Evolúciós oka lehet annak, hogy a legtöbben szeretik a friss eső illatát, amely a talajban lévő kémiai anyagok hirtelen felszabadulása miatt alakul ki.

A sajátos illat egyik fő összetevőjét olyan
növényi olajok adják, amelyeket a növények az eső előtti időszakban
választanak ki. Az eső érkezésekor ezek a talajban felhalmozódó
illatanyagok összekeverednek, és a levegőbe kerülnek. (Az is kiderült,
hogy ezek a növényi olajok gátolják a csírázást, valószínűleg azért,
hogy a száraz időszakban csökkenjen a vízért való versengés.)
Talajlakó baktériumok (sugárgombák, Actinomycetes) is hozzájárulnak
az eső jó illatához egy olyan vegyülettel, amelyet spóraképzésük közben
termelnek. Megint csak az esőcseppek azok, amelyek a talajban lévő
spórákat és ezt a vegyületet a levegőbe juttatják. Egyébként ugyanez a
vegyület adja a talaj "tavaszi szagát", amit például az első
kertészkedéskor érezhetünk, és amelyre az emberi orr különösen érzékeny.
Diana Young antropológus (University of Queensland) szerint evolúciós
gyökerei vannak annak, hogy kellemesnek érezzük az eső illatát.
Ausztrál őslakók körében végzett kutatásai során kiderült, hogy ők a
zöld színnel társítják az eső illatát, ami a száraz évszak utáni első
csapadék, illetve a természet kizöldülése, végső soron pedig a
táplálékforrások közötti ősi kapcsolatra utal. Young ezt "kulturális
szinesztéziának" nevezi: a különböző érzékszervi tapasztalatok keveredését egy társadalmi kontextusban.
/forrás:origo/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése