A meggy a cseresznye illetve a Prunus nemzetség egy másik faja, az Észak-Iránban és a jelenlegi Türkmenisztán területén őshonos P. fruticosa segítségével alakult ki. Más vélemények szerint a másik Prunus faj a Fekete-, és a Kaszpi-tenger mellékén őshonos Prunus acida lehetett. Az utóbbi elmélet mellett szól erősen savanykás íze is. A meggyet a görögök már i.e. 300 táján ismerték, de népszerű volt a perzsák és a rómaiak körében is.
A cseresznye fogyasztása vitamin- (A, B és C) és ásványi anyag (kálium, kalcium, foszfor) tartalma miatt előnyös. Magas rosttartalma elősegíti az emésztést. Piros héja és húsa antociánban gazdag, tehát kiváló antioxidáns. Anyagcserét serkentő hatása révén segíti az ízületekben esetlegesen lerakódott húgykősav eltávolítását, és tisztítja a bőrt.
A meggy vitamin- és ásványi anyag összetétele hasonló a cseresznyééhez, azonban majdnem tízszer annyi A-vitamint és jóval több szerves savat tartalmaz. A meggy B-vitamin gazdagsága is említésre méltó. Elősegíti az emésztést, a keményítő és a fehérje feldolgozását, felszívódását. Serkentőleg hat idegeink működésére. Ásványi anyagai közül kiemelendő vas-, kalcium-, kálium- és magnéziumtartalma. Szerves savai segítenek az erek tisztításában, serkentik a veseműködést, az anyagcserét, és elősegítik a vitaminok felszívódását, de kitűnő vízhajtó is. A-vitamin tartalmánál fogva megtisztítja légzőszerveink nyálkahártyáját, erősíti szervezetünk természetes védekező rendszerét. A- és C-vitamin, valamint antocián- és bioflavontartalma kiváló antioxidánssá teszi a meggyet.
A meggyszárból fogyasztó hatású teát készítenek, amelynek a szívműködésre, a szívizmokra és a vérnyomásra gyakorolt jótékony hatását egy magyar tudós fedezte fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése