Heltai Jenő

Életműve hét évtizedet fog át, még az ellenfelei is szerették. Mosolygó bölcs volt két emberöltőn keresztül: a könnyedség és komolyság, az enyhe irónia és az enyhe szorongás, a kritika és a megbocsátás szellemes egybeötvözője. Sohase legelső, sohase vezér, egészen soha sehová nem tartozó, de mindig jelenlevő, aki nem nyomja rá bélyegét a korára, de láthatatlan zsinórokkal mozgatja az általa elérhető világot .Heltai Jenő  költészetünk és irodalmunk legsokoldalúbb művészei közé tartozott, í­rt regényt, verseket, szí­njátékokat. A szí­npad nemzetközileg is elismert mestere.

Pesten született 1871. augusztus 11-én, s gyermekéveit is többnyire itt és Baján töltötte. A gimnáziumot Budapesten végezte, majd 1889-ben jogi tanulmányokba kezdett, ám egy év elteltével otthagyta az egyetemet, s újságíró lett. 1913-as Önéletrajzában így írt pályakezdéséről: „Apám azt szerette volna, hogy ügyvéd legyek, de én kedv nélkül jártam az egyetemre. Az első, nem nagyon dicsőséges alapvizsga után abbahagytam a meg sem kezdett jogi tanulmányaimat és tagja lettem az akkor született Magyar Hírlap szerkesztőségének. Szemérmes, félénk és ügyetlen fiú voltam, eleinte semmi hasznomat nem látták és a harmadik héten ki akarták tenni a szűrömet. Ez annyira elkeserített, hogy rettenetes cselekedetre szántam el magam: fölcsaptam humoristának.” Könnyed, szellemes írásai, a nagyvárosi lét jellegzetes alakjait, hangulatát megörökítő romantikus-ironikus versei hamar népszerűvé tették, 1892-ben megjelent első verseskötete, a Modern dalok, amelyet nem sokkal később követett a Kató című kötet is. 1892-től A Hét című lap munkatársa volt, s itt honosította meg a verses publicisztikát. Az 1890-es évek végétől több budapesti lap tudósítójaként Párizsba utazott, ahol olykor nyomorúságos körülmények között élt. Humorát, derűs életszemléletét azonban a rossz körülmények sem tudták elvenni, a gondok elől inkább az írásba menekült. A publicisztikák, tudósítások mellett francia komédiákat fordított a magyar színpadok számára. Hazatérése után 1900-1901-ben a Vígszínház művészeti titkáraként dolgozott. Ettől az időtől kezdve jelentek meg novelláskötetei is:  Lou, Scherzo, Írók, színészek és más csirkefogók, Színes kövek, A tündérlaki lányok, amelyeknek szereplői többnyire bohémek, gödröcskés állú, gömbölyű színésznők, kokottok, ártalmatlan kalandorok, reménytelenül szerelmes ifjak, komikus nyárspolgárok és vidám fiatalok voltak. Heltai, aki jól ismerte ezt a tarka világot, bölcs megértéssel, szelíd humorral, elnéző kritikával ábrázolta hőseit és történeteiket. Ugyanezek a színes, mulatságos alakok jelennek meg regényei, kisregényei lapjain is - Jaguár, Az utolsó bohém, Family Hotel, VII. Emmanuel és kora -, amikről Kosztolányi így vélekedett: „Heltai prózája tökéletes. Egyéniségét nem a stílusra bízza, csak takarja vele.”

A NÉMA LEVENTE

Heltai Jenő 1936-ban írott színműve elbűvölően tiszta költészet, és nagyszerűen felépített, színpadra termett vígjáték. A történet szerint Mátyás király hadnagya, Agárdi Péter, itáliai szolgálata alatt beleszeret az ifjan megözvegyült Ziliába. Nem kis furfang árán végre találkozhat vele. Megvallja szerelmét, s még búcsúcsókot is kap, de a hölgy kegyetlen árat kér: háromévi némaságot. Eltelik egy esztendő, s Agárdi Péter néma. Mátyás király tízezer aranyat ígér annak, aki szóra bírja. Zilia Itáliából útra kel, mert biztos benne, hogy szerelmes szavára megszólal a néma levente .

Setét Lajos

a békülő szerelmeseknek

A csöndet szeretem, meg a virágot,
Galambok közt, virágos szigeten
Békés családi kör az álmom.
Derû és nyugalom, parányi házban...
Az élet szép. Tenéked magyarázzam?
Szeressük egymást! Isten arra rendelt.
De annyi baj, gond nyomja ma az embert,
Nyögünk adót, aszályt és háborút,
A legtöbbnek falat kenyér se jut.
Kevés a méz, és sok a medve.
Ki él ma abból, amibõl szeretne!

(...)

Vad gyávaságod? Az a gyáva,
Ki, amit érez, elrejti magába,
És ami benne gyönge, emberi,
A másiknak föltárni nem meri,
Mért várod õt, ha nem ezért?
A boldog élet vágya nem kisért?
Galambok közt, virágos szigeten,
Békés családi kör, parányi házban.
Az élet szép... Tenéked magyarázzam?
(...)

Békéljetek meg! Balgák mind a ketten!
Téptétek egymást, martátok, kegyetlen
Kéjjel keverve bajt, fájdalmat, átkot.
Gyilkos kiváncsiságban versenyezve
Csak azt kutatta áldatlan vitátok,
Szerelme próbáját ki állja jobban,
Ki meddig bírja, és ki roppan össze.
És egymásért véreztetek titokban.
Haj, átkozott vetélkedés:
Szemet szemért, és gõggel verni gõgöt!
Jóság híjával múlt el szép idõtök.
Siessetek egymást szeretni, és
Alázatban, jóságban összefogva
Pótolni azt, mit dölyfötök mulasztott.
Virradjatok szerelmes, szép napokra!