Ízekről..

Vannak ételek, amelyeket szeretünk és vannak olyanok is, amiket nem.

A gyerekek gyakran nem szeretnek bizonyos ételeket, sokak felnőtt korban is válogatósok maradnak.
Ételekkel kapcsolatos érzéseinket több tényező is irányítja. Úgy születünk, hogy szeretjük az édeset, de nem szeretjük, ami savanyú vagy keserű. Ennek evolúciós oka van: az édes ételek, például a gyümölcsök jó energia- és tápanyagforrások. A keserűek gyakran mérgezőek, ezért rögzült, hogy ne szeressük őket.

Az újszülöttek azonnal reagálnak ezekre az ízekre, míg a sóval kapcsolatos preferenciáink nem sokkal később fejlődnek ki. Ennek alkalmazkodási oka lehet: a sós tavakban gyakran megvan minden más ásvány, amire szükségünk van a túléléshez. Alapvetően kedveljük a zsíros ételeket is, mivel ezek magas kalóriatartalmúak, ezekkel elegendő energiát biztosítunk magunknak.

Néhány kutatás szerint nemi különbségek is lehetnek a kérdésben. A férfiak imádják a húst, míg a nők az édességeket. Ezeknek valószínűleg mezőgazdaság előtti időkből származó, történeti okai lehetnek: a férfiak vadásztak, a nők pedig gyűjtögettek, főleg gyümölcsöket. A másik lehetséges magyarázat, hogy másként nézünk az ételekre - ez az, ami a köznyelvben az „az vagy, amit megeszel” szólásban csapódik le.

Tanult preferenciák

A veleszületett tényezők ugyan valóban befolyásolják az ételválasztásunkat, a pszichológus szerint a legtöbb preferenciánk tanult. A tanulás ráadásul már a születésünk előtt elkezdődik.

Az anyaméhben a magzat be- és kilégzi a magzatvizet, amit átitatnak az anya étkezési szokásai. A kutatások kimutatták, hogy azok az újszülöttek, akiket érhetett a fokhagyma vagy az ánizs hatása az anyaméhben, kevésbé negatívan reagáltak ezekre a szagokra pár nappal születésük után, mint azok, akik akiknek nem volt semmilyen élményük velük. Az egyik kísérlet szerint jobban ízlett a gyerekeknek a répás müzli, ha az anya sok répalevet ivott a terhesség alatt.

A preferenciák tovább finomodnak a születés utáni két évben, amíg gyakorlatilag válogatás nélkül mindent megeszünk, ami elénk kerül. Utána elkezdünk félni az újdonságoktól  így amit eddig nem próbáltunk ki, a magzatvízen keresztül, anyatejjel vagy szilárd táplálékként, az nagy valószínűséggel nem fog tetszeni.

Forrás: Index

Szenczi Molnár Albert

Szenczi Molnár Albert (Szenc, 1574. aug. 30. – Kolozsvár, 1639. jan. 17.): nyelvtudós, filozófus, zsoltárköltõ, egyházi író, mûfordító.

Benedek Elek, aki A magyar történelem nagyjai címen az ifjúságnak írt könyvet, ezzel kezdi Szenczi Molnár Albert életrajzát: “ Megindult szívvel állok Szenczi Molnár Albert előtt, akinek egész élete egy nagy harc a nyomorúsággal, s e harcnak közepette szakadatlan munka a már gyermekifjú korban maga elé tűzött cél szolgálatában: gazdagítani elmaradott nemzetének szegény irodalmát.

 Tárjátok fel elmétek s szívetek kapuját Szenczi Molnár Albert küzdelmes életének története előtt, bizony mondom, elméteket gazdagon termékenyíti az ő életének megismerése.”

Szenci Molnár Albert 1574-ben született a Pozsony megyei Szencen jómódú, mezővárosi, református molnárcsaládból./ Nagyapja Mátyás király katonája volt./

Apja elszegényedése miatt saját erejéből végezte tanulmányait. Győrben, Göncön, majd Debrecenben tanult. Éppen akkor volt Göncön, Károlyi Gáspár környezetében, amikor kinyomtatták itt az első teljes magyar nyelvű Bibliát. 1590-ben egyetlen garas nélkül németországi tanulmányútra indult, kezdetét vette több évtizedes vándorélete, amelynek nagyobbik fele két kisebb megszakítással Németországban telt.
Először Wittenbergbe ment, mint a protestáns magyar diákok többsége, majd innen Heidelbergbe, a német kálvinisták leghíresebb egyetemére. Tanulmányait azután Strassburgban folytatta, ahol magas színvonalú nyelvi-filológiai képzésben részesült, de mint kálvinistát a lutheránusok csakhamar elüldözték. 1596-ban bejárta Svájcot, végiglátogatta a kálvinista városokat, s három hónapos utazást tett Itáliában. Az év végén visszagyalogolt Heidelbergbe, ahol pestis pusztított, és bár mindenki menekült, ő maradt, és szörnyű nyomorúság közepette tanult tovább.
1599-ben hazalátogatott, végigkóborolta fél Magyarországot, hogy pártfogókat keressen irodalmi és tudományos terveihez. Bár sikerült polgároktól és főnemesektől némi pénzt összegyűjtenie, úgy érezte Németországban jobbak a kilátásai, és visszatért ide. Egy-egy félévet eltöltött még a heidelbergi és a herborni főiskolán, továbbra is nyomorogva, majd 1603-ban egy időre a Nürnberg melletti Altdorfban telepedett le, és itt fél év alatt elkészítette latin-magyar és magyar-latin szótárát, amelyet Rudolf császárnak ajánlott. Személyesen be is mutatta neki Prágában, és ez alkalommal Kepler, a nagy csillagász is fogadta.
1606-ban elkészült zsoltárfordításaival, és ekkor már a tudományos élet elismert alakja volt. Barátainak közvetítésével elnyerte Móric hesseni fejedelem támogatását, és Marburgba költözött. Itt előbb Károlyi Gáspár bibliafordítását dolgozta át, majd közzétette nyelvtanát, és újból kiadta szótárát. 1611-ben megházasodott, feleségül véve Kunigunda Ferinariát (Wildprätert), Oppenheimbe költözött, és a biblia második, függelékekkel bővített kiadásán dolgozott. Jelentős irodalom- és tudományszervező tevékenységet is folytatott: ő volt a német református főiskolákon tanuló magyar diákok központja. Támogatta, irányította őket.
Munkáinak visszhangja támadt Magyarországon is, és többen igyekeztek őt hazatérésre bírni. 1612-ban Szenci Molnár haza is érkezett, és Batthyány Ferenc udvari prédikátora lett. De nem találta a helyét a németországihoz képest elmaradottabb, szegényesebb hazai viszonyok között, és bár más állomáshelyekkel is próbálkozott, és még Bethlen Gáborral is tárgyalt alkalmaztatásáról, végül 1615-ben családjával együtt visszatért Németországba. Úgy vélte, magyar kulturális-irodalmi misszióját csak német földön tudja megvalósítani.
1619-től Heidelbergben élt, és 1622-ben itt csaptak le rá a harmincéves háború viszontagságai. Az ellenséges császári csapatok elfoglalták a várost, Szenci Molnárt kirabolták, megkínozták. Elmenekült Hanauba, és két esztendőt itt töltött. Ezalatt kétszer is ellátogatott Hollandiába, és Bethlen Gábor megbízásából lefordította Kálvin Institutióját.
1624-ben Bethlen meghívására végleg hazatért Magyarországra. Élete utolsó tíz évéről kevesebbet tudunk, mint az előző évtizedeiről, amikor húsz éven át naplót vezetett. Egy ideig Kassán élt, feltehetőleg tanárként, majd 1629-ben Bethlen Kolozsvárra rendelte. Művelődéspolitikai és diplomáciai kérdésekben vette igénybe szolgálatait. Bethlen halála után, élete utolsó kolozsvári éveiben, eléggé elszigetelődött és elszegényedett, bár külföldi kollégái továbbra is számon tartották.

1634 januárjában, hatvanéves korában pestisben halt meg Kolozsvárott.

Céltudatos tudós volt, ki egész élete mûvével használni akart. Latin szótárával, mely átdolgozásokkal a 19. sz. közepéig használatban volt, megnyitotta a magyar értelmiség elõtt az utat az európai tudományosság felé. Latin nyelvû magyar nyelvtanával Sylvester János után elsõnek ismertette meg Európával a magyar nyelv sajátosságait. A református egyházat megajándékozta a zsoltárokkal, a javított Károlyi-bibliával, Kálvin Institutiója fordításával, a Heidelbergi Kátéval, a Scultetus-féle prédikációgyujteménnyel. Hatása a magyar irodalmi nyelv, a magyar verselés fejlõdésére korszakalkotó.

637 évvel ezelőtt ezen a napon a pápaság 1309 óta tartó avignoni fogsága végetért

637 évvel ezelőtt,  ezen a napon, a pápaság 1309 óta tartó avignoni fogsága végetért, XI. Gergely pápa Avignonból visszaköltözött Rómába, innentől a pápák székhelye a Laterán helyett a Vatikán lett.

Az avignoni pápai palota a legnagyobb középkori gótikus épület.

 A pápai székhely, amely egyidejűleg erődként és palotaként szolgált, a 14. században a nyugati kereszténység szimbóluma volt.

A palota hat konklávé színhelye volt: itt választották pápává XII. Benedeket 1335-ben ; VI. Kelement 1342-ben, VI. Incét 1352-ben, V. Orbánt 1362-ben, XI. Gergelyt 1370-ben és XIII. Benedek ellenpápát 1394-ben.

A palota két épületből áll, XII. Benedek régi palotájából, amely valódi erőd és VI. Kelemen új palotájából, amely a legfényűzőbb az avignoni pápai építmények közül. Nemcsak a legnagyobb gótikus épület, hanem a nemzetközi gótikus stílus kifejezője a maga teljességében. Az építület és a díszítés a legjobb francia építészek, Pierre Peysson és a de Loubières-nek nevezett Jean du Louvres, illetve a sienai iskola legnevesebb freskófestői, Simone Martini et Matteo Giovanetti együttműködésének gyümölcse.
Ráadásul az avignoni pápai könyvtár, amely a kor Európájának a legnagyobbja volt a 2000 kötetével, maga köré gyűjtötte a szépirodalomért rajongó klerikusok csoportját, köztük Petrarcát, a humanizmus megteremtőjét, míg a Kelemen-féle kápolna (Grande Chapelle) a zeneszerzőket, énekeseket és zenészeket vonzotta./Wikipédia/



Avignoni híd

A Pont d’Avignon, azaz az avignoni híd (franciául: Pont Saint-Bénezet) a legismertebb híd Franciaországban.   Valójában csak egy fél híd, mert annyiszor vitte el az áradat, hogy a XVII. században – miután egy áradás elsodorta a nagyobbik részét, de a városhoz közelebb eső fele megmaradt – már nem építették újra.



A híd eredetileg áthidalta a Rhône folyót, Avignon és Villeneuve-lès-Avignon között. Eredeti hosszát 1171 és 1185 között építették (900 m), de az árvizek miatt elszenvedett beomlások miatt sokszor újjá kellett építeni. Később ez egyre inkább veszélyessé vált, a pótlóanyagok, pl. rozoga fából készült szekciók miatt.
A hidat végül használhatatlanná tette egy 1668-as katasztrofális árvíz, ami sok mindent söpört el, többek közt ezt a szerkezetet is. Azután több kísérletet nem tettek arra, hogy megjavítsák. Azóta a 22 ívből már csak négy van.
A híd szerkezetét Saint Bénézet tervezte, egy helyi pásztorfiú, akinek a legenda szerint megparancsolták angyalok, hogy építsen egy hidat a folyón keresztül. Bár őt először kigúnyolták, drámaian bizonyította az isteni sugallatát azáltal, hogy csodálatosan megépítette a hidat. Munkájában befolyásos és gazdag támogatókat segítették. A halála után saját hídján temették el egy kicsi kápolnában, a négy, még létező ív egyikénél.
Szintén rajongtak a hídért a Rhône hajósai. A híd védőszentje Szent Miklós volt. Kezdetben magán a hídon imádkoztak a szent kápolnájában (ahol Saint Bénézet testét temették el szintén), de ez a híd növekvő rongálásához vezetett. Végül egy új kápolnát építettek a 18. században a szárazföldön, a híd lábánál.
A hídnak, mint folyami kereszteződésnek nagy stratégiai fontossága volt Lyon és a Földközi-tenger között.

Veszélyeztetett állatok

A gorillák a legnagyobb emberszabású majmok: a keleti hímek elérhetik a 185 cm-s magasságot és megközelíthetik a 300 kilót. A gorillák az esőerdők, hegyi köderdők talajszintjén élnek. Akár 4000 méter magasságig is felhúzódnak.

Gorillák végveszélyben

A hegyi gorillák a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) által készített Vörös listán a kritikusan veszélytezetett fajok között szerepelnek, noha az elmúlt évtizedek során kismértékben emelkedett a létszámuk. A szervezet főemlősosztályának vezetője szerint az ember a kihalás szélére sodort több fajt,  köztük a gorillát is. Hogy mivel is? A gorillák természetes élethelyének csökkentése az egyik ok: az erdőirtások és a mezőgazdasági művelés kiterjedése, illetve a tantálbányászat (ez utóbbi Kongóban).

A másik ok, hogy a gorillák értékes árucikket jelentenek az orvkereskedelemben, emiatt sokan vadásszák őket a tiltás ellenére is.

Elkeserítő tény, hogy ha az ember nem mutatna ekkora „érdeklődést” a faj iránt, akkor a természetben más ellensége nem is akadna. Kevés állat meri ugyanis felvenni a harcot egy felnőtt példánnyal szemben.       Hatalmas testüket gyökerek, levelek, gumók elrágcsálásával növelik, vagy ha változatosabb étrendre vágynak, friss gyümölcsöt, esetleg fakérget fogyasztanak. Húst nem esznek. A gorilla társas kapcsolatai az emberhez teszik hasonlóvá, hiszen maximum 30 fős családi csoportokba verődve telnek mindennapjai.
 
1932. I. 16-án született  Dian Fossey világhírű állatkutató, a hegyi gorillák életének legjobb ismerője.

Állatorvosnak  készült, de gyógytornász lett, s nyolc évig egy kórházban dolgozott. 1963-ban a házára felvett hitelből utazott először Afrikába. Itt látott először hegyi gorillákat (pontosabban csak a nyomaikat), s az élmény egész további életét meghatározta. A híres antropológus Louis Leakey támogatásával három év múlva ismét Afrikába ment, hogy a ritka, veszélyeztetett majmokat tanulmányozza.



Dian Fossey rengeteg időt töltött a gorillák megfigyelésével, az állatok fokozatosan hozzászoktak jelenlétéhez. Fossey az általa megfigyelt területen minden gorillát elnevezett. Írásainak és előadásainak köszönhetően Digitet, Bert Bácsit, Simbát és a többieket hamarosan az egész világ megismerhette. Fossey a gorillákat jellegzetes orrmintázatuk alapján különböztette meg, hangjuk és viselkedésük utánzásával pedig elnyerte bizalmukat is. 1970-ben pedig megtörtént az, ami még soha azelőtt: egy felnőtt hím gorilla nemcsak hogy eltűrte Fossey jelenlétét, de barátságos közeledése jeleként meg is érintette a kezét.

Fossey Ruandában töltött évei során nem csupán tudományos megfigyelése tárgyaként tekintett a gorillákra, de az állatok személyes ismerősei is lettek. Egy gorillával  különösen közeli kapcsolatba került. Ő volt Digit, akinek egy fiatalkori sérülés miatt nem akadt játszótársa a csoportban. Idővel igazi barátság alakult ki közöttük. 1977-ben azonban Digit, miközben családját védte, orvvadászok áldozatául esett, akik valószínűleg a csapat legifjabb tagját, a kis Kwelit akarták elfogni, és később jó pénzért eladni. Digit emlékére Fossey létrehozta a Digit Alapítványt, amely ma is a veszélyeztetett hegyi gorillák megmentéséért dolgozik.

Fossey-t 1985-ben – néhány héttel 54. születésnapja előtt –, máig tisztázatlan körülmények között, holtan találták ruandai kutatóházában.

 Dian Fossey-t szeretett gorillái közelében, barátja, Digit mellett helyezték örök nyugalomra.

D

Bogáncs és a tépőzár

A bogáncs-, a bojtorján- és szerbtövisfélék a növény világ stopposai. Termésük sok-sok apró horoggal kapaszkodik az állatok bundájába, és az óvatlan természetjárók ruházatába.


A tépőzár feltalálója a svájci Georges de Mestral (1907–1990), aki az ötletet a bogáncs „működéséből” merítette és sikerült textilanyagból hasonló „horgos-hurkos” rendszert előállítania. A hagyomány szerint 1941-ben egy vadászatról hazatérve a kutyája szőrébe és a saját nadrágjába ragadt bogáncsokat csak nagy nehezen tudta eltávolítani és ez adta az ötletet ahhoz, hogy megkíséreljen a bogáncs apró, rugalmas horgait utánozva egy hasonló elven működő záróelemet kifejleszteni. (Idézik is egy későbbi mondását, amelyet cége vezetőinek mondott: „Ha bármelyik alkalmazottjuk kétheti szabadságot kér, hogy vadászni mehessen, engedjék el!”.)

De Mestral egy lyoni szövőmesterrel együttműködve (az egyetlennel, aki hitt a megoldás sikerében,  ) először pamut anyagú szövettel kísérletezett, de ez nem vált be, a pamut szakítószilárdsága nem bizonyult elég nagynak, hamar tönkrement. Ezért a nem sokkal korábban elterjedt poliamid szálasanyaggal folytatta próbálkozásait és ez sikerre vezetett.
 Rájött, hogy ha a poliamidszálakat a szövés során infravörös (hő) sugárzásnak teszi ki, majd gyorsan lehűti, a szálakból képzett hurkok alakjukat megtartva rögzülnek, de rugalmasak maradnak. Hosszas kísérletezés során arra is talált megoldást, hogy a szövésnél eredetileg zárt hurkokat még a gépen felvágja, így alakítva ki a szövet felületéből kiálló horgokat, amelyek azután – a bogáncshoz hasonlóan – bele tudnak kapaszkodni a másik, sokkal, finomabb fonalhurkokkal borított bolyhos plüssfelületbe. Az egész eljárás gépesített megoldása egy évtizedig tartó kísérletezés eredménye volt és 1951-ben érett meg arra, hogy szabadalmaztathassa. A találmányt Velcronak nevezte el, ami a tépőzár két alkotóelemének, a hurkos plüss-szalagnak (velours) és a horgokkal borított másik textilszalagnak (crochet) francia elnevezését kombinálja.
A feltaláló 1952-ben Svájcban céget alapított az új termék előállítására. Először Nyugat-Európában és Kanadában vezette be termékét, majd 1957-ben az USA-ban megalapította a Velco Industries céget.1958-ban az USA-ban is szabadalmaztatta találmányát és ott is megkezdte a forgalmazást. A tépőzárat kezdetben ruházati cikkeken alkalmazták, de hamar kiderült, hogy más területeken is igen jól beválik. Legnagyobb sikerét akkor érte el, amikor a NASA használni kezdte a tépőzár-szalagokat az űrhajósok ruházatán, jelentősen megkönnyítve ezzel számukra bonyolult öltözékük zárását, ill. nyitását, valamint egyes felszerelések rögzítésére az űrhajóban. Ennek mintájára sportruházatokon, búvárruhákon, sporteszközökön is jelentős szerepet kapott. De Mestral idővel a világ minden, iparilag jelentős országában szabadalmaztatta találmányát és ma már világszerte ismerik és használják, gyakran helyettesítve vele a cipzárt.

Georg de Mestral 1907-ben született Svájcban.
 

Sokoldalú érdeklődése és feltalálói kedve élete végéig, 1990-ig elkísérte. Neve alatt harminckilenc

nagyon különböző tárgyú szabadalmat találhatunk. Oltalmat kapott többek között

higrométerre, spárgahámozó késre, füstszűrőre, de hajsütő vasra és fogkefére is .

Tél - influenza

Küszöbön az influenzaszezon..

Az influenza egy vírus által okozott fertőzés, mely elsősorban a légző rendszerünket támadja meg és komoly tünet együttest produkál.

 Az influenza, mint a legtöbb vírus cseppfertőzéssel terjed. Köhögés, tüsszentés által jut egyik szervezetből a másikba az orron vagy a szájon át. Ezen kívül érintés útján is terjed, például ha egy influenzás beteg tüsszentéskor a szájához teszi a kezét, majd megfogja a kapaszkodót, majd egy egészséges ember is megfogja és a szájához érinti a kezét már el is kaphatta a betegséget.
A terjedés megelőzésében nagyon fontos szerepet játszik a higiénia és a higiénés szabályok betartása. Fontos, hogy nagyon gyakran mossunk kezet. A használt papír zsebkendőt azonnal dobjuk a szemetesbe és ezt követően is mossunk kezet. Együnk magas vitamin tartalmú gyümölcsöket vagy szedjünk vitamin készítményeket. Próbáljuk a tömegközlekedési járműveken minimalizálni a közvetlen kontaktust illetve az utazás befejezését követően feltétlenül mossunk kezet. 


Mit együnk és igyunk, és mi az, amit érdemes mellőzni influenza esetén? 

"Sok folyadék

Láz esetén kíméli a szervezetet, ha minél több folyadékot iszik a beteg, és minél kevesebbet eszik.
A nagy mennyiségű folyadék segít kimosni a szervezetből a kórokozókat. Legjobb gyógynövényteákat inni, lehetőleg felváltva, mert mindegyikük másképp hat előnyösen a szervezetre. A körömvirág általános gyulladáscsökkentő, a zsálya hatékonyan csökkenti a torokfájdalmat, a kakukkfű köhögésoldó, a hársfa és a bodza lázcsillapító hatású.

Az immunrendszer működését gyorsan serkenti a nyersen fogyasztott cékla, céklalé. A céklát aprólukú reszelőn lereszeljük, kevés mézzel és citromlével elkeverjük, 10 percig hagyjuk puhulni, összeérni, majd bekanalazzuk. Reszelhetünk hozzá akár almát is. Betegség alatt érdemes naponta többször fogyasztani ezt a bíborszín orvosságot.
Kisgyerekeknek számára reszelt céklát nyomkodjuk ki, szűrjük le, kanállal vagy cumisüvegből kínáljuk nekik.

Hagymatea

A vöröshagyma héjából főzött tea megakadályozza a légutak nyálkahártyájában a vírusok szaporodását, emellett remek köhögésoldó. Egy nagyobb vagy két kisebb fej vöröshagyma száraz, piros héját beletesszük 3-4 dl vízbe, lefedve feltesszük főni, és 5 percig lassú tűzön forraljuk, leszűrjük. Kevés mézzel és citrommal ízesítve kellemes ízű, naponta érdemes legalább 2 bögrével fogyasztani belőle.

A vöröshagyma héjából érdemes teát főzni

Vírusölő fokhagyma

A nyers fokhagyma jótékony hatását nem lehet elégszer említeni. Betegség esetén érdemes nagy dózisban magunkhoz venni. Az apróra vágott vagy zúzott fokhagymát kanálba tesszük, mézet csurgatunk rá, és lenyeljük. Reggel-este 1-1 kis gerezd fokhagyma erős vírusölő hatású.

  

Csipkebogyó

A tablettákon kívül választhatjuk a csipkebogyót is. Szárított húsát szétmorzsoljuk, este beáztatjuk hideg vízbe, reggel lehet inni kis mézzel ízesítve. még egyszer felönthetjük hideg vízzel, este ismét leszűrhetjük, fogyaszthatjuk. Harmadszorra forrásban lévő vízzel érdemes leönteni, állni hagyni, majd leszűrni. Ilyenkor hasznos ásványi anyagok oldódnak ki a csipkehúsból, melyek nem jöttek ki a hideg áztatáskor.

  

 

 

 

Sós víz

Gargalizálással akár naponta többször érdemes kitisztítani a garatot. Ennek révén lemosódik a torok nyálkahártyájáról a vírusok nagy része. Ugyanilyen enyhén sós vízzel az orrba is cseppenthetünk, hogy a nyálkahártya ott is tisztulhasson."


Az állati fehérjék fogyasztása elősegíti a vírusok gyors szaporodását a szervezetben. Ezért az első torokkaparáskor, közérzeti hanyatláskor javasolt a hús, tej, tojás, vaj, sajt, tejföl, joghurt, túró mellőzése. Ezek helyett inkább együnk gyümölcsöt, nyers és párolt zöldségeket, gabonaféléket (kenyér, müzli gyümölcslével, köles, zabkása, rizs, puliszka), krumplit.

 forrás: Mindmegette: influenza ellen a konyhából/

A cilinder

1797. január 15-én hordtak először cilindert Londonban.   




Eredete

A cilinder szó görög eredetű.

A "magas kalapot" az angolok terjesztették el, röviddel a francia forradalom előtt, az akkor nappali viseletté váló frakk kiegészítőjeként. 

 A cilinder méltóságot kölcsönzött a viselőjének.
 Sokan belső kis zsebet ragasztottak, öltöttek rá, s oda tették a dugi pénzüket, vagy a titkos, szerelmi légyotthoz tartozó cédulákat, lottószelvényeket. Volt olyan is, hogy szerencse hozó amulettet tettek belülre. Amit el kellett rejteni, az ott volt mindenki szeme előtt. 

 A cilinderrel összefüggésbe hozható a bűvész szakma is. A bűvész trükkök egyik kelléke a cilinder, amelyből folyton előtűnik valami. Ezt a trükköt először 1814-ben, egy Comte nevű francia bűvész alkalmazta, amikor egy fehér nyulat varázsolt elő a „kalapból”. 

 Gépkocsik cilindere:
mi köze van a motorok cilinderének a cilinder kalapokhoz? A gépkocsimotorok cilindere a hengert jelenti, a cilinder kalap formája is hengeres. A közös elnevezésnek görög szó a gyökere, az antik görög szó hengerítést jelent.

Hogyan alakult ki a kalap?

A kalap eredeti rendeltetése, hogy az időjárás viszontagságaitól, a forró napsütéstől, esőtől, hótól, széltől óvja a fejet. Nap ellen széles karimájú szalmakalappal védekeztek vagy vászonkendővel - utóbbiból fejlődtek ki a turbánfélék. A hideg ellen legjobban véd a csuklya - tudták ezt már az őskori vadászok is. A prémcsuklyát a Földközi-tenger melléki országokban az ókorban a vállgallérral ellátott szövetcsuklya váltotta fel; újra divatba jött az európai középkorban, különösen annak késői századaiban. A kúp alakú kalap valószínűleg Kelet-Ázsiából jött. A görögök sapkaszerű, hegyes tetejű fejfedőjét pülosznak hívták, útikalapjuk neve petaszosz. Ez látható Hermész-Mercurius fején is; a kétoldalt elhelyezett szárnyak nem kalapdíszek, hanem az isten gyors közlekedését szolgálják. A római kalap neve pilleus: a szabadság jelképe, ezért ezt kapja felszabadításakor a volt rabszolga. /

forrás: kalap története