Európa egyik legrégebbi sírkertje, a kolozsvári Házsongárdi temető, amelyet az 1585-ös pestisjárvány idején létesítette a kolozsvári közgyűlés. A név egyes feltételezések szerint a német Haselgartenből ered, ami Mogyorókertet jelent, de mára a Házsongárd név a magyar nyelv egyik legszebb szava lett.
A sírkert legrégebbi sírkövét még 1585-ben állították, a több mint négyszáz évet vészelt át tehát többé-kevésbé épségben.

Szatmárcseke, csónakos fejfás temető

Megkövesedett szívek - balatonudvari temető

A temetőt az 1770-80-as években nyitották meg a református és római katolikus hívek számára, ehhez hasonlót csak elvétve lehet látni máshol az országban. Persze sokan próbáltak magyarázatot találni arra, hogy miért kezdtek el egy Balaton-parti városban szív alakú sírköveket faragni, de pontos válasz helyett csak legendákról lehet tudni. Eötvös azt írja: "valami furcsa ember, találékony elme, olyan falusi ezermester" ötlete volt, hogy ilyen sírok legyenek a temetőben, aminek annak idején nem is örült mindenki. De a történet szerint a furcsa ember úgy látta: a kőből készült szív alakú sírkövek illenek a holtakhoz és az élőkhöz egyaránt.
Kihagyhatatlan látványvilággal kedveskedik Szaplonca (Săpanţa) község Vidám Temetője, Máramarosszigettől nem messze.

Történt, hogy egy Stan Ian Patras
nevű mester nekiállt azokban az időkben rikító színű festményekkel és
egyáltalán nem mindennapi versekkel díszített fejfákat alkotni. A
festményeken vagy a mindennapi falusi élet eseményeit ábrázolta, vagy
éppen az illető halálának okát, esetleg utolsó pillanatait örökítette
meg. Így került a település legkomolyabb alkoholistájának fejfájára
pálinkásüveg, mint központi motívum, de láthatjuk két autó frontális
ütközését, vagy éppen gyalogosgázolást. Egyszerűen, plasztikusan, minden
cécó nélkül, meghökkentő módon hirdetve az utókornak: „Így éltünk és
így haltunk meg!"
A szövegek a fejfákon még zavarbaejtőbbek. A mester bőven elengedte fantáziáját, s a halál körülményeit szedte rímbe. Akad köztük szívszorítóan együgyű (egy kisgyermek halála), de a zöme tényleg olyan, hogy az ember fel-felnevet, ami - valljuk meg - egy temető közepén mégiscsak szokatlan hang. Bár a helyiek szerint a folyamatos kuncogás megszokott a turisták részéről. Hiszen ez volt a cél: kinevetni a halált.
Te is meghalsz életem, de ne kapkodd el!
Nyugszom én idelenn
Tarasan Ioana a nevem
Méhesemtől búcsúzok
Hol vannak a szép napok?
Én emberem, jó uram
A helyed mellettem van
És ha meg találnál halni
Ide jössz majd mellém hálni,
De azért nem kell sietni
Van még időd porrá lenni.
Patras mester 1977-ben került be a saját remekei közé. Az ő fejfáját már egy tanítványa készítette el, aki azóta is folytatja a nemes hagyományt. Aki arrafelé jár, feltétlenül keresse fel a Vidám Temetőt! Némi időt áldozzon rá, bóklásszon egy nagyot a sírok között, nyugodtan mosolyogjon és elmélkedjen az elmúlásról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése