"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)

2014. október 19., vasárnap

Október 18 - Szent Lukács napja.

  Bár nem a 12 apostol egyike, de nagy idők nagy krónikása.
Ő a szerzője nemcsak a leghosszabb evangéliumnak, hanem az Apostolok Cselekedeteinek is.
 
A hagyomány szerint Lukács festő is volt. Egyesek neki tulajdonítják a római Maria Maggiore-bazilikában őrzött Mária-ikont és a lateráni bazilika melletti Szent Lépcső-kápolnában őrzött, Jézus arcát ábrázoló festményt, valamint a czestochowai Fekete Madonna-ikont is. Mindennek csak annyi az alapja, hogy a Szűzanyáról a legtöbbet és a legszebben Lukács beszél, így, ha nem is ecsettel, de képet rajzolt róla.

Viszonylag kevés magyar templom védőszentje, de nevét őrzi a híres budai Szent Lukács fürdő, és a magyar katolikus orvosok egyesülete is az ő nevét viseli. A Madonnát festő Szent Lukács a reneszánsz mesterek kedvelt témája volt. Templomi szószékeken gyakran ábrázolják a négy evangélistát, akik saját attribútumukról ismerhetők fel. Lukács mellett mindig egy ökörfejet láthatunk. Ő az orvosok, a festők, a nótáriusok, vagyis a jegyzők, de még a mészárosok védőszentje is.


 A częstochowai Fekete Madonna

fekete-madonna-1-.jpg 

"A hagyomány szerint a kegyképet még Szent Lukács evangélista festette annak az asztalnak a lapjára, amelynél a Szent Család imádkozott, és étkezett. A Szent Lukács által festett két kép közül a Fekete Madonna az egyik.
Nagy Kázmér lengyel király, és Nagy Lajos magyar-lengyel király (valamint egyik fő embere, Opolei Ulászló lengyel herceg) nevéhez fűződik a Kegykép Lengyelországba kikerülése. Pálos szerzetesek vitték 1384-ben Jasna Góra (= Fényes Hegy) kiemelkedő helyére, és őrizték az akkor már híres, felbecsülhetetlen értékű kegyképet.
Más történeti források Szent Hedvignek is nagy szerepet tulajdonítanak a Fekete Madonna kegyképének kikerülésével kapcsolatban. - Hedvig, Nagy Lajos király lánya, (sz.: 1373-ban) az Árpád-házi vérvonalat magában hordozó királylány az akkori szokások szerint már fiatalon (4-5 évesen) elkerült otthonról, és kijelölt vőlegénye, Ulászló, Litván fejedelemmel együtt nevelkedett a lengyel királyi udvarban. A magyar királylány nagyon szerette az Úr Jézust, és a Szűzanyát, hozományához tartozott a híres Fekete Kereszt, ami mai napig is a Krakkói Bazilika egyik megbecsült értéke, és dísze is egyben.
Hedvig királylány gyakran látogatott haza, és meglehet, hogy az ő kérésére került ki a kegykép. Ezek a történeti források azt állítják, hogy nem egyenesen Ruténföldről, hanem Magyarországon áthaladva került ki a kép Czestochowába. Egyesek a Márianosztrán lévő, megint mások a Máriapócsi Segítő Szűz testvérképének tekintik a Fekete Madonnát.
Szent Hedvig rövid élete alatt hihetetlen sokat tett Lengyelországért. Nem csak „királynéként”, hanem „királynőként” is uralkodott, és ebben a minőségében minden (nem csekély) hozományát felhasználva a lengyel nép felvirágoztatására fordította. A Fekete Kereszten kívül semmit meg nem tartott magának, még királynői jogara is fából készült. (A Fekete Kereszt azért fekete, mert ébenfából készült, és így a szú nem támadja meg.)
Szent Hedvig életéből feljegyezték, hogy nagyon sokat imádkozott a Fekete Kereszt előtt, s volt, hogy erre csak éjszaka adódott alkalma. Egy ilyen elmélyült ima alatt egyszer csak lehajolt az Úr Jézus a Keresztről hozzá, és azt mondta: „Tégy, amit látsz!” – És Hedvig megértette az Úr kívánságát, megfogadta ezt az intelmet: tette, amit szívében dolgának érzett!
Monogramként két, szépen összefonódott „M” betűt használt, mert jelmondata volt: „Mária és Márta együtt”. És a Bibliai Lázár- testvérek mindkét típusát megtestesítette életében.
Korunk nagy, példamutató szentje ő ma is.
A lengyel nép nem felejtette el, hogy kedvenc királynőjük magyar honból származott."

Forrás:MARIANUS

2 megjegyzés: