Haiku

Haiku

Japán. Versforma; lírai műfaj. Három sorból, tizenhét szótagból áll, rímtelen, hangsúlyos; az első sor 5, a második 7, a harmadik 5 szótag. Eredete a tanka XIII. századi kialakulásáig nyúlik vissza, de XVII. század végén Matsuo Basho dolgozta ki végleges formáját. Témához kötötte – tartalma természetábrázolás, mely filozófiai gondolatot közvetít. Jelképei között gyakori a vízen tükröződő Hold, mely a dolgok tudati tükröződését szimbolizálja, s általában a fent és lent viszonya, mely ellentét, párhuzam, megfelelés, kölcsönösség egyaránt lehet. A XX. század elején honosodott meg Európában. Kosztolányi a “szép hűtlenség” jegyében rímes, időmértékes formában fordította, a szótagszám megváltoztatásával: “A holdsugár, mint az esüsteső dült / s én hajnalig járáltam künn a tónál, /akár egy őrült.” (Matsuo Baso: Babonás holdfény)

/Részlet Alföldy Jenő: Irodalmi fogalomtár c. könyvéből./

 

 

Égi fény ölel
Sötét-mély folyómedret
Ősi szerelem

Sok ezer kagyló a tengerparton
– a csillagok nappal a

homokban otthonra találnak.

Antal Barnabás (1972-)
haikui

December végén

Holdsugár játszik
behavazott fenyőkön:
fehér karácsony.

Január

Újév reggele.
A következő talán
szebben virrad ránk.


Február

Havas tisztáson
fehér a lehelletem,
mint hold az égen.


Március

Olvad és csepeg.
Utcaköveken folyik
messzire a tél.


Április

Levelek zúgnak.
Széllel szemben csak lassan
dőlök előre.


Május

Orgonavirág.
Illatfelhők az égen
s egy lány hajában.


Június

Cseresznyevirág.
Gyönyörű, bár éhesen
a gyümölcse szebb.


Július

Zápor-zuhogás.
Csapzott verebek raja
gubbaszt az ágon.


Augusztus

Tücsök sem cirpel,
sistereg a levegő.
De itt árnyék van.