1853-ban kitört a krími háború, és az angol közvélemény elszörnyedt a katonai kórházakban uralkodó állapotokat taglaló jelentéseken. A hadügyminiszter Nightingale-t bízta meg a nővéri ügyelet ellátásával, ő Scutariban (ma Üsküdar néven Isztambul egyik kerülete) látott munkához az általa kiválasztott 38 ápolónővel. A hölgyeket előbb csak takarítani engedték, munkába csak a sebesültek számának növekedésével állhattak. A zsúfolt és büdös barakkokban a több ezer beteg közül soknak nem jutott sem ágy, sem ruha, sem gyógyszer, napi fél liter vizet kaptak ivásra és mosdásra, s mindenhol nyüzsögtek a patkányok és bolhák.
Hazatérve nemzeti hősként fogadták. A kitüntetéseket visszautasította, nem akart híres lenni, újonnan jött hírnevét kihasználva a kórházi viszonyok javításáért lobbizott. Alapítványának 45 ezer fontot adtak össze, 1859-ben közreműködésével alakult meg a körzeti ápolónők első egyesülete, a Katonai Orvosi Iskola, majd 1860-ban a Szent Tamás Kórházban a Nővérképző Iskola. Később tevékenysége bábaasszonyok és dologházi ápolók képzésére is kiterjedt, 1910-es halálakor csak az Egyesült Államokban több mint ezer ilyen intézmény létezett. Nightingale felismerte: a beteg jobb gondozást kap családja körében, s látogató ápolói szervezeteket alapított.
1857-től nehezen járt, de levelezése és látogatói révén igen járatos volt a világ dolgaiban. Látása egyre romlott, 1901-re megvakult. 1907-ben első nőként kapta meg az Order of Merit (az angol becsületrend) kitüntetést. Magánélete nem volt: "A betegápolás féltékeny valami, nem tűri, hogy aki neki él, más urat is szolgáljon" - írta.
1910. augusztus 13-án Londonban halt meg, végakaratában nem engedte, hogy állami tiszteletadással a Westminster apátságba temessék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése