Azt, hogy milyen ízeket, ízkombinációkat fogyasztunk szívesen, a megszokás, az otthonról hozott szokások erősen befolyásolják.
Az is befolyásolja az ízlelésünket, hogy a nyelvünkön elhelyezkedő ízlelőbimbókból hol, mennyi található. „Az édes ízt a nyelvünk hegyén, míg – például - a savanyút az oldalán érzékeljük: az azonban egyénenként változó, hány ilyen receptorunk van. Vannak, akik olyan adottsággal bírnak, ami képessé teszi őket arra, hogy nagyon sokféle ízt különböztessenek meg. Amellett, hogy természetesen ez a képesség tanulható és fejleszthető is, de ahogy az illatok esetében is vannak nagyon jó szaglású emberek – Orroknak hívják őket -, így az ízlelés területén is vannak született tehetségek”. Arra, hogy a megszokás valóban milyen erősen befolyásolja azt, hogy milyen ízharmóniát szeretünk, jó példák azok a termékek, amelyek a világ számos pontján megtalálhatók, de éppen a helyi sajátosságok miatt, hiába azonos a termék gyártója, csomagolása, az íze valamiben mégis eltérhet. Érdekes, hogy például a három összetevőből álló instant kávé kicsit más ízű nálunk, mint néhány környező országban, annak ellenére, hogy az adott országok ízvilága nem áll távol egymástól. A lengyeleknél erőteljesebb a kávéíz, az oroszok a kicsit gabonaízű, cikóriára emlékeztető ízt kedvelik, nálunk viszont tejesebb, lágyabb ízű ugyanez a termék.
Egy étel izét az is meghatározhatja, milyen hőfokon fogyasztjuk, vagy éppen az, hogy milyen gyorsan eszünk. Ha komótosan, alaposan megrágva a falatokat étkezünk, akkor az étel a szájüregünk minden részére eljut, és sokkal erőteljesebben érezzük az ízét, mint amikor kapkodva nyeljük a falatokat. Akkor érezni igazán, hogy az evés, az ízlelés milyen fontos élvezeti forrás, mikor van időnk megfelelő körülmények között enni.
A babák apró ínyencek. A közvetlenül a születés után elvégzett tesztek világosan mutatják, hogy a kicsik a savanyú ízre grimasszal válaszolnak, az édeset pedig szeretik, cuppognak ajkaikkal. Az édesen belül kezdetektől fogva képesek megkülönböztetni az eltérő eredetűeket. A répacukor (szacharóz) ízlik a legjobban, majd a gyümölcscukor (fruktóz), a szőlőcukor (glükóz) és a tejcukor (laktóz) következik.
„Az erős fűszerekkel nem árt csínján bánni, mert ha mértéktelenül eszünk ezekből, károsíthatják a gyomor nyálkahártyáját. Éppen ezért bizonyos betegségek megléte esetén – gyomorfekély, reflux, a száj nyálkahártyáját érintő kórok – nem javallott csípős ízű ételeket fogyasztani .Az is köztudott, hogy a magasvérnyomásban szenvedőknek a sózást is csökkenteniük kell, mert a só bent tartja a vizet az erekben, s így növelheti a vérnyomást. Általában 3-4-szer több sót fogyasztunk el, mint amennyi optimális lenne: az élelmiszeripar által előállított termékek – kenyérfélék, sajtok, felvágottak – ennek a mennyiségnek a döntő részét teszik ki
. Ezért javasolható – többek között - , hogy a vajas kenyeret már ne sózzuk és a paprikára, paradicsomra se szórjunk a fehér fűszerből. Vannak, akik azért sózzák erőteljesebben az ételeket, mert - ahogy mondják -, legalább ezt az ízt érezzék, ha már a többit nem élvezhetik: a dohányzás ugyanis megfoszt az ízek élvezetétől. A nikotin hatására a nyelv érzőreceptorai eltömődnek, kevésbé lesznek érzékenyek. Jó hír viszont, hogy a folyamat visszafordítható: a cigarettásról való leszokás után néhány héttel ismét ízesek lesznek az ételek.
Íze még az ásványvíznek is van. Vannak, akik azért nem kedvelnek bizonyos palackozott vizeket, mert van valamilyen érezhető – például – fémes ízük. Sokan szeretik a szénsavas üditőitalokat, amelyek annak is köszönhetik népszerűségüket, hogy – megfelelően hűtve – kellemes, kissé csípős hatást fejtenek ki a nyelv érző-, és észlelőidegeire. A kesernyés tonik hívei azt mondják, az a jó ebben az italban, hogy jellegzetes íze sokáig érezhető: ennek titka abban rejlik, hogy a keserű íz érzékelésére szolgáló ízlelőbimbók a nyelvgyökön helyezkednek el.
forrás: medizona.h
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése