a színek világa....

a színek világa....

A színek gondolatokat, érzelmeket, érzéseket is kifejeznek. De a különböző színek mit is fejeznek ki, mit is jelentenek?

 

-A színek szimbolikus jelentése

A szimbólum a görög ismertetőjel, bélyeg, jegy jelentésű szóból származik, eredetileg a felismerést elősegítő valamely jel volt, egy kettévágott tárgy, amely egymásba illesztése és illése volt hivatott igazolni jogos tulajdonosát. Később már általánosabbá vált, elterjedt az irodalom, de a mindennapi nyelv területén is.
Életünkben sajátos értelmet kaptak a színek is. Hazánkban a fekete köztudottan a gyász színe. A zöld üzenete is egyértelmű, a remény jele. Élni tudó és szerető az, aki ezt a színt részesíti előnyben. Vagy itt van a piros: nem vitás, a szenvedély színe.
Az alábbi összeállítás áttekintést, egy sajátos kitekintést ad a szín szimbólumok világába.

Szín szimbólumok

Sárga

• Az örök fény, a felség, a hatalom kifejezője, a közvetítés jelképe emberek és istenek között.
• A világos- vagy aranysárga a hit, a jóság, az intuíció, az intellektus színe. A narancssárgába hajló sárga a Nap, a melegség szimbóluma; az isteni szeretet, a bölcsesség színe; a zöldessárgát viszont a halálhoz, az irigységhez, a hitszegéshez társították.
• A buddhizmusban a lemondás, a vágytalanság, az alázatosság, a szerzetesek színe.
• Kínában a Föld, a középpont színe. Eredetileg császári szín volt - csak annak volt szabad sárga ruhát viselnie, aki a császári családhoz tartozott -, később az előkelőség kifejezője lett.
• A keresztény hagyományban is megjelenik a sárga szín többértékűsége: lehet a szentség, a felfedett igazság kifejezője, ugyanakkor a sötétsárga az eretnekség, az árulás színe.

Narancssárga

• Átmeneti szín a piros és a sárga között; a szellem és a libidó egyensúlyát jelképezi.
• Kínában és Japánban a szeretet és a boldogság színe. A buddhista szerzetesek ruhájának színeként a láng, a megvilágosodás fénye, az isteni szeretet kinyilatkoztatása.
• A zsidó hagyományban a ragyogás és a pompa színe.

Piros

• Éppúgy lehet az élet, mint a halál jele; mindkét esetben a vérrel asszociálható.
• A nemiség szimbóluma, a libidó színe.
• A történelem előtti időkben a halottak mellé vörös színű port szórtak a temetkezési szertartás során. Ókori babona, hogy apotropaikus erejű, megóv a démonoktól és a veszélyektől.
• Az egyiptomiak befestették fáikat, barmaikat, vagyontárgyaikat pirosra, hogy megvédjék a tűztől és más károktól, s hogy termékenyek legyenek.
• A zsidók ajtófélfáikat az áldozati bárányok vérével festették meg, hogy megóvják házaikat a tíz csapás öldöklő angyalától.
• Görögországban vörös leplet borítottak a holtakra, ezzel jelképesen áldozattá avatták, hogy kibékülve az alvilágiakkal, lejuthasson birodalmukba.
• Az antikvitásban a szeretet, a szerelem, a szenvedély kifejezője; Rómában a menyasszony tűzpiros fátylat visel, ez a flammeum.
• Erő-, tűz- és hatalom-jelképként is szerepel.
• A zsidó és keresztény hagyományban a komolyság, a fenség színe.
• Az Újszövetségben a bűn, az engesztelés, a vezeklés és az áldozat színe.
• Negatív jelentése a testi szenvedélyek megbélyegzéséhez kapcsolódik, a skarlátvörös a „nagy babiloni parázna” színe.
• A piros lámpás házak színeként a paráznaságra utal.
• Az alkimisták kemencéjét jelképezi, valamint a „Nagy Mű” harmadik fokozatát.
• Az európai népszokásokban a húsvéti piros tojás a termékenység jelképe.

Barna

• A föld színe, ebből adódik anyaság, gondoskodás, termékenység, szorgalom jelentése.
• Mint anyagi szimbólum, az ösztönszféra kifejezője is.
• Már az ókorban felveszi a vezeklés, az egyszerűség, az alázat értelmet.
• A középkorban az alábbi jelentések tartoznak hozzá: hallgatagság, az evilági hívságok megvetése, szegénység; ezért lesz a ferences szerzetesrend öltözetének színe.

Szürke

• A hamu és a köd színe, ezáltal a szomorúság, a melankólia, az unalom, a fásultság, az egyhangúság jelképe.
• A keresztény szimbólikában a test halálát és a lélek halhatatlanságát jelképezi. Ebben az értelemben vált az egyházi közösségek, a rendek megkülönböztető színévé.
• A szürke a színek ellentéteként a semlegességet, a hétköznapiságot jelenti.

Zöld

• A tavasznak, a természet megújulásának, a növekvő életnek a kifejezője.
• Különösen az örökzöld növényekhez kötődik termékenységi és halhatatlanságot kifejező szimbolika.
• A színskála „közepén” áll, kiegészítő színe a piros, s mivel a kék és a sárga elegye, jelöli egyben a színek hármasságát. Ebből adódik kétértékűsége is: lehet a fiatalság, a remény, a boldogság, ugyanakkor a változás az átmenetiség, a féltékenység jelölője.
• Meleg és hideg, égi és földi keveréke.
• Lehet az éretlenség, a tapasztalatlanság és naivság jelképe.
• A kereszténységben a halhatatlanság, a feltámadás színe, az Erények közül a Reményé.
• Negatív jelentése: méreg, halál, a gonosz rontó ereje. A sátánt gyakran ábrázolják zöld testtel és szemmel.

Kék

• Az égbolt, a tenger színe, a megfoghatatlanság, a végtelenség, a transzcendencia szimbóluma.
• Az intellektus, az elmélkedés, a megnyugvás kifejezője, amely a képzelet és a szürrealitás világához is kapcsolódhat.
• Az égi istenekre utalva az emberfeletti, mennyei hatalom kifejezője, ebben az értelemben a földi szenvedélyeket jelző vörös ellentéte.
• A keresztény szimbolikában az angyalok, valamint Szűz Mária színe.
• A világi uralkodók színeként hatalmuk égi eredetére utal.
• Míg a nappali ég vakító kékje maszkulin jelentésű, addig az éjszaka sötétkékje a feminin principiumra utal.

Lila

• A mértékletesség színe.
• Egyensúly a föld és ég között (a hajnali és az esti ég színe), az értelem és a vágy, a bölcsesség és az érzelmek között.
• Jelenthet intelligenciát, tudást, vallási áhítatot, szentséget, alázatosságot, bűnbánatot, fájdalmat, nosztalgiát.
• A rómaiaknál Jupiterhez kapcsolódik.
• A kereszténységben a papi törvények, az autoritás, az igazság, a böjt, a szomorúság és a várakozás kifejezője.

Fekete

• Az ősi sötétség, a káosz, az éjszaka, a feneketlen, titokzatos mélység, a világűr jelképe.
• A színekben kifejeződő élet ellentéte, a halál szimbóluma.
• A lemondás színe, a gyász kifejezője; számos hagyományban a gonosz erőkhöz kötődik.
• Az ókorban az alvilág isteneihez társult, pl. Hádész-Plútón, Hekaté, Ozirisz színe.
• A kereszténységben egyrészt a halál és a gyász színe, másrészt a bűn, a pokol, a bűnhődés jelképe.
• A világtól, az élettől való elfordulást, az alázatot is kifejezte, ezért a papok és a bencés szerzetesek ruházatuk színéül választották.
• Az alkímiában a szín hiánya, a Nagy Mű első foka, a bomlás, az erjedés, a pokolba való alászállás jelképe.

Fehér

• A fény, a tisztaság, a differenciálatlanság, a transzcendencia, a tökéletesség, az egyszerűség jelképe.
• Lunáris szín, a női princípium szűzi aspektusát jelzi.
• Az égi istenek állatainak színe, így pl. Zeusz, mint fehér hattyú; a Buddha születését jelző álom elefántja; a Szentlélek galambja.
• A fehér szoros kapcsolatban áll a halállal és az ehhez kapcsolódó rituális tárgyakkal (halotti lepel, gyertya), jelképezi a szellemeket és a kísérteteket.
• A hinduizmus Kozmikus Tojásának színe, amely az állandóság és örökkévalóság megvalósulása.
• Kínában a gyász színe. A fehér tigris az őszre, az érett életkorra utal, maszkokon pedig a ravaszságot jelzi.
• A fehér virág a gyermekáldást jelenti.
• Ártatlanság értelemben jelenik meg Athénban, ahol az Areioszpagosz bírái fehér kövekkel szavaztak a vádlott felmentése mellett.
• A keresztény hagyományban az öröm és a vigasság hordozója. A szentséghez, Istenhez tartozó szín, valamint a feltámadás színe.
• A fehér ruha a tisztaságot, a szüzességet, a lélek győzelmét jelenti az anyag felett.
• A béke és a jóakarat kifejezője; erre utal Noé fehér galambja és a békekövetek fehér zászlója.

Ezüst

• Utalhat a kereskedelemre és a pénz hatalmára.
• Az egyiptomi mítoszok szerint Ré napisten csontjai ezüstből vannak.
• Kínában a legértékesebb fémnek tartották; a Tejútat „ezüstfolyónak” nevezték.
• A görög-római mitológiában a második világkorszak az ezüstkor, amely az aranykor boldog világával szemben a hanyatlás kezdete.
• Míg a királyok féme az arany, a királynőé az ezüst.
• Az ezoterikában a lunáris asztrál színe.

Arany

• A napfény, az isteni hatalom, a megvilágosodás, a halhatatlanság, a dicsőség jelképe.
• Az összes napistent, a vetés és aratás isteneit, a beért termést szimbolizálja.
• A kereszténységben, az ikonfestészetben és a román kor nyugati festészetében az arany háttér a transzcendens szférára, a mennyei birodalomra utal az arany dicsfény, a glória pedig a megdicsőült szentekre.
• Az ezoterikában a szoláris asztrál színe.