a Tél világa...... versek

 Tél


József Attila

Valami Nagy-Nagy tüzet rakni Kene,
Hogy melegednének AZ emberek.

Ráhányni Mindent, AMI Antik, ócska,
Csorbát, töröttet s AMI Új, MEG ép,
Gyermekjátékot, - ó, boldog fogócska! -
S rászórni szórva Mindent, Ami Szép.

Dalolna Forró Láng AZ égig rola
S kezén fogná mindenki földiét.

Valami Nagy-Nagy tüzet rakni Kene,
Hisz zúzmarás a Város, a Berek ...
Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni
Es rakni, adjon Sok-Sok meleget.

AZT a tüzet, ó jaj, MEG Kene rakni,
Hogy fölengednének AZ emberek

Babits Mihály: AZ ELŐKELŐ TEL

Olyan halk éS Hideg ido van,
halk éS Hideg, halk éS Hideg:
hallani szinte suhanóban
a gyöngyház égen a telet.
Selymesen száll o rongyaink közt
s arcba legyez, bár Semmi szél ...
Ó láthatatlan, Hűvös Angyal,
előkelő, Gyönyörű Tél!

S a hó is itt lesz nemsokára
s Minden egyszerre tizenegy.
Aki rápillant ablakára,
fehér apácák végtelen
meneteit veli vonulni,
s ki boltbul AZ utcára LEP,
lágy-fehér könnyek ostromolják
Kemény csomagjait s szivét.

Estefelé kitisztul Neha,
A Csillagok kilátszanak
s menta gyermekek állunk alélva
EGY Nagy karácsonyfa Alatt,
amelynek AGAT fol tartózkodás mellett érjük,
de gyertyás fénye helyezés sajog:
gyertyásan éS csufolva néznek
A Karácsonyi Csillagok.