Bartók Béla

 1945. szeptember 26-án New Yorkbn meghalt Bartók Béla


A népdal a magyar népzene legősibb formája. Emberi érzelmeket és gondolatokat testesít meg, fejez ki. Szerzőiket nem ismerjük, a legtöbbjük nemzedékről-nemzedékre szállva, szájhagyomány útján keresztül maradt ránk. A 18. század közepéig senki sem foglalkozott a magyar népdalok gyűjtésével, mivel éneklésük mindennapos és természetes volt. A népdalok és a szövegek feljegyzése már a 19. században elkezdődött. A tudományos népdalgyűjtéssel a 20. század elejétől foglalkoznak népdalgyűjtőink. Népdalaink eredetének kinyomozása elsősorban Kodály Zoltán és Bartók Béla – 20. századi zenetudósaink, zeneszerzőink - nevéhez fűződik.


 
"A magyar népdal - olvassuk Kodály Zoltánnál - az egész magyar lélek tükre, a magyar nyelvvel egyidős; a magyarság történelme során kialakult és az évszázados - évezredes - használatban csiszolódott népzenei hagyomány anyanyelvünkhöz hasonló érték. Benne mindannyian magunkra ismerhetünk, belőle mások is megismerhetnek bennünket". A népzene olyan dallamokból tevődik össze, amelyeket sokan és sokáig énekeltek. Az, hogy a magyar népzene ma is eleven valóság annak köszönhető, hogy annyira más, mint Európa minden indoeurópai népének a zenéje, ezért az nem tudta megváltoztatni., hiszen a nyelvvel, a táncművészettel, a hiedelemvilággal, a mesevilággal és a viselkedési formáinkkal bennünk élt, hozzánk kötődött és ma is magyarságunk szerves részét alkotja. Népzenénk mindig szorosan kötődött népünk életéhez; annak feltárása nélkül nem kaphatunk teljes képet őseinkről.

Az egyik legnagyobb zenetudós Nagyszentmiklóson született. Apja Béla iskolaigazgató, anyja Voit Paula zenetanár volt. Négy évig Pozsonyban tanult zongorázni és zongoraelméletet. 1899-től a budapesti Zene­akadémián tanult. 1903-ban mutatkozott be zongoristaként Pozsonyban, Bécsben és Berlinben.

Bartók ismert zeneszerzővé nőtte ki magát. Mint ilyen a XIX. sz-i magyar, romantikus muzsikának volt népszerűsítője. 1905-ben figyelme a népzenére irányult, és módszeres népzenei gyűjtőmunkához kezdett. Előbb csak a magyar, később a szomszédos népek népzenei anyagának feldolgozá­sával is foglalkozott. 1913-ban Afrikában az arab népzenét tanulmányoz­ta. Kodállyal karöltve új zenei stílust hívott életre. 1911-ben létre­hozta az Új Magyar Zenei Egyesületet.

1918-ban tánc játékai jelentették életének nagy sikerét.

Az I. világháborút követően külföldön hangversenyezett. Mint elismert komponistát és előadóművészt ismerte meg a világ. Zenéjével a népek testvérré válásának eszméjét hirdette. Népdal-gyűjtését 1920 és 1930 között dolgozta föl. Mint a Zeneakadémia tanára 27 esztendőt töl­tött el tanítással. 1934-től a Magyar Tudományos Akadémián dolgozott a magyar népzene sajtó alá rendezésével. 1936-ban utolsó gyűjtőmunkáját Törökországban végezte. Alkotó munkája a csúcsra 1926 és 1938 között emelte.

1940-ben Bartók, feleségével, Pásztory Dittával az U.S.A.-ban tele­pedett le. Egészségi állapota állandóan romlott. Életét New-Yorkban fejezte be. Hamvait hazahozták és a Farkasréti temetőben, az unitárius egyház szertartása mellett helyezték örök nyugovóra.