193 évvel ezelőtt, ezen a napon halt meg John Keats a nagy angol romantikus költők egyike, a "Szépség Költője."Keats szegény, beteg és csúnya volt, a sikerrel sosem találkozott. A görög szépséget, amelynek legnagyobb modern költője, az akkoriban Angliába hozott Elgin-márványokon kívül csak egy lexikon tollrajzaiból ismerte, magasabb neveltetésben nem részesült, görögül nem tudott. Első költeményeiről gyilkos kritikát írtak, értelmetlen zagyvaságnak nevezték. Egyetlen szerelme, kacér és üres kislány, nem vállalt szolidaritást a szegény és szenvedő költővel, és csak bánatot okozott neki. Tüdőbeteg fivérének ápolása közben maga is tüdőbajos lett, Rómába ment gyógyulni, és Rómában éhen halt. Költői nagyságát csak fél századdal halála után ismerik De a rövid idő alatt, amíg élnie adatott, nagyon szerette az életet. Az élettől menekülő, felhők közt járó romantikusok közt ő az, akinek szeme, szíve, minden atomja nyitva áll minden szépség befogadására.
John Keats: Tündér dal
Sírni kár! Óh sírni kár!
Majd virágot ád a másik nyár.
Ne sírj tovább! Ne sírj tovább!
Szunnyad gyökérben a virág.
Szárítsd szemed! Szárítsd szemed!
Hisz engem a menny késztetett,
hogy szétdaloljam szívemet.
Sírni kár.
Égre nézz! Fejed fölé!
Fehér, piros szirmok közé -
nézz fel. Épp most lengek én
gránátalma-ág hegyén.
Nézz rám! Ez az ezüst-tető
ember baját feledtető.
Sírni kár! Óh, sírni kár!
Majd virágot ád a másik nyár.
Isten veled! Elröppenek.
A menny kékjébe széledek.
Isten veled!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése