Kevés olyan találmány létezik, amely annyira ismert és mindennapi
használati tárggyá vált volna, mint a gyufa. Ez az apró kis eszköz
szinte fogalomként él az emberek tudatában, jóllehet ma már a gázgyújtók
és az elektromos gyújtók korában egy kissé háttérbe szorult a
használata. Feltalálója, illetve továbbfejlesztője Irinyi János volt.
A közhiedelemmel ellentétben nem ő a gyufa feltalálója, csak a "zajongás nélküli" gyufa, a kisebb-nagyobb robbanás nélkül, veszélytelenül használható biztonsági gyújtó az ő találmánya. Református nemesi családból származott, apja uradalmi tiszttartó volt. Irinyi a bécsi és a berlini műegyetemen kémiát tanult, s elvégezte a hohenheimi gazdasági akadémiát is. Az 1820-as években piacra került foszforos dörzsgyufa fejében ólom-peroxiddal helyettesítette a kálium-klorátot, s ezzel 1836-ban megalkotta a robbanásveszély-mentes gyufát. Ötletét nem szabadalmaztatta, mivel Magyarországon ilyen intézmény még nem létezett, az osztrák hatóságokat pedig igyekezett elkerülni. Receptjéért 60 forintot kapott egy bécsi gyárostól. 1839-ben Pestre költözve maga is gyufagyárat alapított ("Első Pesti Gyújtófák Gyára"), de - anyagi okok miatt - nyolc év múlva be kellett zárnia. Gyufájából két szál maradt az utókorra, egyet Pesten, egyet Veszprémben őriznek. 1848-ban a Batthyány-kormány az állami gyárak főfelügyelőjévé nevezte ki, 1849-ben a nagyváradi lőporgyár és ágyúöntöde vezetője volt. A szabadságharc leverése után bujdosott és néhány hónapig Pesten raboskodott, majd létavértesi pusztáján különféle kísérleteket folytatott. Laboratóriumhoz, amelyre annyira vágyott, sosem jutott. Mégis, Magyarországon elsőként készített olyan gépszerelvényt, amely együttesen végezte a vetést, szántást és boronálást. 1868-72-ben Bihar vármegyében "árva-szolgabíró", ezután rövid ideig a debreceni István-malom igazgatója volt. Sokat buzgólkodott a tudományok népszerűsítése érdekében, a kor modern vegytanának terjesztője és magyarországi meghonosítója, a Királyi Magyar Természettudományi Társulat egyik alapító tagja és munkatársa volt. 51 évesen nősült, két gyereke fiatalon meghalt. Szabadságharcos tevékenységéről és a gyufáról sosem beszélt, az újságírókat kerülte, egyszer engedte csak lefényképezni magát. Ma a középiskolások kémiai versenye is viseli a nevét. 1895. december 17-én halt meg Vértesen (Létavértes). /Forrás:mtva.hu/
Irinyi egyike volt a legtehetségesebb magyar kémikusoknak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése