"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)

2012. szeptember 17., hétfő

Fuji - a vulkánok


Bármikor kitörhet a Fuji, a japánok szent helyként tisztelt tűzhányója – állítják geológusok. A vulkán magma kamrájában lévő nyomás 16-szorosa annak az értéknek, ami már elméletileg képes egy kitörést beindítani.
A Fuji környékén 2000-2001-ben egy sor kisebb földrengést tapasztaltak, a kitörés azonban elmaradt. 2011 tavaszán egy nagyobb földrengés volt, amely egy új törésvonalat hozott létre a hegy alatt. A kutatók szerint ez a földmozgás indította el azt a folyamatot, amely miatt a vulkán ébredezik.
A 3700 méter magas vulkán Japán legmagasabb hegye, Tokiótól 100 kilométerre fekszik. Utoljára 300 éve tört ki, ekkor hatalmas hamufelhőt lövellt a magasba, láva azonban akkor nem tört a felszínre
./meteoline/

 A Fuji
A nevét a tűzistennőről kapta, s a japánok számára évezredek óta a tökéletes szépséget testesíti meg. "Egyszer fölmenni a Fudzsi csúcsára bölcs dolog, másodszor bolondság" - szól az ősrégi mondás. Az ősi tradíciókhoz hűséges helybéliek számára életük során legalább egyszer megmászni a Fudzsit több mint kötelező.
 Nekünk, földi halandóknak a hegyekhez való viszonyunkat a történelmi ókor óta a legkülönfélébb hiedelmek határozták meg. Ennek okát abban az általános emberi tulajdonságban kereshetjük, hogy amit nem ismerünk, attól félünk. A titokzatos erők szinte valamennyi ősi kultúrában mindig is a hegycsúcsokon laktak, gondoljunk csupán a Kalias hegyre, az Olimposzra, a Csomolungmára, avagy éppen a bibliai Sínai hegyre.

A vulkánok avagy tűzhányók a Föld felszínének olyan hasadékai, amelyeken a felszínre jut a magma, az asztenoszféra izzó kőzetolvadéka.
Úgy a görög, mint a római mitológiában a tűzhányókat az istenek munkájának tekintették, mivel sem a tudomány, sem az alkímia nem tudta elfogadhatóan magyarázni működésüket. Platón két művében is említést tesz Atlantiszról, a legendás szigetről, amelynek elsüllyedésével elpusztult a hatalmas atlantiszi civilizáció. Atlantisz létezése és esetleges földrajzi elhelyezkedése napjainkban is vitatott téma – tény azonban, hogy i. e. 1620-ban az Égei-tengeri Szantorini szigetét egy sor roppant erős kitörés elpusztította. A kitörések által okozott szökőár elpusztította Kréta szigetének északi partját és hozzájárult a szigeten kialakult minószi civilizáció hanyatlásához. Szantorini (vagy Théra) kitörése egy másik görög mítosz alapjául is szolgált: a Deukalión szerint Poszeidón bosszút állva Zeuszon elöntötte Attika, Argolisz, Szaloniki és Ródosz tengerparti területeit.

A görögök úgy tartották, hogy az Etna alatt volt Héphaisztosz műhelye, ahol Zeusz fegyvereit kovácsolta. Gyermekei, az egyszemű küklopszok legendáját valószínűleg az Etna oldalán levő számos mellékkráter alakja inspirálta. Vergilius szerint Athéné, bosszújától vezérelve az Etna alá börtönözte be Enkeláduszt, akinek a fájdalomkiáltásai okozták a hegy működését és morajlását. Ugyancsak Vergiliustól tudjuk, hogy Héphaisztosz Enkeládusz testvérét, Mímaszt a Vezúv alá börtönözte be. A római költő szerint a Campi Flegrei lávaárjai a többi bebörtönzött óriás véréből jöttek létre.

A keresztény hiedelemvilágban a vulkanizmust számos áltudományos elmélettel magyarázták, és elsősorban a Sátán munkájának tudták be. Úgy tartották, hogy a katasztrófákat csak szentek csodái akadályozhatják meg. Ezért például i. sz. 253-ban a Catania lakosai Szent Ágota relikviáival körmenetet szerveztek az Etna közelgő lávaárjának megakadályozására, és a lávaár csodával határos módon elkerülte a várost. Ugyanez a módszer 1669-ben már nem vált be: a város nagy részét elöntötte a láva.

A Vezúv 1660-as kitörésekor lezúduló kődarabokban kereszt alakú piroxén ikerkristályok is voltak, és ezeket a helyi lakosok Szent Januarius (Nápoly védőszentje) csodájának tekintették.

Nemcsak az Európában, de a Csendes-óceán Tűzgyűrűjének vidékén is mítoszok övezték a vulkáni jelenségeket. A maori mitológiában Taranaki és Tongariro (két új-zélandi vulkán) jóbarátok voltak, de barátságuk hamar féltékenységi viszályba csapott át, mert mindketten Pihangába szerettek bele (ő is egy új-zélandi vulkán megszemélyesítője). A maorik máig sem telepszenek meg a Taranaki és Tongariro közötti területen, mert félnek, hogy ismét „fellángol” a két egykori barát vitája.

A hawaii bennszülöttek mondavilágában a tűz istenét, Pelét saját húga – Namaka, a tenger istennője – szigetről szigetre egyre délkeletnek űzi a tűzhányók alatt. Úgy tartják, hogy mai lakhelye a Kilauea lávatava alatt van. Ez az elképzelés pontosan egyezik azzal a ténnyel, hogy a Csendes-óceáni litoszféralemez északnyugatnak mozog a szigeteket kialakító elsődleges köpenyoszlop fölött, tehát délkelet felé haladva egyre fiatalabb és fiatalabb vulkánokat találunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése