megostromolta a Dobó István parancsnoksága alatt álló egri várat, amely 1552. október 17-én fejeződött be.
„- És most magam esküszöm – szólt Dobó, két ujját a feszületre emelve. - Esküszöm, hogy a vár és az ország védelmére fordítom minden erőmet és gondolatomat, minden csepp véremet! Esküszöm, hogy ott leszek a veszedelemben veletek! Esküszöm, hogy a várat pogány kezére jutni nem engedem! Sem a várat, sem magamat élve meg nem adom! Föld úgy fogadja be testemet, ég a lelkemet! Az örök Isten taszítson el, ha eskümet meg nem tartanám!”
(Részlet az Egri csillagok című regényből)
.
A török fegyveresek létszáma több mint hetvenezer volt, harmincezerrel ment a hadi nép, málhásokkal, rabszolgákkal. Olyan túlerő volt ez, amellyel megbirkózni egyenlő volt a lehetetlenséggel. És Dobó István kétezer főnyi emberrel, katonákkal, asszonyokkal, vára népével, harmincnyolc napi kemény ostromot állván, emberfeletti küzdelemben megvédte Eger várát.
Ekkor vívták ki a várbeli asszonyok a hős egri nevet. A küzdők segítségére rohantak, sziklákat dobtak, forró vizet és olajat öntöttek az ellenségre, mely végül itt is visszaveretett.
Az egriek helytállása következtében I. Szulejmán (ur. 1520-1566) 1552. évi hadjárata kudarccal fejeződött be, egyúttal pedig a magyar győzelem reményt, önbizalmat és hősies példát adott a végeken harcoló vitézek számára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése