ne a napot okold, hanem magad,
hogy nem ültettél egy fát"...
A fa összekötő kapocs föld és ég között. Szeretjük, tiszteljük, hisz a vele való kapcsolat átszövi életünk mindennapjait.
Anyanyelvünkben is gyökeret vert a fa. Az az ember, aki csak jön-megy a nagyvilágban, gyökértelen. Aki keresi a kapcsolatot az ősökkel, a múlttal, az visszamegy a gyökerekhez. Az öreg fát nehéz átültetni, mondja az idős ember, ha otthonából ki akarják mozdítani.
A fák azok az élőlények, melyekre meglehetősen nagy szerep hárul a levegőt szennyező anyagok lekötésében. Napjainkban – elsősorban az üvegházhatás kialakulásában szerepet játszó szén-dioxid koncentráció csökkentésének szempontjából véve – ez egyre nagyobb jelentőséggel bír. A szilárd részecskék, mint például a nehézfémekkel telített szálló por, a pernye vagy a korom, megtapadnak a leveleken, amiket időről-időre megtisztít a csapadék formájában érkező égi áldás. Nélkülözhetetlen körfolyamat ez a levegő felfrissítésének, „újratermelésének” oldaláról tekintve. Tény, hogy egy 40 éves erdő hektáronként és évente 70 tonnányi szennyező anyagot képes kiszűrni a levegőből. Nem nehéz hát kitalálni, miért is olyan fontos a fák – s velük a parkok, fasorok, zöld területek – oltalma, telepítése, megóvása; főként egy nagyváros kellős közepén, ipartelep környékén vagy nagy forgalmú autóutak mentén.
A fák – fasorok, erdősávok – egy másik igen üdvös, ám legtöbbször figyelmen kívül hagyott tulajdonsága, a zaj elleni védelem képessége. Márpedig ez a találóan zajszennyezésnek elkeresztelt, kivédhetetlen civilizációs ártalom többé-kevésbé minden városlakó életét megkeseríti. A járművek monoton dübörgését és a város sosem szűnő zaját leginkább a növények tudják kivédeni. Műszeres vizsgálatok igazolják, hogy egy háromszintes növényfal – pázsit, cserjék, fák – jobban véd a zajtól, mint egy téglából, betonból emelt fal. E sajátosság magyarázata, hogy a levelek közti levegőréteg maga is szigetel, a levelek ellenállása pedig hangtompítóként működik. Ehhez adódik még hozzá a levelek zizegése, ami bizonyos mértékig képes elfedni a hangokat, ezzel is csökkentve a zaj szintjét.
A fák árnyékukkal és párolgásukkal is pozitívan hatnak környezetükre. A forró nyári napokon lehűtik a levegőt, ami nehezebb a házak között felmelegedett levegőnél, így azzal kicserélődik, átszellőztetve ezzel a várost. Számítások szerint egy lombköbméter asszimilációs felület 47 liter vizet párologtat el egy vegetációs időszakban, ennyivel javítva a környező mikroklímát. Ha pedig ezeket az élőlényeket oxigéntermelés és széndioxid feldolgozás oldaláról vesszük górcső alá, ismét kileng a mérleg nyelve a pozitív oldal felé. Szakvéleményekből tudjuk, hogy egy lombköbméter asszimiláló felület egy évben, a vegetációs időszakban 650 gramm oxigént termel és 590 gramm szén-dioxidot dolgoz fel (1 lombköbméter átlag 4 m2 asszimiláló felületnek felel meg).
S mindez csak néhány példa arra, mekkora természeti, környezeti, egészségvédelmi értéket képvisel a fa mind az ember, mind az ökoszisztéma egészének szemszögéből nézve. Óvják a talajt, hatással vannak a vízháztartásra és a víz körforgására, összetett és színes élőhelyet jelentenek, segítve a biológiai sokféleség megóvását… a sor tetszés szerint folytatható.
Ha szeretnénk hozzátenni valamit a nagy rendszerhez, és a jó oldalon harcba szállni az igencsak megviseltnek mondható környezeti állapot és szűkebb-tágabb életterünk javulásáért, ültessünk fát. Ha lehet, legyen őshonos és várostűrő (mezei juhar, korai juhar, magas vagy virágos kőris, lisztes-, barkóca- vagy madárberkenye, kislevelű vagy épp nagylevelű hárs). Egyet, kettőt, ide vagy oda… nem számít. Csak fogjuk az ásót és induljunk el. Még ma.
„Ha egy évre elõre gondolsz, vess el egy magot. Ha tíz évre elõre gondolsz, ültess egy fát.” Kínai költõ, i.e. 500
„Aki fát ültet, önmagán kívül másokat is szeret.” Angol közmondás
„Az
ember legjobb barátja a Földön a fa. Amikor a fát tisztelettel és
gazdaságosan használjuk, miénk a Föld egyik legnagyszerûbb erõforrása.” Frank Lloyd Wright
„Nyugalmukban gyönyörûek; csendjükben bölcsek. Állni fognak, miután mi porrá válunk. Tanítanak minket, és mi gondozzuk õket.” Galeain ip Altiem MacDunelmor
„Bár a fa olyan magasra nõ, a lehulló levelek visszatérnek a gyökérhez.” Maláj közmondás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése