Megsütjük, és biztos, hogy pillanatok alatt elfogy

Farsangkor fánkot kell enni!

 Sokféle fánk létezik,   Gombóc Artúr így sorolná:


Van élesztős fánk és sütőporos fánk, van égetett tésztás fánk, van kerek, van habnyomóból született, kanállal szaggatott, lyukas közepű, töltött, töltetlen, mázas, habos, krémes, mézben vagy szirupban áztatott,  csöröge...... fánk,fánk,fánk   

A fánktésztát fűszerezhetjük, ízesíthetjük, magvakkal, aszalt gyümölcsdarabokkal gazdagíthatjuk. De a vége mindig ugyanaz: megsütjük - és biztos, hogy pillanatok alatt elfogy.

Se szeri, se száma a fánk születését igazoló anekdotáknak és legendáknak. A II. Ramszesz sírjának falán megörökített fánksütő szolgáktól kezdve a farsang éjszakáján álruhában kiszökő Marie Antoinette által felfedezett francia beignet történetétől, egészen az osztrákok tésztával dobálódzó özvegyasszonyáig.


"Az eset úgy kezdődött, hogy egy bizonyos Krapfen nevű pék elhalálozván, műhelyét özvegye vezette tovább. Nem volt könnyű az élete özvegy Krapfenénak, mindazonáltal továbbra is az ő pékségéből került ki a legfehérebb, legfinomabb kenyér, a város legtávolabbi részéből is elzarándokoltak érte az emberek. Ám egy napon valami okból a kenyér nem készült el idejében. A vásárlók közül ki üres kézzel, bosszúsan ment el, ki türelmetlenül várt, s cifrákat mondott....., mígnem a pékné végképp kijött a sodrából, és egy darab kenyértésztát, amit éppen a kezében tartott, valakinek a fejéhez akarta vágni.

Szerencsére rosszul célzott és a tészta nem az illető képén csattant, hanem a kályhán lévő lábasba pottyant, amelyben zsír forrdogált. A váratlan következmény az lett, hogy a célját tévesztett tészta néhány perc alatt szép aranysárgára sült, s a véletlen jóvoltából megszületett az első fánk, amit a bécsiek azóta is Krapfennak neveznek."
(Részlet Halász Zoltán Mesélő szakácskönyvéből)


Széles skálán mozog a fánk eredetét elmesélő regék sora. A francia és osztrák történetek mellett még ott a németek fánkmondája is, amely szerint a fánk a XV. századi Berlinben született, mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a mai napig a világ sok pontján Berlinerként emlegetik.

Pontosan nem tudni, mikor sütötték az első fánkra emlékeztető ételt,
de annyi bizonyos, hogy már az időszámításunk előtt ismert és kedvelt fogás volt
a világ nem egy pontján, a kereszténység térhódítását követően a vízkereszt utáni
időszaktól a farsangon átívelő és a nagyböjtig tartó időszak ünnepi eledelévé vált.

Ennek többféle magyarázata is létezik, az egyik leglogikusabb talán az,hogy ezek a zsírban  

 sült, lisztben, vajban, tojásban gazdag tésztaételek voltak hivatva felkészíteni a hívőket   a húsvétig tartó böjt negpróbáltatásaira.

Az ókori Görögországban annyira kedvelték az olajban sült, majd mézben áztatott tésztát,
hogy az olimpiai győztesek is ilyen finomságokat kaptak.

A mézes-mázos fánkok mellett az európai kínálat legmeghatározóbb eleme a németek,
osztrákok által kedvelt töltetlen, lukkal nem rendelkező fánk, amit mifelénk szalagos
 fánkként ismernek. A Berliner vagy Krapfen leszármazottai a horvát krafne, a szerb krofne,
 illetve a szlovén korf. A Berliner nyomaira bukkanhatunk Portugáliában, Finnországban,
 Norvégiában, sőt még Mexikóban is.
A klasszikus töltetlen fánkot azonban hamar elkezdte mindenki a saját szája íze
szerint variálni, így születtek a lekvárral, csokoládéval, különféle krémekkel
töltött fánkok. A porcukorral való szórás mellett megjelent a mázas borítás.
és a cukros mázakon kívül csokoládéval, egyéb édes krémekkel is dekorálták
a kisült fánkokat. Az eredetileg töltetlen Berliner az Újvilágban már a főleg vaníliás
 krémmel töltött sült tésztákat jelentette. /forrás: mindmegette/

Forgácsfánk (Csöröge) 
Hozzávalók (kb. 25 darabhoz) - 40 dkg finomliszt
(a fele rétes- vagy graham liszt is lehet) 
1 dkg vaj, 1 csapott evőkanál cukor, só
1 dl rum, 1 dl tejföl, 1 tojássárgája, 

a nyújtáshoz: kevés liszt, 
a sütéshez: olaj 
a tetejére: 2-3 evőkanál vaníliás porcukor 
a tálaláshoz: 0,3 dl rum, 30 dkg sárgabarackíz 

A lisztet a vajjal elmorzsoljuk, majd a többi hozzávalóval
rugalmas tésztává gyúrjuk. Két részre osztjuk és letakarva,
hűtőszekrényben legalább 1 órát pihentetjük. Utána a tésztát
 enyhén belisztezett deszkán 2 milliméter (azaz késfok
vastagságúra nyújtjuk és derelyemetszővel vagy késsel kb.
10 centi hosszú, 4-5 centi széles lapokra szabjuk; közepüket
hosszában is bevágjuk. Ezen a nyíláson a tészta egyik rövidebb
oldalát (végét) átbújtatjuk; azaz mint egy masnit áthúzzuk.
Amikor az összes tésztát előkészítettük, egy lábasba olajat
töltünk és megforrósítjuk. A fánkokat közepes lángon, oldalanként
kb. 2-2 perc alatt pirosra sütjük, végül szalvétára szedve
lecsöpögtetjük.
Vaníliás porcukorral meghintve, rummal ízesített barackíz kíséretében
tálaljuk.