Kozmetológus-vegyészek szerint semmi sem fejezi ki jobban az érzelmeket, mint az illatok, hiszen az aromák erősen hatnak a lelkünkre. Míg látáskor, halláskor az agyunk racionális részét használjuk, addig szagláskor az illatmolekulák szűrés nélkül kerülnek az agy azon részébe, amely az emlékekért, az érzelmekért felelős. Minden egyes lélegzetvételkor tízmillió szaglósejt dolgozik és küldi tovább az illatot, mely az idegpályákon keresztül impulzusokat bocsát ki a hormon- és idegrendszerre. Ezért fordulhat elő, hogy sok embernél már a frissen őrölt kávé illatának hatására fokozódik a vérkeringés. A meleg, fűszeres, gyümölcsös, virágos illatok pedig felkorbácsolják a vágyakat.
A parfüm története
A parfüm szó a latin "per fumum" kifejezésből ered, ami annyit tesz: "A füstön át", vagy "Füst révén".
Ugyanis a parfüm régi formája nem volt más, mint illatos füst (tömjén) amelyet füstáldozatok bemutatásához és a halottak bebalzsamozásakor alkalmaztak, kábító illattal megtöltve a levegőt.
Már ezer éve különleges metszett üvegcséket készítettek az illatszerek méltó tárolására, melyet a mai kozmetikai ipar a tökélyig fejlesztett. Maga az illatosítás több ezer érve nyúlik vissza. I.e. 3200-ben Menes fáraó sírjában az ékszereken kívül, rúzst, szempillafestéket, hajgöndörítő csipeszeket, fésűket egyéb szépítőszereket valamint illatos kenőcsök tégelyeit találták a régészek. Az előkelő, gazdag hölgyek is éppen ilyen kozmetikumokkal éltek.
Az illatok hatása az érzelmekre nem a XXI. század találmánya, már az
ókorban is hasonló célt szolgáltak. Amikor Kleopátra először hívta meg
Marcus Antoniust a palotájába, piros rózsaszirmokkal szórta tele a
márványpadlót, két csepp mosusszal illatosította ébenfekete hajkoronáját
és aranyedényben édes vaníliát füstölt.
Az első parfümfajta, a tömjén után megjelentek az illatos vizek, amiket a gazdag házakban használtak, nem csupán illatosításra, de a higiénia hiánya okozta kellemetlen szagok ellen is ellenszerként alkalmazták. Így mind kedveltebbé váltak az illatos vizek a világon. A régi időkben az emberek - már akik tehették - mértéktelenül bántak az illatszerekkel: illatosított vízben fürödtek, testükön, hajukon kívül illatosították az ágyaikat, a házukat, a hintójukat, sőt még a lovaikat is. Az illatszerész igen megbecsült szakma volt, amit gyakran papok, orvosok, patikáriusok és más tudós emberek gyakoroltak.
A parfüm kialakulásának korai írásai szerint a XVI. században élő, híres olasz illatszerész, Mauritius Frangipani oldotta fel először égetett szeszben az illatanyagokat. Így őt tekinthetjük a mai parfüm szülőatyjának.
Középkor- egy magyar vonatkozású ügy:
A kor leghíresebb gyógyszere ekkor a Magyar Királynő Vize (L'eau de la reine d'Hongrie) nevet viselte. Ez tulajdonképpen szeszben oldott rozmaring volt, amit számos gyógyító és szépítő tulajdonsága egyből közkedveltté tett. Erzsébet magyar királyné előszeretettel használta ezt a csodaszert, sőt receptjét saját kezűleg írta meg rokonának. Ez az egyik verzió. A másik legenda szerint a receptet egy francia imakönyvben találták meg, melyet Piast Erzsébet, Károly Róbert felesége írt. Ám nemcsak írta azt a receptet, hanem használta is. A fáma szerint úgy megfiatalodott tőle az ifiasszony, hogy a lengyel király egyből feleségül is kérte.
Továbblibbenünk a történelem illatfelhőjén és belecsöppenünk pár száz év múlva a kölnikészítés kellős közepébe. 1792-őt írunk. Egy fiatal kereskedő "csodatévő víz" receptet kap nászajándékba egy szerzetestől, és láss csodát! Pár csepp a csodafolyadékból egy kis vízbe, és annyi a fejfájásnak, a nyűgösködésnek és az az illat! Így született meg az első Eau de Cologne, Kölnben.
Az illatozás itt nem ért véget, sőt, szinte csak most jönnek az igazán bódító évszázadok. Az egész központjában a franciaországi Grasse állt, amit hivalkodástól mentesen a mai napig csak a parfüm fővárosának hívnak. Az itt készült parfüm szolgálta ki az úri közönséget kénye-kedve szerint. Volt itt az illatosított kesztyűtől kezdve minden, mi szem szájnak és orrnak ingere. A tehetősek illatosított vízben fürödtek, ápolták a hajukat, testüket, illatosították ágyukat, házukat. Át is estek kissé az illatos ló túloldalára, merthogy még azt is parfümözték.
XX. század .. 1921, Coco Chanel, Chanel N°5. A nevet Coco találta ki, mégpedig egy nagyon egyszerű okból: az ötöst szerencsés számnak tartotta.
/Forrás: Takács Nóra,és a
parfüm története,kép: Rudolf Ernst festménye /
Az illatok hatnak ránk. Viselkedésünkre, közérzetünkre, érzelmeinkre. A külvilágról kapott információk 3,5%-át nyerjük a szaglás útján. Az emberek kb. tízezer-féle szagot képesek megkülönböztetni.
A szagok felismerése az idők kezdetén az életben maradáshoz volt szükséges. Alapvetően kódolt, hogy a rossznak érzett szag és annak forrása felkelti veszélyérzetünket. Egyes szagok ma is figyelmeztethetnek veszélyre (gáz szag, égés szag). De nemcsak olyan anyagok szagától riadunk meg, amelyek mérgezést okozhatnak, akár az ártalmatlanoktól is. És ennek az ellenkezője is igaz, a kellemes illatú dolog is lehet veszélyes.
Az illatok hatalmát már az ősi civilizációkban felismerték: előszeretettel használtak illatos olajokat szakrális tevékenységekhez. Az illatok, szagok később a gyógyításban is fontos szerepet játszottak. Hippokratész a lehelet, a vizelet, illetve a testszag alapján állított fel diagnózist, de a kínai orvoslásnak is fontos eleme a szagvizsgálat. Manapság elsősorban az aromaterápiában használják az illatok jótékony hatását. A különféle aromák segíthetnek ellazulni vagy éppen energizáló hatásúak, jótékonyan befolyásolhatják érzelmeinket, idegrendszerünket.
Az illatok mindig hozzátartoztak – és ma is hozzátartoznak - az asszonyi csábítás eszköztárához is. . Manapság a kozmetikai ipar hihetetlen fejlettségének köszönhetően rengeteg illat közül választhatjuk ki a nekünk leginkább tetszőt. Azt, hogy mi a kellemes vagy a kellemetlen, az évezredek során kialakult tapasztalat vagy az aktuális divat dönti el.
Az illatok közvetlenül hatással vannak lelki egyensúlyunkra. Egy kellemes illat nagyon gyorsan javíthat a kedvünkön, viszont a nagyon intenzív, átható illat nyugtalanít, és rossz hatással van ránk. Bizonyára mindenkinek megvan a kedvenc illata: a frissen főzött kávé illatát általában még azok is szeretik, akik nem fogyasztják. Egy pékség illatához is általában pozitív élmények kapcsolódnak, de ha valaki fogyókúrázik, számára ugyanaz az illat akár kellemetlen is lehet. Vannak nehezen meghatározható illatok: ilyen például, amikor először megérezzük a tavasz illatát. Vagy ne feledkezzünk meg az eső utáni friss illatról sem.
A különböző szagok emlékképeket idéznek fel: a fenyőillatról asszociálhatunk a karácsonyra, egy bizonyos sütemény illatáról nagymamánkra. Ha egy bizonyos szag jelenlétében tanulunk meg valamit, akkor könnyebben visszaidézzük, ha ugyanaz csapja meg az orrunkat. A szagokhoz azonban hozzá is lehet szokni: az állandó szaghatásnak kitett szaglósejtek érzéketlenné válnak a szagingerrel szemben (telítődnek).
Az illatok az ételek ízéhez kapcsolódva fokozzák a gasztronómiai élvezetet. Az ételek „íze” valójában főleg azoknak a gázoknak az illata, amelyek az ivás, rágás folyamán szabadulnak fel a táplálékokból, és beszivárogva az orrlyukakba eljutnak a szaglóhámhoz. Az agy a szagjeleket összegzi a nyelv által kibocsátott íz-jelekkel, és a szájban lévő ételhez hozzárendel egy ízt. A jó konyha az ízérzékelésre és a szaglásra egyaránt épít, és mindkét érzékszervünket rendkívüli módon kifejlesztheti. A szaglás étkezésnél betöltött szerepét meggyőzően bizonyítja az, hogy ha náthásak vagyunk, nem érezzük az ízeket sem.
/Bulyáki Judit
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése