A Gerecse - Szép tájakon Magyarországon

A Gerecse alapkőzete a földtörténeti középkorban kialakult mészkő, amely a vetődések során darabokra tört, a magasba emelkedett, és egyes rétegei elcsúsztak egymáson. A hegységre jellemzőek az északnyugat-délkeleti irányú törések, melyekben sajátságos medencék jöttek létre.

 

A Gerecse mészkö nevezetes a benne található kövületekről, és szép, márványos, vörös színéről. A piszkei és tardosi "vörös márványt" - évszázadok óta bányásszák és használják épületek díszítésére és szobrászati alkotások készítésére. (Pl.: Visegrádi palota).
A fokozottan védett területek: Pisznice, Száz-völgy, Nagy-Somlyó, Asszony-hegy és a baji Lábas-hegy.

Barlangok

A Gerecsében (legmagasabb csúcsa a névadó, 633 m magas Gerecse) több mint harminc barlang található. A legnagyobb, a több mint 240 méter járathosszúságú, Nagy-Pisznicén lévő barlang. A Tatabánya fölött nyíló Szelim-barlangban és a bajóti Öreg-kő oldalában nyíló Jankovich-barlangban is jelentős őskori leleteket találtak a kutatók.

 

 

A Gerecse belső területeit máig viszonylag egy tömbben megmaradt erdők, és gazdag állatvilág jellemzi. A hegység legjellemzőbb fás társulásai a cseres tölgyesek és a völgyek hűvösebb árnyékos oldalain a gyertyános tölgyesek. A sziklásabb, köves rosszabb talajú részeken karsztbokor-erdőket találunk, melyek ősszel a cserszömörce leveleitől piroslanak. A Gerecse legértékesebb növénye a Nagy-Pisznicén élő, jégkori reliktum magyarföldi husáng, amely az országban mindössze néhány helyen található. A fokozottan védett ragadozó madarak közül megtalálható itt a kerecsensólyom, a parlagi sas és a törpe sas, de találkozhatunk hollóval és hantmadárral is. A nagyvadak közül a legjelentősebb a vaddisznó állomány, melyből világbajnok trófeák is kikerültek.




     

Kép forrása: 

http://www.ng.hu/Foto/magazin_archivum/1203/03_kovek

Gerecsei Tájvédelmi Körzet