Emlékei bizonyítják, hogy igen régen jelen vagyunk a Kárpát-medencében. Ilyen emlék a bajóti Jankovich barlang csont pálcavége, a tatárlakai sírlelet írásos korongja, vagy Torma Zsófia erdélyi régésznő (1840-1899) írásjeles korong gyűjteménye az újkőkorból.
A rovásírás bizonyíték szkíta-hun-avar-magyar folytonosságunkra, mert ezeknek a népeknek tárgyi, régészeti emlékein megtalálható. Pl. 2700 éves szkíta ezüstcsészén, oroszországi hun sziklafeliraton, avar tűtartón, Árpád-kori botnaptáron.
Ugyancsak bizonyíték a rovásírás arra, hogy elődeink közül mindenki írástudó volt, a juhászgyerekektől a fejedelmekig, olyan korokban, amikor még a frank császár, Nagy Károly sem tudott írni, saját életrajzírója, Einhard tanúsága szerint. Ebből a korból találtak Szarvason köznépi avar női sírban egy csont tűtartót, amelybe 60 rovásjelből álló szöveget karcolt a tulajdonosa.
A rovásírás a magyar nyelvvel együtt fejlődött, mert nyelvünk minden hangjára van benne jel. Egyúttal bolygónk legelső olyan írásrendszere, ahol egy hangot egy betű jelöl, tehát betűírás, ez a legfejlettebb írásmód. Mivel igen régi írás, nem vettük át senkitől, ellenben sokaknak továbbadtuk. Ebből származik többek között a föniciai, az etruszk, az ógörög, a türk írás és a germán runák.
Sajnos ezt a magyar nyelvhez tökéletesen alkalmazkodó jelrendszert a X. században fel kellett cserélni a latin betűs írással, át kellett térnünk a latin ábécére, amelyben 13 hangunkra (TY, GY, NY, LY, SZ, ZS, CS, K, J, Á, É, Ö, Ü) nem volt jel, így alkalmatlan volt szép magyar nyelvünk lejegyzésére és írásbeliségünket erősen visszavetette.
Őseink írását már a Krisztus előtti III. században említi a görög Agathon, Krisztus utáni II. században Lukiánosz szír-görög utazó, az V. században Priszkosz, a tudós görög, aki Attila hun királynál járt követségben. Menander Protector bizánci írótól tudjuk, hogy Mányák vezér szkíta betűs levelet küldött Justinianus császárnak 569-ben. Krónikásaink, történettudósaink – Kézai Simon, Kálti Márk, Thúróczy János, Verancsics Antal, Szamosközy István, Bél Mátyás szkíta, hun írásként említik. Egyikük sem nevezi finnugor írásnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése