Vámbéry Ármin 1832-ben született az egykori Pozsony vármegye Szentgyörgy nevű településén
Nagy szegénységben éltek, pióca kereskedelemből tartották el magukat. Gyermekkori betegségének és a rossz kezelésnek köszönhetően egész életében sánta volt. Tízéves korától házi tanítóskodásból tartotta el magát. Szentgyörgyön, Sopronban, Pozsonyban és Pesten is folytatott tanulmányokat de a középiskolát nem fejezte be. Tudásának nagy részét autodidaktaként szerezte meg. Kényszerűen abbahagyott gimnáziumi tanulmányai után 6 évig házitanítóként kereste kenyerét Pesten és vidéken egyaránt. Eddigre már több európai nyelvet jól beszélt. Ekkoriban kezdte meg a török nyelv tanulmányozását. Küzdelmeim című írásában többször kifejtette, hogy gyerekkorának nehézségei sokban segítették, hogy későbbi ázsiai kalandjainak viszontagságait elviselje.
A szegény házitanítónak azonban nem lett volna rá lehetősége, hogy önerejéből eljusson Ázsiába. Ehhez már akkoriban is kellettek a magas rangú pártfogók. Vámbéryt Báró Eötvös József támogatta abban, hogy elnyerje az MTA ösztöndíját, mellyel Isztambulba tudott utazni 1857-ben. Azonban az Akadémiától kapott összeg csak arra volt elég, hogy eljusson az Oszmán Birodalom fővárosába arra már nem, hogy meg is éljen ott belőle. Szerencséjére már az első napon 48-as magyar emigránsokba botlott, akik a kezdeti nehézségeken átsegítették. Ekkoriban ismerkedett meg Szilágyi Dániellel, aki szintén emigráns volt. Szilágyi könyvkereskedőként élt Isztambulban és szenvedélyesen gyűjtötte a keleti kéziratokat. Később mikor Szilágyi meghalt Vámbéry nagy erőfeszítéseket tett, hogy hagyatékát az MTA vásárolja meg. Az Akadémia Keleti Gyűjteményének kéziratos anyagának az alapját máig a Szilágyi hagyaték adja.
Vámbéry, hogy meg tudjon élni apróhirdetést tett közzé egy perai könyvesboltban, melyben egy sereg európai és keleti nyelv tanáraként tüntette fel magát.
Hamarosan igen sok tanítványa lett, majd nem sokkal később török és perzsa nyelvtudásának köszönhetően Hüszejn Daim pasa házában lett házitanító. A török úrtól kapta a Resid efendi elnevezést is, mely a muszlim világban használt neve lett később (resid a korabeli törökben bátort illetve értelmeset jelentett). Három éves ott-tartózkodása alatt nincstelenből a legfelsőbb körökbe is bejáratos jómódú emberré vált Vámbéry. Többször fel is kérték, hogy lépjen diplomáciai pályára az Oszmán Birodalom szolgálatában de ettől mindig elzárkózott. Saját állítása szerint a jómód nem pótolta volna szabadságának elvesztését. Első isztambuli tartózkodása idején jelent meg első könyve is, egy 14000 szavas német-török szótár.
Vámbéryben egyre erősebb lett az elhatározás, mely később életcéljává vált, hogy felkutassa a magyar nép eredetét, a török népek nyelvei alapján. 1861-ben visszatért Pestre, azzal a szándékkal, hogy elnyerje az Akadémia ösztöndíját második keleti újához, melynek során Közép-Ázsia pusztáit kívánta bejárni, hogy itt találjon a magyar nép rokon nyelveire. Végül az ösztöndíjat sikerült is megszerezni így indulhatott második keleti útjára. Ezen útja során bejárta Iránt és Közép-Ázsia egy részét, érintve Hívát, Buharát és Szamarkandot is.
Vámbéry volt az egyik első európai, aki betehette lábát ezekre a közép-ázsiai vidékekre, ő is csak álruhában, dervisnek (akik a muszlimoknál szent emberek) adva ki magát. Útja során többször került életveszélybe. Ezek közül a legemlékezetesebb talán az az eset, amikor útja vége felé úgy lepleződött le majdnem, hogy egy katonai gyakorlat alatt a lábával ütötte a zene ritmusát és a jelenetet figyelő uralkodó ezért felismerte benne az európait. Ez úgy történhetett, hogy a muszlim emberek sosem verik a taktust a lábukkal a zenéhez. 1913. szeptember 15-én halt meg.
/Forrás:Vér Márton/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése