Fabula

A fabula latin szó, jelentése kitalált történet, mese". Két fajtája van: állatmese, növénymese.

Állatmese: rövid, csattanóval végződő, gyakran párbeszédes formában megírt történet, szereplői állatok, de   emberi tulajdonságokkal vannak felruházva. Főleg Indiában terjedtek el, de gazdag a görög és a római irodalom is Esopus, Phadrus, Babriosz költeményeinek köszönhetően. Legismertebbek az állatmeséi a francia La Fontaine írónak. A magyar irodalom is gazdag, Heltai Gáspár 100 híres fabula c. könyve igazolja ezt. Rajta  kívül Pesti Gábor írt híres fabulákat. 

  Aiszóposz Szamosz szigetén élt a Kr. e. 6. századba n. Már életében nagy tekintélynek örvendett. Ő tette naggyá a mesét, talán előadásmódjával, talán azzal, hogy írásba foglalta őket, talán, hogy közéleti szereplésein politikai eszközként használta. A meséknek az európai kultúrában való elterjedése szempontjából kiemelkedő a Kr. e. 1. században élt római Phaedrus munkássága: a görög mesék latin fordításával irodalmi rangot szerzett a műfajnak. A modern Európa jórészt az ő révén ismeri az ezópusi ha- gyományt. 

Aiszóposz fabulák

	A macska és a madarak A macska meghallotta, hogy valamelyik udvarban a szárnyasok betegeskednek. Orvosnak álcázta magát, fogta a mesterséghez szükséges eszközöket, odament, és az udvar előtt megállva megkérdezte tőlük, hogy érzik magukat. Azok nyomban megfeleltek neki: "Jól - ha te elmégy innen." Így van ez az emberek közt is: a hitványak nem csapják be az okosokat, még ha teljes erejükkel tettetik is a segíteni akarást.

 Ezopus fabulái Pesti Gábor szerint (Bécs, 1536)

 A mesék fordítása az első nyomtatott, magyar nyelvű szépirodalmi termék.   Kötete száznyolcvanöt Ezópusnak tulajdonított mesét tartalmaz. A rövid lélegzetű s az eredetiben is meglehetősen szűkszavú meséket híven, takarékos egyszerűséggel, szép magyarsággal fordította. A történeteket nem bővítette, színezte, mint három évtizeddel később Heltai Gáspár, de stílusával, előadásával határozottan esztétikai hatásra törekedett , hogy belopja az emberek lelkébe a tisztes és hasznos tanulságokat. E szándéka  a magyar széppróza első  tudatos mesterévé avatta.

Pesti Gábor (vagy ahogy maga írta nevét:Gabriel Pannonius) pontos születési és halálozási évszámát nem ismerjük. Az 1520-as években Budán tartózkodott, később, 1530 után, János király udvarában, ahol a gyulafehérvári tudós humanista kör tagja lehetett. Ez időben gyulafehérvári kanonok és küküllői főesperes – holott pappá sohasem szentelték. Bécsben többször megfordult, baráti-ismerősi viszony fűzte az ottani katolikus-erazmista humanistákhoz. A 1536 és 1538 között, amikor is munkái megjelentek, Bécsben élt, 1536-ban az egyetemre is beíratkozott. Majd ismét János király és Izabella szolgálatába állt, életéről az utolsó adat 1548-ból való.

Heltai Gáspár a 16. században oly kevés számú polgár-íróink egyike. Sikeres vállalkozó, sörfőzde-, papírmalom- és nyomdatulajdonos, a városi közfürdő egyik építtetője, aktív politikus, gazdag közéleti férfiú. Katolikus papnak indul, majd fokozatosan elfogadja a lutheránus hitelveket; 1543-ban ővele küldik el Wittenbergbe a brassói zsinat határozatait. Találkozik Lutherrel és Melanchthonnal, az egyetemen elmélyíti teológiai ismereteit, de egy év múlva már ismét szeretett városában, Kolozsvárott van. Soha többé nem utazik külföldre: a szellemi kalandot jobban kedvelte a valósnál. 1550-ben betársul Georg Hoffgreff kolozsvári nyomdájába, majd 1559-től ő lesz az egyedüli tulajdonos. Ez időtől haláláig (lapszámban mérve) nagyobb terjedelemben ad ki magyar nyelvű nyomtatványokat, mint a század összes többi magyarországi nyomdája együttvéve. 1559-ben csatlakozik a helvét irány követőihez, egy évtized múlva pedig, talán közvetlenül Dávid Ferenc hatására, antitrinitáriussá lesz. Jelentős teológusi, egyházszervezői, tipográfusi, szerkesztői munkássága.
E 16. századi német anyanyelvű polgárember a magyar próza mestere.
A Száz fabula az aesopusi mesék legmodernebb felfogását követi: amikor a mese-sorba elegyítve már nem-aesopusi mesék tolmácsolnak világnézeti álláspontokat sőt aktuálpolitikai nézeteket, mesék, amelyek már inkább novellák, amelyekben már emberek szerepelnek az állatok allegorikus figurái helyett, mesék, amelyeknek már Heltai szavaival „Semmi szükség igen hosszú értelmet megjegyeznünk.”  

forrás: A reformáció magyarországi irodalmából

Digitális tankönyvtár