép felemelésén munkálkodott.

Szigorú, pártatlan uralkodó volt, amivel elérte, hogy országa felvirágzott. Elrendelte, hogy a férfiak és a nők különböző ruhát viseljenek. Országa népeinek egységéről hosszú távon is gondoskodott: megtiltotta az egy nemzetségen belüli házasságot, így a különböző népek összekeveredtek, és egy egységes nemzet alakult ki. Ezzel Huang Di az egyesített nép ősévé vált, és mivel a Xia hun nemzetségből származott, így ez az egyesített nép a „huaxia” nevet kapta. A mai kínaiak 90%-ának ez a huaxia törzs az őse. Csak a Han dinasztia uralkodásától nevezik magukat „han” néven.

Hunag Di nevéhez fűzik a következő találmányok elterjedését: a fejsze, a mozsár, az íj, a nyíl, dárda, a ruha, a cipő, a szekér, a csónak, a kútfúrás, a naptár, a harang és az áldozati edény. 


 

Huang-tit a mai napig a kínai kultúra megalapítójának tekintik. A legendákba vesző császár a tradíció szerint Krisztus előtt 2697-től 2597-ig, tehát pontosan 100 évig uralkodott, és 110 éves volt, amikor a sárkány felvitte a mennyekbe. Erről a korról nincs még írásos feljegyzés.    

Tőle eredeztetik a legendák a császárságot jelképező sárga színt is, feleségének, Lei Cunak tulajdonítják azt, hogy megtanította a népet, miként lehet a selyemhernyókból a selymet előállítani, minisztere, Cang Csie pedig a kínai írásjelek atyjának számít a történelmi mondavilágban.


A Sárga Császár Belső Könyve a legrégibb - mintegy 3000 éves - fennmaradt kínai orvosi mű, ami leírja az ősi Kína orvoslásban elért eredményeit.

Az elmúlt évezredek során a Sárga Császár Belső Könyve kijelölte út mentén fejlődött a hagyományos kínai orvoslás. A történelem során kifejlődött különböző hagyományos kínai orvoslási iskolák, irányzatok mind-mind a Sárga Császár Belső Könyvében lefektetett elméletek alapján jöttek létre. A régi dinasztiák orvosai sok figyelmet fordítottak a Sárga Császár Belső Könyve tanulmányozásának, magyarázatának, így téve lehetővé, hogy ez a remekmű nemzedékek során át megőrződött és életek millióit menthette meg. Még napjainkban is fontos szerepet játszik a Sárga Császár Belső Könyve a hagyományos kínai orvoslás elméletének elsajátításában illetve klinikai gyakorlatában.

A Taoizmus

A Taoizmus több mint 2500 éve a kínai gondolkodás, filozófia és vallás meghatározó tényezője. A Tao eredetileg utat jelent, sőt ma is a csillagok útját jelenti az égbolton, de jelenti a bölcs utat is,(spirituális) amely célhoz vezet, a rendet és a törvényt, amely mindenben érvényesül.

  A legutóbbi időkig hatást gyakorolt a kínai filozófia, irodalom és az orvoslás területére. A hagyomány szerint összefoglalója, Lao-Ce a legismertebb taoista bölcs, aki a a Tao Te King (Út és Erény Könyve) című híres értekezésében (filozófiai költemény) fektette le a taoizmus alapjait.

 

Lao-ce egy feltehetőleg az ie. 4. században élt kínai filozófus, akiről azonban nem tudni biztosan, hogy valóban létező történelmi személy volt-e, vagy csupán legenda. Lao-ce magyarul „öreg gyermeket” vagy „öreg mestert jelent” jelent (a gyermek szó a taoizmusban a tapasztalt mesterek gyermeki egyszerűségét jelenti).

A hagyomány szerint Lao-ce a „Tavasz és Ősz korszakának” (i. e. 700 – i. e. 476) végén élt, a Chu királyságban, hivatalos neve Li Er volt. Születési idejét a Krisztus előtt 565 körüli évekre becsülik. Magas, hosszú fülű, nagy szemű, széles homlokú és vastag ajkú ember volt. Mint a Csou (Zhou) dinasztia „tárházat őrző tisztje”, a könyvtárban dolgozott, és az „elraktározott könyveket igazgatta”.

Konfuciuszt a különös ember zavarba ejtette, de hatalmas tiszteletet érzett iránta. „Tudom, hogy a madár repül; tudom, hogy a hal úszik; tudom, hogy az állatok képesek szaladni. A futó teremtmények csapdába ejthetők, az úszók pedig fonott hálóba. Amelyek repülnek, nyíllal lelőhetők. De a sárkány a tudásom fölött áll, a felhők és a szelek szárnyán a mennyekbe emelkedik. Ma láttam Lao-ce-t, és ő olyan, mint egy sárkány!”/forrás: Wikipedia/

 A taoizmus másik híres misztikusa Csuang-ce (i.e. 300 körül) írta meg értekezéseit (Csuang-ce bölcsessége).

A taoista egészségtan átfogó műve, az orvostudomány klasszikusának számító "A Sárga Császár Belső Könyve" (Huang-ti-nej-csing) még ma is mértékadó műnek számít.


A legismertebb Taoista szimbólum a YIN-YANG. 

A Jin és a Jang jel először a Ji King-ben (Változások Könyve) szerepel, kb. i.e. 1250 körül. A jin jel jelentése: a hegy árnyékos oldala, a jang jel jelentése pedig: a hegy napos oldala.
Kettejük dinamikus együttműködése a mindenség egysége és egyensúlya.

A Yin és Yang negatív és pozitív, víz és tűz, nő és férfi, az őselemek egymásra hatásának jelképe.

A kínaiak úgy tartják, hogy a Yin és Yang az idők kezdetétől jött létre, mikor villám hasított a kozmikus őssötétbe és semmibe. Ekkor minden súlyosból és sötétből Yin keletkezett, miközben amire csak a villám fénye hullott, könnyű súlytalan Yang-á változott.

A Yin és Yang jelkép a természet megfigyelésén alapul. Az égitestek csillagok, és bolygók ugyancsak Yin vagy Yang minőségűek , a Nap Yang, a Hold Yin.

A természetben szintén együttesen van jelen Yin és Yang, a hegyek Yang míg a folyók Yin.

Ha változásban tudjuk szemlélni világunkat, ha megértjük, hogy az élet folyamatos átalakulás, mint az (évszakok körforgása, éjszakák, nappalok váltakozása,) jobban eligazodunk majd a modern világ útvesztőiben.

Minden emberben van Yin és Yang csak a férfiakban több a Yang elem a nőkben pedig a Yin. Kettő kapcsolata állandó, folytonos (mint a jelkép tükrözi), egymást kiegészítő, szoros egységet alkotja meg az egészet.

Lao-ce idézetek:

Ha tudásra akarsz szert tenni, naponta gyarapítsd az ismereteidet. Ha bölcsességre, naponta válj meg néhánytól.

Az igaz szavak nem kellemesek. A kellemes szavak nem igazak.

El kell felejtenünk a napok és az órák fogalmát, hogy jobban odafigyelhessünk a percekre.

Időjárás...

Földünk több részén is rendkívüli időjárással indult a 2014-es esztendő: tikkasztó hőség a déli féltekén, sarkvidéki hideg az Egyesült Államokban, és szokatlanul enyhe időjárás Magyarországon.



Negyvenkilenc amerikai nagyvárosban dőltek meg az eddigi hidegrekordok. A délkeleti Atlantában mínusz 14 fokot mértek, hidegebb volt, mint a több ezer kilométerrel északnyugatra fekvő Anchorage-ban, Alaszka legnagyobb városában. Még a napsütötte strandjairól ismert Hawaiiban is beköszöntött a hideg tél, a Mauna Kea alvó vulkán tetején mínusz hét Celsius-fokot mértek.

 Bolygónk déli féltekét viszont rendkívüli hőség tikkasztja: Ausztráliában január 9-én, több helyen 50 Celsius-fokot mértek (árnyékban). Karácsony óta 34 helyen dőlt meg az abszolút melegcsúcs.

Brazíliában 49 Celsius-fokot mutatott a hőmérő a napokban, Rio de Janeiro állatkertjeiben jégkrémet, jégbe hűtött gyümölcsöt kapnak a vadak, hogy könnyebben viseljék a kánikulát.
/National Geographic- Időjárási szélsőségek/

 
Itthon ..

A szokatlanul meleg januári időjárásban szirmot bontott több kora tavaszi virág is a Mecsekben. Orfűn illatos hunyort, kankalint és hóvirágot láthatnak a kirándulók. Öt Celsius-fokkal van most melegebb a sokéves átlagnál.

Virágzik az illatos hunyor (Helleborus odorus), a kankalin (Primula vulgaris) és a a hóvirág (Galanthus elwesii) a Mecsekben a szokatlanul meleg téli idő miatt. A kora tavaszi virágok azért bontottak szirmot, mert január 9-e óta 5-6 Celsius-fokra melegszik a levegő az ilyenkor megszokott mínuszok helyett./Origo/

Január 13. - Veronika napja

A Rómától 200 km-re, az Abruzzo hegyei között található kisváros arról nevezetes, hogy a kapucinusok ott őrzik "Veronika kendőjét".

Manoppello féltve őrzött ereklyéje, a Szent Arc nem más, mint egy 17x24 cm-es fátyol, amely egy férfi arcmását hordozza, mégpedig oly módon, hogy az a kendő mindkét oldalán látható. A tudományos vizsgálatok annyit már kiderítettek, hogy a kép nem festés, de nem is szövés, vagy hímzés nyomán keletkezett. Továbbá, hogy a rajta látható arc megegyezik a Torinói Leplen látható férfiéval.

A kendő egy nagyon különleges és drága anyagból van, amit tengeri kagylók gyöngyházából állítottak elő a régi időkben, és aranyszálakkal is átszőttek. Ez az anyag ellenáll az éternek, a savaknak, a lúgnak és a víznek. Nem vihető fel rá semmilyen színezőanyag sem! Így tehát a rajta lévő portrét nem festhették rá, ez egyszerűen lehetetlen lett volna. Két olasz egyetem híres professzora vizsgálta meg a manoppellói kendőt és úgy találták: nincsen rajta semmilyen festék még nyomokban sem. Erre az anyagra nem is lehet festeni, ezt vagy kétezer éve tudják.

Az evangéliumok nem beszélnek Veronikáról, alakja egy VI. századi apokrif iratban tűnik fel. A keresztet vivő Krisztushoz odaszalad egy asszony, és arcáról letörli a véres verítéket, aminek nyomán a kendő megőrzi a Megváltó arcának képét. Valójában a Veronika név nem mást jelent, mint "igaz képmás" (latinul: vera icona), és így tényleg Krisztus arcára utal.

Veronika napi hiedelmek

A közhiedelem szerint a tél leghidegebb napja. Az ekkor kötött házasságok ennek megfelelően szilárdan kitartanak. A kiszombori édesanyák Veronika napján vízben elkevert tojásfehérjével mosták meg kisgyermekük arcát, hogy mindig szép tiszta legyen.

Szent Veronika a fotográfia védőszentje.

Veronikát a váci varrólányok védőszentként tisztelték.  E nap éjjelén álmodják meg a lányok, hogy ki lesz a mátkájuk, ha ezen a napon valamennyi legény ingét a párnájuk alá teszik, azt a legényt egészen magukhoz tudják bolondítani.

Molnár Ferenc

"Minden kis viaszgyertya megtanít bennünket arra,hogy érdemes egy kis fényért, melegért tövig égni, mert a kis dolgok fénye az, amely széppé, meleggé teszi az életet.

Molnár Ferenc 1878. január 12-én született.

Budapesti nagypolgári család fia volt. Ő is jogásznak indult, egy ideig a genfi egyetemen nemzetközi jogásznak készült. de huszonkét éves korában egyszerre hátat fordított a jogtudománynak, és újságírónak állt. Szinte azonnal feltűnt csillogó szellemességével, szatirikus humorával, részvevő érzelmességével. Stílusa kezdettől mindvégig választékosan szabatos: mesélő leleménye és ötletgazdagsága kimeríthetetlen. A fiatal Molnár Ferenc odasorakozik legjobb novellistáink közé, majd huszonhárom éves korában megjelenik első regénye, az Egy gazdátlan csónak története, amely után az irodalmi élet az elbeszélő próza nagy ígéretének tartja. És a várakozásoknak hamarosan meg is felel. Huszonkilenc éves, amikor elkészül A Pál utcai fiúk, amelyet azóta is világszerte a világirodalom egyik legjobb ifjúsági regényének ítélnek.


Pál utcai fiúk - Részlet

Beléje szorult a szó. Nem tudta folytatni, oly szigorúan nézett a szemébe Áts Feri. És meg is szólalt erős, mély hangján, melytől
annyiszor reszkettek meg a fiúk, amikor az erős legény valamiért megharagudott rájuk:
- Nem - bömbölte -, te, úgy látszik, még mindig nem ismered a vörösingeseket! Nem megyünk mi vesztegetni meg alkudozni! Ha
nem adják szépszerivel, hát elvesszük. Nem kell nekem se tót, se kikergetés, aki mindene van! Micsoda alattomos dolog ez?!
Mindnyájan hallgattak, és Geréb lesütötte a szemét.
Áts Feri fölállott:
- Ha gyáva vagy, eridj haza!
Villogó szemmel mondta ezt Gerébnek. És Geréb e pillanatban nagyon megijedt. Érezte, hogy ha most a vörösingesek kitessékelik maguk közül, akkor már igazán nincs sehol helye ezen a világon. Hát fölemelte a fejét, és bátor hangon próbált beszélni:
- Nem vagyok gyáva! Veletek vagyok, veletek tartok, hűséget fogadok nektek!
- Ez már beszéd - mondta Áts, de az arcán látszott, hogy nem rokonszenvezik a jövevénnyel. - Ha velünk akarsz maradni, leteszed
a fogadalmat a mi törvényeinkre.
- Szívesen - mondta Geréb, és föllélegzett.
- Adj hát kezet!
Kezet fogtak.
- Mostantól kezdve hadnagyi rangod van nálunk. Szebenics majd neked is ad lándzsát és tomahawkot, s beírja a nevedet a titkos névsorba.
És most hallgass ide! Nem lehet halogatni a dolgot. A támadás napját holnapra tűzöm ki. Holnap délután valamennyien itt gyülekezünk. A csapat fele a Mária utca felől megy be, és elfoglalja az erődöket. A csapat másik felének te fogod kinyitni a Pál utcai kiskaput, s ez a rész ki fogja kergetni a grundbelieket onnan, vagy ha a farakások közé menekülnek, akkor az erődökből támadják meg őket a többiek. Nekünk labdaterület kell, és ezt meg fogjuk szerezni, bármi történjék is!
Mindenki fölugrott.
- Éljen! - kiáltották mind a vörösingesek, és lándzsáikat a magasba emelték.
A vezér csöndet intett.
- Még meg kell tőled kérdeznem valamit. Nem gondolod, hogy a Pál utcaiak sejtik, hogy te hozzánk tartozol?
- Nem hinném - felelt az új hadnagy. - Még ha itt is volt valaki közülük a múltkor, mikor a piros cédulát a fára tűzték, nem láthatott
a sötétben.
- Tehát nyugodtan mehetsz be közéjük holnap délután?
- Nyugodtan.
- Nem fognak gyanítani semmit?
- Nem. És ha gyanítanának is valamit, nem merne szólni egyik sem, mert mind fél tőlem. Nincs azok közt egy bátor fiú sem!
Egy éles hang vágott egyszerre közbe:
- Dehogy nincs!
Körülnéztek. Áts Feri meglepetten kérdezte:
- Ki szólt?
Senki se felelt. És az éles hang újra megszólalt:
- Dehogy nincs!
Most már világosan hallották, hogy a hang a nagy fa tetejéről jött. S rögtön ezután zörögni kezdtek az ágak, recsegett-ropogott valami
a nagy fa lombjai közt, s egy pillanat múlva egy kis szőke fiú mászott le a fáról. Mikor az utolsó ágról a földre ugrott, nyugodtan
letisztogatta a ruháját, megállott egyenesen, mint a cövek, és farkasszemet nézett a vörösingesek ámuló csapatával. Senki se szólt
egy szót sem, úgy meglepett mindenkit ez a váratlanul idetoppant kis vendég.
Geréb elsápadt.

- Nemecsek! - mondta ijedten.
És a kis szőke felelt is:
- Igen, Nemecsek. Én vagyok. És ne kutassák, hogy ki lopta el a Pál utcai zászlót a fegyvertárból, mert azt én loptam el. Itt van, ni!
Nekem van az a kis lábam, ami még a Wendauer lábánál is kisebb. És nem szóltam volna, fenn maradhattam volna a fa tetején, amíg maguk mind el nem mentek volna, hiszen ott gubbaszkodtam már fél négy óta.
De mikor Geréb azt mondta, hogy köztünk nincs egy se, aki bátor volna, hát akkor gondoltam: "Megállj, majd én megmutatom neked, hogy akad még a Pál utcaiak közt is bátor fiú, ha nem más, hát a Nemecsek, a közlegény!" Itt vagyok, kérem, kihallgattam az egész tanácskozást, visszaloptam a zászlónkat, most tessék, csináljanak velem, amit akarnak, verjenek meg, csavarják ki a kezemből a zászlót, mert magamtól ugyan oda nem adom. Tessék, tessék, csak rajta! Hiszen én egyedül vagyok, maguk meg tízen vannak!

Kipirult, ahogy így beszélt, és kitárta a két karját. Az egyik kezében a kis zászlót szorongatta. A vörösingesek nem tudtak magukhoz térni ámulatukból, és csak nézték ezt a csöpp kis szőke legényt, aki az égből pottyant közibük, s aki itt bátran, hangos szóval kiabált az arcukba, fölemelt fővel, mintha olyan erős volna, hogy el tudná páholni ezt az egész társaságot, a két erős Pásztorral és Áts Ferivel együtt.

Leghamarább a Pásztoroknak jött meg a hidegvérük. Odamentek a kis Nemecsekhez, és jobbról-balról megfogták a két karját. A fiatalabbik Pásztor állt a jobb oldalán, és ez már a kezéhez is nyúlt, hogy kicsavarja belőle a zászlót, mikor megszólalt a nagy csöndben Áts Feri hangja:
- Megállj! Ne bántsátok.
A Pásztorok csodálkozva néztek a vezérre.
- Ne bántsátok - mondta ez. - Ez a fiú tetszik nekem! Bátor fiú vagy, Nemecsek, vagy ahogy hívnak. Itt a kezem. Csapj fel közénk
vörösingesnek!
Nemecsek tagadólag rázta a fejét.
- Nem én! - mondta dacosan.
Reszketett a hangja, de nem a félelemtől, hanem az izgatottságtól.
Sápadtan, komoly tekintettel állott ott, és megismételte:
- Nem én!
Áts Feri elmosolyodott. Azt mondta:
- Hát ha nem csapsz fel, azt se bánom. Én ugyan még nem hívtam senkit közénk. Aki itt van, mind úgy kéredzkedett ide. Te voltál az első, akit hívtam. De hát ha nem akarsz, nem jössz...
És hátat fordított neki.
- Mi legyen vele? - kérdezték a Pásztorok.
A vezér csak úgy félvállról felelt:
- Vegyétek el tőle a zászlót.
Az idősebb Pásztor egy csavarintással kivette a Nemecsek gyönge kis kezéből a piros-zöld zászlót. Fájt a csavarás, a Pásztoroknak
átkozottul kemény markuk volt, de a kis szőke összeszorította a fogát, és egy hang se röppent el az ajkáról.
- Megvan! - jelentette Pásztor.
Mindenki arra figyelt, hogy most mi lesz. Micsoda rettenetes büntetést fog kitalálni a hatalmas Áts Feri. Nemecsek dacosan állott a helyén, és összeszorította az ajkát.
Áts Feri feléje fordult, és intett a Pásztoroknak:
- Ez nagyon gyönge. Ezt nem illik elverni. Hanem... fürösszétek meg egy kicsit....."

Azt hiszem erre a könyvre Magyarországon mindenki emlékszik. Nem csak azért, mert kötelező olvasmány, hanem mert a legolvasottabb könyvek egyike, amit számtalan nyelvre lefordítottak.

Szereplői nevét felemlítve - Nemecsek Ernő, Boka, Ács Feri, Geréb - eszünkbe jut a történet és a fogalommá vált szavak a "gittegylet", a "grund" vagy az "einstand". A regény helyszínei ugyan Budapesten vannak, de olyan örök élethelyzetekről és tanulságokról szól, hogy bárhol és bármikor játszódhatna.

Kevés regény ábrázolja olyan sokrétegűen és érzékenyen a kamaszok világát, mint Molnár Ferenc műve, a Pál utcai fiúk. Az 1890-es évek pesti gyerekvilágának ezt a lírai krónikáját többször is feldolgozták, színpadon és filmen egyaránt. Leghíresebbnek közülük a Fábry Zoltán rendezte 1968-as változat bizonyult, ami magyar-amerikai koprodukcióban készült. A Pál utcai fiúk főszereplői józsefvárosi gyerekek, akiknek két bérház közötti grund jelenti a szabadságot és a hadszínteret. Ezen kereten belül mutatja be az iskola és játék, barátság és harc, összetartás és árulás megnyilvánulásait a kamaszvilág tükrében, a gyerekek szemszögéből nézve és megértve. A történet két rivális banda között játszódik, akik a grundon – és a grundért – folyó harcot élet-halál kérdésének tekintik, ám ez a romantikus játékhadszíntér az író fantáziája által jelképpé válik, ahol a fennmaradásért kell háborúzni. Mert ennek a világnak is megvannak a saját törvényei, szokásai, egyesületei és erődítményei. Tehát vezérei és közkatonái is. Boka és Ács Feri a két tábor vezére, Geréb, az áruló, s az önfeláldozó Nemecsek Ernő egytől-egyig kiforratlan, alakuló egyéniségek, s Nemecsek híres önfeláldozása sem a szokványos hősi tett, sokkal inkább a grundért folyó háború során önkéntelenül is bátor hőssé váló hétköznapi kamasz természetes cselekedete.

Téli esték Bhrams-szal

Johannes Brahmsra emlékezik születésének 180. évfordulója alkalmából a Nemzeti Filharmonikusok négy hangversenyen, amelyeken a német romantikus zeneszerző szinte valamennyi szimfonikus alkotása elhangzik.

Január 10.
Brahms:   Variációk egy Haydn-témára, op. 56/b
Brahms: II. zongoraverseny B-dúr, op. 83
Brahms: III. szimfónia F-dúr, op. 90

Brahms, Johannes

Hamburgban született 1833. május 7-én. Brahms, mint csodagyermek, már igen korán feltűnt zongoraművészi képességeivel. Marxsen irányításával zeneszerzést és zongorát tanult. Apja kocsmai zenész, majd a városi zenekar nagybőgőse volt. A család anyagi helyzete azonban igen szűkös volt, ezért Brahms különféle matrózkocsmákban zongorázott. Életében döntő változást jelentett a magyar hegedűvirtuóz, Reményi Ede, akinek 1853-ban zongorakísérője lett. Másik jótevője ugyancsak világhírű magyar hegedűművész volt, Joachim József, akinek révén Liszttel és Schumann-nal került kapcsolatba. Első műveit Schumann-nak mutatta meg, aki a Neue Zeitschrift für Musik hasábjain lelkes cikket írt a fiatal zeneszerzőről „Neue Bahnen” (Új utak) címmel. Érthető, milyen nagy megrázkódtatást jelentett Brahms számára Schumann hamarosan bekövetkező halála (1854-ben az ő kedvéért költözött Düsseldorfba!). Egy életre szóló mély barátság fűzte a zeneköltő feleségéhez, Clara Wieck-hez is. 1857-59 között Detmoldban udvari muzsikusként működött, majd 1862-től 1897. április 3-án bekövetkezett haláláig Bécs lett az otthona. Itt különféle társadalmi tisztségeket viselt részben a Singakademie, részben a Gesellschaft der Musikfreunde keretében, elsősorban azonban komponált, amit a Simrock kiadócéggel kötött előnyös szerződése — teljes anyagi függetlenség biztosításával — tett lehetővé számára. A maga idejében — Liszt, Wagner forradalmi jelentőségű újításai mellett — Brahms nem számított haladó művésznek. Míg mások a „jövő zenéjét” írták, ő tudatosan fordult a német barokk zene hagyományai felé, és a hangszerelés legnagyszerűbb vívmányainak korában szándékosan archaizált zenekari szólamainak orgonaszerű, súlyos, olykor nehézkes felrakásával. Ugyanakkor rendelkezett a harmóniáknak és dallamfordulatoknak azzal a szín- és fényhatásával, azzal az érzékenységével is, amely szinte már utódainak, az impresszionistáknak sajátja.

 Napjainkban talán soha nem látott népszerűséget ért el Brahms zenéje; szimfóniái és versenyművei éppoly állandó műsorszámai a hangversenyeknek, mint kamaramuzsikája, zongoraművei és megkapó szépségű dalai. 

forrás:  Fidelio.hu

A Művészetek Palotája (MÜPA) Budapest legfiatalabb, a 21. század eleji igényeknek maradéktalanul megfelelő, többfunkciós kulturális létesítménye. Jellemzője, hogy egyszerre három különböző művészeti ág: a zene-, a vizuális- és a színházművészet művelőinek és kedvelőinek ad állandó otthont, a legmagasabb színvonalon. Kiállítóhelyei, hangversenyterme, színházterme egymástól függetlenül működnek, önállóan alakíthatják programjaikat/

.forrás: Wikipédia/

Coco Chanel, a divat nagyasszonya

Coco Chanel forradalmasította a nők öltözködését, megváltoztatta a divatot és történelmet írt kollekcióival, melyek azóta igazi legendává váltak.
Neki köszönhetjük  : a klasszikus kis feketét, a gyöngysort, a N°5 parfümöt, a tipikus tweed nadrágkosztümöt és a mai napig divatos láncos 2.55 névre hallgató táskát.


 
Gabrielle Bonheur Chanel 1883. augusztus 19-én született a franciaországi  Saumurben . Későbbi élete során sok mindent mondott gyermekkoráról, egyébként is szerette amúgy sem eseménytelen életének történetét színes epizódokkal kibővíteni. Annyi biztos, hogy szegénységben nevelkedett, Albert Chanel utazóügynök és Jeanne Devolle második gyermekeként. Anyja hamarosan meghalt, apja pedig elhagyta a családot, ezért Gabrielle 7 évet egy katolikus árvaházban töltött, majd nagynénjével együtt boltoskisasszony lett, később pedig egy zenés szórakozóhelyen volt énekesnő. (Coco beceneve állítólag ekkor ragadt rá.) Ezekben az években gazdag szeretői segítették anyagilag. Technikai képzettség és alapanyagok híján eleinte kalapokat alakított át, és díszített fel saját ízlése szerint, majd továbbadta őket. Olyan sikeres volt, hogy testvére és vele egykorú nagynénje is besegített neki az eladásba. 1909-ben angol szeretője, Boy Capel nagyobb összeget adott neki, hogy megnyithassa első üzletét Dauville-an. Ezt újabbak követték, immár Biarritzban és Párizsban. Chanel jól értett a marketinghez, az volt számára a legfontosabb, hogy megkeresse a termékeire a vásárlókat.
Az első világháború változásaihoz jól alkalmazkodott, a hiány miatt új anyagokat - pl. az addig csak alsóruhákhoz használt dzsörzét - használt ruháihoz. Akkoriban Chanelt és ruháit merésznek tartották: a fűzőt félredobta, haját fiúsan rövidre vágatta, férfinadrágot viselt, és hagyta, hogy a nap lebarnítsa bőrét. Vásárlói imádták ruháinak egyszerűségét és eleganciáját, ami éles ellentétben állt a kor komplikált és kényelmetlen öltözködésével. A divatlapok kezdtek rá felfigyelni, és Chanel jellegzetes dzsörzékosztümjei - kardigánszerű felsőrészükkel - divathóborttá váltak Párizsban. A máig ismert Chanel-kosztümöt 1923-ban mutatta be, ez valójában egy elegáns kosztüm, ami térdig érő, egyenes vonalú rövid szoknyából, és szintén rövid, egyenes vonalú kabátkából áll, általában gyapjúszőttes anyagból, aranygombokkal, kiegészítőnek a hamis gyöngysort ajánlották hozzá. Női ruháihoz Chanel gyakran olyan anyagot választott, mint a tweed és a gabardin, amelyek addig a férfiaknak voltak fenntartva.

Szintén Coco Chanel terjesztette el a "kis fekete ruhát", amelyet egyszerű, egyenes vonalvezetése alkalmassá tette nappali és esti viselésre is, a kiegészítőktől függően. Ugyan a fekete estélyi ruha korábban is létezett, a Chanel által tervezett lett ettől kezdve a divattervezésben a standard. 1923-ban azt nyilatkozta a Harper's Bazaarnak: "az egyszerűség az igazi elegancia kulcsa". Ő maga is igen kevés kiegészítőt és ékszert viselt, gyakran egyetlen fehér kaméliával fényképezték. Sikere következményeként visszafizette Boy Capelnek a támogatást, így anyagilag is független nővé vált. A párizsi Rue Cambonon sorra vette az üzlethelyiségeket. Gabrielle Chanel tagja lett a 20-as évek párizsi művésztársaságának, mindig is híres volt botrányosnak tartott magánéletéről, ismert szeretőiről (mint pl. Dimitrij orosz nagyherceg, vagy a westminsteri herceg). Ugyanakkor támogatta is a művészeket, p. Gyagilevet, akinek temetését is ő fizette.
Gabrielle Chanel sosem ment férjhez, és több, mint 30 éven át a párizsi Ritz Hotel volt az otthona.   Utolsó éveit a svájci Lausanne-ban töltötte. Párizsban halt meg 1971. január 10-én, sírját öt kőoroszlán őrzi.

  A parfüm - Chanel no. 5. Chanel egyik legnagyobb ötlete az volt, hogy létrehozta a világ első "mesterséges" parfümjét. 1921-ben felkereste őt Ernest Beaux, a fiatal vegyész, aki már évek óta tanulmányozta az aldehideket. Ezek olyan szintetikus anyagok, amelyek a desztillálási folyamat során egyre erősödő természetes virágillatot fejlesztettek. Chanel beleegyezett, hogy kipróbáljon néhány mintát. Beaux különböző illatokat állított össze, amelyeket számozott üvegekben mutatott be neki.
A legenda szerint Chanel az ötödik üveget választotta, mert az ötös volt a szerencseszáma. Hogy folytassa a babonát, 1921. május 5 - én, az év ötödik hónapjának ötödik napján mutatta be az új parfümöt. Az új illatot világszerte sikerrel forgalmazták, egyenes, egyszerű vonalú üvege ellentmondott a kor cicomás stílusú parfümösüvegcséinek. Chanelnek Pierre Wertheimer lett a partnere a parfümüzletben 1924-ben. Wertheimeré volt cég 70%-a, Chanelé 10%, barátja, Bader 20%-ot birtokolt. Így Chanel tulajdonképpen nem sokat profitált a parfüm hatalmas sikeréből. A mai napig a Wertheimer család viszi tovább a parfümüzletágat.

forrrás-tűsarok