Népszokások...

Ruházat a böjt idején
~~~~~~~~~~~~~~~~~
A nagyböjti bűnbánati idő a lányok és menyecskék egyszerűbb, sötétebb színű ruhájában is kifejezésre jutott. Egyes családokban tilos volt a dalolás, a fütyülés, a tánc, a muzsikaszó.
A feketehéten általában szigorúbb böjtöt tartottak, feketevasárnap pedig a lányok és menyecskék fekete ruhában mentek a misére. – Szokásban volt, hogy ebédre mákos tésztát főztek, mert a mák fekete színe is a gyászt jelképezte, (a tésztát hosszúra vágták, hogy a kender hosszúra nőjön.)

Vasárnapok
~~~~~~~~~~
A nagyböjt egyes vasárnapjainak, ill. heteinek népi elnevezései is ismertek voltak, mint pl. „guzsalyvasárnap” (második vasárnap), „feketevasárnap” (ötödik vasárnap, feketevasárnap - feketehét), virágvasárnap (hatodik vasárnap).
A téli időszakot követő nagyböjti vasárnapok, ha szép volt az idő, az ifjúság különböző szórakozására is alkalmat adtak. Gyakoriak voltak ilyenkor a labdajátékok, a csülközés (kecskézés) stb.; Nógrádverőcén és Kaplonyban (v. Szatmár m.) a sajbózás, mancsozás és bizonyos leánykörtáncok (pl. derenka, karikázó).

A magyar népszokáskincsben a virágvasárnaphoz kapcsolódott többek közt a barkaszentelés. A gyermekek, de az idősebbek is ilyenkor barkát gyűjtenek. A néphagyomány szerint a szentelt barka védelmet nyújt a rontás, a különböző betegségek, vihar, jégeső, villámcsapás ellen).
Ehhez a naphoz kapcsolódik a palóc kiszehajtás, a barkás bevonulás, a körmenetet, a téltemetés vagy a „Bújj-bújj, zöld ág”-játék népszokása is.

NAGYPÉNTEK
~~~~~~~~~~~~~
A húsvétot megelőző pénteken (nagypénteken), a kereszténység Jézus kereszthalálára emlékezik. – Bár az ősegyházban nem tartották ünnepnek, mert böjti nap volt, a kereszténység századai alatt számtalan kereszténység előtti képzet, a tavaszkezdetre utaló hiedelem, szokás kapcsolódott e naphoz.
A nagypéntek a legszigorúbb böjt betartása mellett az általános tisztálkodás napja is. A portákon ilyenkor meszelnek, takarítanak, nagymosást tartanak a patakokban és az állatokat is megfürösztik.
Nagypénteken nem volt szabad a szárnyas állatot levágni, nehogy dögöljenek az állatok. Szántani sem volt szabad, mert e napon Jézus a földben volt, (ugyanakkor Göcsejben délután a kora tavaszi veteményeket vetették).

Nagypénteki népszokások
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Hajnali fürdés
---------------------
Az utóbbi évtizedekig legismertebb nagypénteki népszokás volt. – Pl. Felsőszemeréden hajnali 2–3 óra körül mentek a fiatalok a patakra mosakodni. A mosakodás mindig a víz folyásával szemben és visszakézből történt. A mosakodás után a patak vizéből haza is vittek és a húsvéti ünnepek alatt is azzal mosakodtak, általában egészségvarázsló céllal.
Némely vidéken az állatokat is megitatták a patak vizéből, máshol a lovakat úsztatták meg a folyó vizében. A Székelyföldön éjjel 12 órakor merítettek vizet az Oltból és megszentelték vele az istállót, az állatokat, a házat és ittak belőle, majd megmosakodtak benne.
Szeged-Alsóvárosban a beteg kisgyerekeket is levitték a Tiszára, hogy a bajt lemossák róluk. Elterjedt hiedelem volt, hogy aki a folyó vizében megmosakszik, egészséges lesz, nem lesz beteg, nem fáj a szeme, fürge lesz a munkában.
A lányok azt várták a mosakodástól, hogy szépek legyenek, ne legyenek szeplősek. Ahol a víz partján fűzfák voltak, odamentek mosakodni, hogy szép, hosszú hajuk legyen.
A néphit vallásos magyarázatot is fűzött a szokásokhoz. A folyóvíz mágikus erejét sokfelé magyarázták azzal, hogy azért hasznos nagypénteken, mert Jézust, mikor a katonák kísérték, beletaszították a Cedron patakjába, s ezzel a víz megszentelődött. Ezért néhol aranyos víznek is nevezik a napfelkelte előtt merített vizet.

Féregűzés
----------------
Göcsejben az ilyenkor mondott féregűző szöveg („Patkányok, csótányok, egerek, poloskák oda menjetek, ahol füstös kéményt láttok!”) arra is utal, hogy valamikor Jézus halálának emlékezetére minden háznál kialudt a tűz.
Érsekcsanádon még néhány évtizeddel ezelőtt is előfordult, hogy egy-egy gazdasszony addig nem rakott tüzet, amíg más kéménye nem füstölt, nehogy a bolhák ellepjék a házat.

Tűzgyújtás
----------------
A keresztény középkorba vezethető vissza a nagypénteki tűzgyújtás, annak emlékezetére, hogy hajnalban, amikor Jézust Pilátus elé vitték, a szolgák és katonák tüzet gyújtottak és amellett melegedtek. Nógrád, Heves több helyén ismert ez a magyarázat.
Felsőpetényben az I. világháború előtt nagypénteken este tüzet gyújtottak a templom mellett, annak emlékére, hogy amikor Jézus sírját őrizték, a tűz mellett virrasztottak. A tüzet a suhancok és a legények szórakozásból át is ugrálták.
Az egykori vallásos tárgyú cselekmény profanizálódását szemlélteti a nagyhindi szokás, ahol nagypénteken hajnalban a férfiak azért rakták a tüzet – a szomszéd faluval határos részben –, hogy a termést a jég el ne verje.
Néhol e napon gyakorolták a Pilátus-égetés szokását.

Nagypéntek a reformátusok egyetlen hagyományos böjti napja. Sok helyütt az év legjelentősebb egyházi ünnepeként tartották. Templomba gyászruhában vagy gyászt kifejező ruhadarabot öltve mentek (a Dél-Dunántúlon fehér ruhában, fehér fejkendőben).

NAGYSZOMBAT
~~~~~~~~~~~~~~
A nagyböjt és a nagyhét utolsó napja, húsvét vigiliája. Az egyház első századaiban estefelé kezdődő szertartások és a húsvét napján éjfél után mondott mise a X. sz. körül helyeződtek át nagyszombat délelőttjére.

Tűzszentelés
--------------------
A nagyszombati liturgia cselekményei közé tartozik a tűzszentelés. A szertartás eredete bizonytalan. A középkorban, amikor a szertartást még a délutáni órákban tartották, a tüzet a templom pitvarában szentelték meg, és utána szólaltak meg a harangok, jelezvén azt is, hogy elmúlt a böjt. – Némely szerző szerint a tűzszentelés szertartása a pogány germán tavaszi tüzek elnyomása céljából került az egyházi szertartások sorába.
A nagyszombati új tűz gyújtásának hazai szokásáról a Pray-kódex (XII. sz.) is megemlékezik, amikor elmondja, hogy „... tegyenek tömjént a a tömjénezőbe, hintsék meg szenteltvízzel, és minden házban kioltva a régi tüzet, osszák szét az új tüzet a lakosság között”.
A szertartáson részt vevők a parazsat hazavitték és a tűzhelyen az előző estén kialudt tüzet ezzel gyújtották meg.

A tűzszenteléshez, a szentelt tűz parazsaihoz, – mint a legtöbb szentelményhez – számtalan hiedelem és mágikus eljárás kapcsolódott: védelmet nyújtott a rossz idő, a szerencsétlenség, a tűzvész ellen.
Láziban pl. a szentelt tüzet a szántóföldekre is kivitték, hogy termékenyek legyenek, tettek belőle a libák itatójába, hogy azok egészségesek legyenek, vihar idejére a tűzre tettek, hogy a villám elkerülje a házat.
Nagyhinden (Nyitra vidék) a szentelt tűz (Júdás-tűz, Pilátus-égetés) elhamvadt szenét húsvét napján, napfelkelte előtt az elöljárók kivitték a földekre, és ott elszórták a búza közé, hogy a gabona ne legyen üszkös.
Göcsejben fehér nyárfa ágával és keserű gombával a szántóföldekre helyezték, hogy a penész, a hernyó ne pusztítsa a káposztát. Három darabot a kemencébe dobtak, hogy elhárítsák a jégesőt.

Féregűzés
----------------
Nagyszombaton sok helyütt féregűzést is végeztek, ami a harangok megszólalásával egyidőben történt. – Pl. Egercsehiben (Heves m.) a gyerekek kolomppal és csengővel körülszaladták a házat és ezt kiabálták: „kígyó, béka, távozz a házamtól!”. – Egerbocson (Heves m.) a fiatal asszonyok és lányok tették ugyanezt, amikor a ház környékét seperték. Ugyanitt az asszonyok és lányok harangszókor egy késsel a gyümölcsfákat is megveregették, hogy sokat teremjenek.

Vízszentelés
-------------------
A nagyszombati szertartásokhoz tartozik a vízszentelés is. Azoknak a családoknak az asszonyai, amelyeknél a vízkeresztkor szentelt víz már elfogyott, a nagyszombaton szentelt vízből vittek haza. – Csíkban meghintették vele az udvart, hogy a békák ne járják. – Az Ipoly mentén húsvét reggelén ezzel szentelte meg a gazdasszony evés előtt a kocsonyát.
Máshol azt tartották, hogy annak, aki nagyszombaton olyan templomban mártja szenteltvízbe a kezét, amelyben még nem járt, majd megtörli vele arcát, s ezután kezét a keblébe rejti, az arcáról mind odamegy a szeplő.

Körmenet
---------------
A nagyszombat délutánján tartott körmeneten az ország legtöbb vidékén a falu apraja-nagyja részt vett. Mindazok a szülők, akik csak tehették, erre az alkalomra új ruhába öltöztették gyermekeiket.
A századforduló utáni évtizedekben egyre elterjedtebb gyakorlattá vált, hogy a keresztszülők keresztgyermekeiknek ajándékot küldtek: játékot, édességet, ruhafélét stb.