Az égig érő fa.....

Az égig érő fa (életfa vagy világfa) az ősi hitet rejtve, kódoltan továbbörökítő népművészetünk leggyakoribb jelképe. Nemegyszer az életfa motívuma az évente kiújuló szarvasagancsból indul ki, ami a folyamatos elmúlás és megújulás egységét fejezi ki. Őseink látták, hogy a növények megszületése, növekedése és halála az ember életrendjével és a Nap égi útjával azonos módon történik. Míg az ember élete a halálával véget ér (azonban utódaiban tovább él), a növényzet, ahogyan a Nap is, tavasszal újraéled. A magyar hiedelemvilág csudálatos fája, égig érő vagy tetejetlen fája mint az élet fája összeköti az alsó (az árnyék-), a középső (a földi-) és a felső (túl-)világot. Az égig érő fa mítosza megmaradt egy csodálatos népmesénkbe zárva: a sárkány elrabolja a lányt és az égig érő fa tetejére viszi. Sokan indulnak el a kiszabadítására, de kísérletük kudarcba fullad. Végül egy kis kanásznak sikerül feljutnia a világfa csúcsára úgy, hogy baltájával lépcsőt vág a fa törzsébe és a rétegekből álló lombkoronán világról-világra halad. A hőst az ott lakó Szél, a Hold és a Nap anyja segíti útján. A régi titkot őrző mesében az ég rétegződése és az egyes rétegekben lakók pontos munkamegosztása érhető tetten (organikus szemlélet), az élet fája tele van tápláló gyümölccsel, viszont egyúttal akadályokkal is, ezért nem könnyű megmászni. A fennmaradt mese maga is csodálatosan mutatja az ősi hit tanítását: az életfa vagy világfa maga az élet, amelynek megmászása kötelesség és szükségszerűség. Az élet nem siralomvölgy, nem csak a túlvilági lét (üdvözülés) kényszerű előszobája, állomása, az élet tele van gyönyörrel, boldogsággal (gyümölcsök) és nehézségekkel, szenvedéssel is, mint azt a régi tanítást őrző mese is rögzíti. Összeköti azonban a szükségszerű, hősies munka, küzdelem, a felemelkedés, az életfa megjárásának akarása az életfa szintjeit ugyanúgy, ahogyan a Nap megjárja az éjszakát, a sötétet és a nappalt is. Ez a magyar vallás tanítása is: nem elfordulás, megfutamodás az élettől, hanem a tudatos, kiteljesítő megélése annak; az életfa megmászása, út az állattól az emberfölötti felé.




Ősi magyar szimbólumok

Tulipán: Az őshazából magunkkal hozott motívum. A nőisesség, a szépség, a szerelem, a szeretet, a tisztelet, a kegyelet és az elismerés jelképe. Őseink hittek a gonoszt távol tartó szerepében, ezért kapufélfára faragták (ahogy a mongolok is). A tulipános életfa létezése is azt bizonyítja, hogy a tulipán ősi jelkép.Csillag: Az esthajnal csillag (Vénusz) és minden más csillag is elbűvölte őseinket, ezért azokat is istenségként imádták. Vénusz sok műveltségben istenháromságot alkot a nappal és a holddal (melyek szintén rejtélyes istenségként tündököltek eleink számára).
Vénusz (a csillag) az újjászületés jelképe is. S mivel a csillag formailag hasonlít a virágra, sokszor keveredik a két ábra.Virágok általában: a szépség és a harmónia hirdetői (a magyar nép virágai főleg a rózsa, a tulipán, a liliom, a szegfű, a boglárka és a mályva). A fokozatos egyszerűsödés (stilizálás) során a virágok szirmaiból gyakran egyszerűen csak keresztek maradtak. A négyzetbe rajzolt dőlt kereszt forgást ábrázol (ez férfiszimbólum, de miért?), az egyenesen álló kereszt pedig mozdulatlanságot érzéekltet. A körbe rajzolt kereszt is forgást jelent. A forgó kereszt a kör benyomását kelti, a kör pedig mágikus szimbólum.
Palmetta (pálmácska, papirusz):
perzsa eredetű motívum. Ezt a motívumot eleink az őshazából hozták magukkal, ahol sok különböző néppel ismerkedtünk meg. Van a palmettának egy magyar(abb) megfelelője is, ez az életfa vagy világfa. Úgy is mondják, hogy a pálma az istenfa alkotója. Az a képzet fűződik a pálmához és az istenfához, hogy isten a fában lakik. A pálmák összefolynak a szemalakzatokkal. A papiruszban a túlvilági életnek, a halhatatlanságnak a jelképét látjuk, amely karöltve jár a tápláló búzaszemmel. Sok papirusz pávatollnak néz ki.
A székely kapukon szereplő pálma a szaporaság és a termékenység jelképe, a családi tűzhely oltalmazója.

Szem: (emberi szem, búzaszem)
Kr. e. több ezer évvel keletkezett.
Kettős jelképnek is vehetjük, mert a látható világot szemünk világa mutatja meg nekünk. A búzaszem viszont az élet, a termő élet hordozója, annak szimbóluma.
A baj elhárítása érdekében is festettek őr- vagy őrzőszemeket ruháikra, falakra, edényekre. A hun-avar sírokból előkerültek olyan fülbevalók, amelyeken véka látható, a véka, amellyel csak felhalmozott gabonát lehet mérni. Ilyen gabonát áldoztak az isteneknek is, tehát a fülbevalókat valószínűleg az áldozatok bemutatásakor viselhették. A szemben lévő alkotó erő jelenti a Földanyát is (a magyar Boldogasszonyt), akinek gabonával is áldoztak a bor és a virág és egyéb földtermények (pl. olaj) mellett. Valószínűleg a Földanyának bemutatott áldozat a Szent Iván éjen a folyóba dobott virágkoszorú is.  Nyugat-Ázsiának (ahol mi is éltünk) több ezer éven át Istár vagy Asztarté (az ázsiai népeknél a szerelem és a termékenység istennője), mint a fenntartó teremtő erő megszemélyesítője volt a legegyetemesebb istenség, magyar néven Boldogasszony. Ez, gondolom, a későbbiekben átment Szűz Mária jelentésbe is. Szalagfonat: ősi jelkép, két kígyó összefonásából keletkezett. Az isteni végtelen erőt is jelképezi. A magyar mitológiában a kígyó szerencsét hozó állat, benne lakik az ősök szelleme. Egyúttal termékenység-szimbólum is, ezért kígyófejesek a női karkötők. S-alakúan kunkorodó levélformák: az állatok szarv-alakjaiból keletkeztek

Spirál:
a körrel rokon, mert bezáratlan körök sokasága tesz ki spirált. A mélység és a magasság, a végtelenség jele.Páva: a Nap, a halhatatlanság, az örök fény és világosság jelképeGránátalma: a termékenység jelképe, amely a mi Boldogasszony-kultuszunkban is megjelenikGalamb: az ősi Boldogasszony jelképeiNap: A természetben élő emberek tisztelettel tekintettek ezen égitest felé is. Először kör alakkal ábrázolták, később horgas sugárral (ez volt a forgórózsa), később alakult ki a horogkereszt alak. De van olyan is, hogy csigavonalak jelzik a napsugarakat. Azért tettek napjelet használati tárgyaikra, ruháikra, kapujukra stb., hogy a mindent éltető Nap viruló erőben és egészségben tartsa őket (még a jószágra is rajzoltak napjelet).Női szimbólumok: kör alak (szimpla, dupla, legbelül maggal, vagy hálóval kitöltött kisebb kör vagy csillag), rombuszformák, szilvamag.A leány: rózsa, búzavirág, egész növény vagy más virág, Hold, csillagVárandós asszonyok:megvastagodott növényi elemek, amelyek a magzatot (szív, háromlevél, kisméretű leveles ág, kis tulipán) magukban hordják, és egyúttal jelképezik a beteljesedett szerelmet is

Férfiszimbólumok:
dőlt kereszt, álló keresztFérfi és nő szimbólum együtt:rombusz alakban vagy körben álló dőlt keresztSzerelmi jelképek: liliomfélék (köztük a tulipán főleg, amelyet gyakran két egymásnak fordított S-ből kialakított jel ábrázol)

Szív:
szerelem, megértés, odaadás. A szív a burjánzó erejéről ismert borostyán leveléből stilizálódott motívum (a szexualitás és a testi szerelem jelképe is). Ha a tulipánt és a szívet egymásba rajzolják, a tulipán a nőiesség, a szív a férfi jele.Életfa (istenfa):belső-ázsiai motívum. A Krisztus előtti világ kedvelt, jelképes ábrázolása volt az életfa vagy szentfa vagy istenfa. Az istenfa az istenek összességét is jelenti és egyúttal a teremtést, a termékenységet. A földi világot kapcsolja össze a földalatti és a mennyei világgal.Szarvas: Az ázsiai népek nagy szarvaskultuszt alakítottak ki. Úgy vélték, őket a csodaszarvas vitte mindig új és jobb helyekre, és ez az állat vitte el őket a túlvilágra is. A megélhetés, a bőség, a termékenység, a hosszú élet jelképe. Az évente újjáéledő agancs az újjászületés jelképe, az erőé, a becsületé, a termékenységé.

Sárkány:
A kínaiaktól vehettük át, akik félelmetes állatokból gyúrták össze ezt a lényt. Az ázsiai lovas népek a zivatarfelhőben látták meg a mi a sárkányunkat. A sárkány népmeséinkben is szerepel, és általában jóakaratú, akit tisztelni kell.