A mai, hivatalosan is elismert gyógynövények jelentős része a hagyományos, illetőleg a népi gyógyászatból került át a természettudományos alapokon nyugvó gyógyászatba.
A meghűléses betegségek a légúti nyálkahártyákat érintik, és a nedves idő beálltával tömeges megbetegedéseket okoznak. Megelőzésük bizonyos növényi drogok alkalmazásával lehetséges. Főleg a vitamintartalmú drogoknak van jelentősége, melyek az immunrendszert erősítik. A megelőzés egyik formája a szervezet káros anyagcseretermékeinek eltávolítása, ezáltal is növelve védekezőképességét. Az anyagcsere-, illetve salaktalanító teák ezt a célt szolgálják.
Az ókori Egyiptomban már a Kr. e. IV.-III. évezredben gyógynövénytermesztéssel foglalkoztak, amint azt a híres Papirus Ebers is igazolta. Az írsá első részében receptgyűjteményt közöl, a második részében orvosi tanácsokat tartalmaz. Ismerteti például a fehér üröm, kapor, ánizs, sáfrány, bürök, koriander, beléndek, len, liliom, ricinus, szezám, vasfű hatását. Indiából a Kr. e. II. évezered körül számos fűszert, növényi festéket és drogot hoztak a Földközi-tender menti vidékekre, Babilónián keresztül. A Távol-Keleten, Kínában Sheng-Nung cszászár a KR. e. XXVII. században a gyógynövények használatát terjesztette. Gyógynövény neveket fedeztek fel a Charta Veda Susruta és más KR. e. kb. 500-ból származó szanszkrit írásokban is.
A főníciaiak Kr. e. 2500 körül intenzív kereskedelmet folytattak az egész Földközi-tenger térségében, de kihajóztak az Atlanti-óceánra, akárcsak a Vörös-tengertől délre eső vidékekre is. Áruik között számos fűszer és növényi drog szerepelt. A Papirus Ebers szerint egyebek mellett borostyánt is szállítottak, sőt gyógynövénytermesztéssel is foglalkoztak.
Az ókori görög városállamok magas fokú civilizáció megtestesítői voltak. Hippokratész (Kr. e. 460-377) orvos kezelési eljárásai például a mai napig igen nagy tekintéjnek örvendenek. Hosszú munkássága során számos ma is használatos gyógynövényt írt le és használt mint pl. az üröm, mandula, tárnics, nőszirom, tömjén, mák, fahéj, mustár, bürök.
Az első növényrendszerező tudós is görög volt Arisztotelész (Kr. e. 384-322) személyében. Szerinte a "növényi lélek szaporodik és táplálkozik. Tanítványa Theophratosz (Kr. e. 371-286) legjelentősebb művében a De historia plantarumban 480 növényt írt le, de másik hat könyve teljes mértékben átöleli az akkori gyógynövényismereteket. Említést tesz többek között a ma is alkalmazott nősziromrő, zsályáról, kakukkfűről, kálmosról, hársról, mentáról. Részletes leírásokat , vényeket közöl. Maunkái a mai farmakognózia tudományának alapját képezik.
A Krisztus utáni első században élt Dioszkuridész, szintén görög orvos, tudós, már a római csapatokkal, számos távoli vidéket bejárt, megfigyeléseit a De materia medica című könyvben foglalta össze. Nagyjából 500 növényt írt le. Műve a középkor végéig egyértelműen az orvostudomány alapját képezte. Részletes ma is használható leírásokat közöl például a macskagyökér, kapotnyak, boróka, galagonya, fenyőfélék, örvénygyökér, szakállzuzmó, és számos más növényből nyerkető drogról.
Cornelius Celsus (Kr. e. 25-Kr. u.50) római enciklopédista a De medicina libri című orvosi-gyógyszertani könyvében 250 növényt ismertet felhasználásukkal egyetemben mint pl. a mályva, édeskömény, tragacantha, erdei pajzsika, pemetefű, rebarbara, édesgyökér, útifű. Claudius Galenus (131-210) szintén római orvos, számos gyógynövény hatását ismerte, gyűjtésükkel foglalkozott, sőt a drogok hamisításainak lehetőségeire is kiterjedt a figyelme. A középkori Európában figyelemre méltó Albertus Magnus (1193-1280) tevékenysége. Legfontosabb művében -az Alberti Magni ex praedicatorum de vegetabilibus librii VII- számos növényt ír le, neveket, morfológiai sajátosságokat és gyógyászati felhasználást is tárgyal.
Marco Polo (1254-1323) miután beutazta Ázsiát, több Európában újdonság számba ment növényt és növényi kultúrát írt le. Kínában például eper, szőlő, gyömbér, rizs kultúrákat talált, Perzsiában gyapotültetvényt, Tangutban pedig a hullák balzsamozására használt növényeket ismerte meg. Amerika felfedezése után (1492) számos igen jelentős élelmiszer és gyógynövény került át Európába úgymint a burgonya, paprika, kukorica, ipeka gyökér, jalapa gumó, stb.
A korabeli Európában egymásután jelentek meg a KRauterbuchok vagyis füvészkönyvek, amelyek általában az ókori munkák újrafelfedezéséből, illetve kritikai értékeléséből állanak. A kor számos jóhírű egyetemén bevezetik a gyógynövények tanítását. Padovában 1533-ban Fr. Buonafede alapítja meg az első farmakognóziai tanszéket. Ezt követően alakulnak meg Pisában, Bolognában, Heidelbergben, Leidenben, Mont Pelierben pedig gyógynövénykertet létesítenek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése