A kenyér, föld, só, otthon, öröm, szeretet, születés és vég csak anyanyelveden érthető mélyen, csak ezen a nyelven hatnak a gyökerekig, csak így lesz döbbenet a halál, mennyei érzés a szerelem.
Hogy ki volt nekünk Kodály, Munkácsi, Szent-Györgyi? Megtanulhatod.
Tudd azt, mi által lettek nagyok: anyanyelvükön művelődtek.
Tudd: az anyanyelv emel emberré!
Tudd: ,,Oh, jól vigyázz, mert anyád nyelvét bízták rád a századok. S azt meg kell védened.”„
Aki messze indul, emlékeit is viszi magával
s rokonná válik a felhővel, földdel,
az út menti fával…
Hazája lesz a nagyvilág s a vándorbot
ha el is vásik,
szülötte földje ugyanaz, bárhol járjon,
sohase másik.
Mint lábunkban a lépés, mint kézben
a mozdulat-
Úgy él bennünk, sohase szolgálunk
nálanál nagyobb urat.
S a nyelv, melyen a legtitkosabb
gondolatok szárnyra kelnek,
bennünk rejtezik, mint felnőttben az
örökifjú gyermek.
Eldobhatjuk a terhet, ellophatják kis
batyunkat tőlünk-
utolsó útravalónk marad s lesz:
legerősebb őrünk.”
Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,
Vigyázzatok: a nyelv ma szent kehely,
Ki borát issza, Élet borát issza,
Előre néz s csak néha-néha vissza—
S a kelyhet többé nem engedi el!
/ Reményik Sándor: Az ige /
Aki messze indul, emlékeit is viszi magával
s rokonná válik a felhővel, földdel,
az út menti fával…
Hazája lesz a nagyvilág s a vándorbot
ha el is vásik,
szülötte földje ugyanaz, bárhol járjon,
sohase másik.
Mint lábunkban a lépés, mint kézben
a mozdulat-
Úgy él bennünk, sohase szolgálunk
nálanál nagyobb urat.
S a nyelv, melyen a legtitkosabb
gondolatok szárnyra kelnek,
bennünk rejtezik, mint felnőttben az
örökifjú gyermek.
Eldobhatjuk a terhet, ellophatják kis
batyunkat tőlünk-
utolsó útravalónk marad s lesz:
legerősebb őrünk.”
Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,
Vigyázzatok: a nyelv ma szent kehely,
Ki borát issza, Élet borát issza,
Előre néz s csak néha-néha vissza—
S a kelyhet többé nem engedi el!
/ Reményik Sándor: Az ige /
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése