"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)

2012. május 22., kedd

Egy legendás szerelem

Consuelo és Antoine de Saint Exupery

Repülés, nők, irodalom - e három szenvedély "ifjú istenné" varázsolta Saint Exupéryt, aki örökösen viaskodott nagy, mackós és ügyetlen testével, hogy betuszkolja a vadászgépek pilótafülkéjébe. E szenvedélyek istenné változtatták a költőt, aki folyton szomorú képpel járt-kelt, amikor nem repült, és akinek arra volt szüksége, hogy - Ikaroszhoz hasonlóan - kiszabaduljon a hétköznapok labirintusából. A repülésben, a nőkben és az irodalomban valójában volt valami közös: lehetővé tették eme érzékeny és élénk ember számára, hogy szárnyaljon, amelyre olyan nagy szüksége volt, mint a levegőre; így tudott elmenekülni örök gyermeki érzékenysége elől. Consuelo nem olyan volt, mint a többi nő, akivel a kiábrándult költő rendre találkozott. Őbenne megtalálta rózsáját, akár a kis herceg. Első találkozásuk után ő lett az Asszony, és bár többször is szakítottak, mindig hűséges maradt e soha ki nem hunyó szerelemhez. A különös, a mesemondó, az áradó Consuelo örök szenvedélye maradt.


Antoine de Saint-Exupéry Jean de Saint Exupéry vikomt és Marie Boyer de Fonscolombe harmadik gyermekeként született, egy régi vidéki nemesi családba.
Miután az előkészítő iskolában megbukott a záróvizsgán, az École des Beaux-Arts-ra iratkozott be, hogy építészetet tanuljon. 1921-ben megkezdte katonai szolgálatát, és Strassburgba küldték pilótakiképzésre. A következő évben megszerezte a pilótaengedélyt és áthelyeztette magát a légierőhöz. A menyasszonya családjának a tiltakozása miatt kilépett a hadseregből, Párizsban telepedett le, és irodai munkát végzett. 1926-ban ismét repülni kezdett: a nemzetközi postajáratok egyik úttörője volt abban az időben, amikor a műszeres felszereltség még gyenge volt, és a pilóták inkább az ösztönükre hagyatkozva repültek. Később az író arra panaszkodott, hogy azok, akik a sokkal fejlettebb légierőnél repültek, inkább könyvelőkhöz semmint pilótákhoz hasonlítanak. A Toulouse és Dakar közötti postajáraton dolgozott.
Első meséje L'Aviateur (A pilóta) a Le Navire d'argent lapban jelent meg. 1928-ban adta ki első könyvét Courrier Sud (A déli futárgép) címen. Átkerült a CasablancaDakar útvonalra, majd a Cape Juby repülőtér igazgatója lett a Nyugat-Szaharában. 1929-ben Saint-Exupéry Dél-Amerikába költözött, ahol az Aeroposta Argentina Company igazgatójává nevezték ki.
1931-ben jelent meg a Vol de Nuit (Éjszakai repülés), amellyel elnyerte a Femina-díjat.

Saint-Exupéry a második világháború kezdetéig folytatta az írást és repülést. A háború alatt először a francia felderítőknél szolgált. Később New Yorkba szökött, és 1942-ben egy darabig Québec Cityben lakott. Egy idő után visszatért Európába, hogy Franciaország felszabadításáért harcoljon. 44 éves korában visszavonulása előtt még egy utolsó küldetést vállalt: adatokat kellett gyűjtenie egy rhône-völgyi német alakulatról. 1944. július 31-én éjjel indult el, és soha nem tért vissza. Augusztus 1-jén délben egy asszony állítólag egy szerencsétlenül járt repülőgépet látott a Carqueiranne-öböl közelében. Néhány nappal később találtak egy francia egyenruhát viselő holttestet, akit szeptemberben Carqueiranne-ban temettek el.  /Wikipedia/




1935-ben díjat tűztek ki a Párizs-Saigon közötti légiút megtételének világrekordjára, amelyre megszállott pilóta lévén Saint-Exupery azonnal benevezett. Nekivágott a nagy útnak, ám egy szerencsétlen műszaki hiba folytán a gép a Líbiai-sivatag fölött lezuhant. A fiatal író szerencsével határos módon túlélte a becsapódást, ám napokig élelem és víz nélkül tengõdött a homoktengerben, mígnem egy arra járó karaván rátalált az akkor már alig élõ kapitányra. Ez az élmény ihlette a későbbiekben leghíresebb művei, így a Kis Herceg és a Citadella megírására is.


 1939 „megszületett” az író legkedvesebb könyve: A kis herceg, amelyet a világ 110 nyelvére fordítottak le és máig a legolvasottabb könyvek egyike. A mű alapját képező erkölcsi tanítás örökérvényû. A történet abban a homoktengerben kezdődik, ahol a Saint-Exupery kapitány nem sokkal korábban majdnem az életét vesztette. A szőke kisfiú messziről, a B-612-es kisbolygóról érkezik a Földre, ahol gyermeki tisztaságával, bájos kérdéseivel és elragadó lényével a felnőtt pilótát ámulatba ejti és elrepíti egy olyan világba, ahol még sohasem járt. Vagy mégis? A kis Herceg megtanulja, hogyan kell élni, hogy mi a jó és mi a rossz, valamint a legfontosabbat: a titkot, miszerint az élet értelme a szeretet. Közös beszélgetéseik által Saint-Exupéry is újra gyermekké válik, megtanulja az elemek és az élet őszinte tiszteletét. Ez a lelki fejlődés csúcspontja, hiszen önzetlenséget, fenntartások nélküli végtelen szeretetet jelent, melyre csak a gyermekek képesek igazán.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése