Így lakodalom, húsvét, anyák napja és születésnap alkalmából is készíthetünk mézeskalács ültetőkártyákat, mézesfát, tojás alakú mézeskalácsdíszeket vagy szív alakú apró mézeskalácsot az édesanyánknak.
A méz, mint táplálék és édesítőszer hosszú évszázadok alatt folyamatosan jelen volt az emberiség életében. A méhészet jelentős szerepet játszott Európa királyi udvaraiban, és a mézet méhészek gyűjtötték az egyházi személyek és földesurak részére is. A méz gyűjtése a magyar nép körében is folyamatosan gyakorolt tevékenység volt, hisz egészen a 19. század végéig ez volt a parasztság egyetlen édesítőszere. A mézet a népi gyógyászatban sok betegség ellen használták, a népi hiedelem szerint pedig az egészség és boldogság jelképe volt.
A régészeti leletek arról tanúskodnak, hogy már a Római Birodalomban is készítettek mézeskalácsot: agyagformákba nyomkodták a tésztát, és ebben sütötték ki. A középkor nagy ünnepségein szokás volt a mézeskalácsok osztogatása az ünneplő vendégek körében.. A mézeskalácsok és mézespogácsák főleg a főurak és az egyházi személyek részére készültek. A mesterek által történt mézeskalács-készítés a 19. századig erőteljesen jelen volt a céhekben, kézműves műhelyekben – a céhek mestereinek tevékenysége nyomán a parasztság körében a 17. századtól megindult otthoni készítése is.
A méz a lakodalmakban nemcsak mézeskalács formájában volt a szokások része, hanem az ifjú pár mézet evett, hogy sokáig legyenek édesek és boldogok. Itt jelent meg a mézesfa vagy örömkalács, amely a lakodalmi étkezés leglátványosabb tárgyi emléke volt. Egy nagyméretű fonott kalácsba ágakat szúrtak, és ezekre rögzítették a díszített mézeskalácsformákat. Ezek között szív, pólyás baba, virág és madár szerepelt. Az ünnepi asztalon, az ifjú pár előtt elhelyezett mézesfát az étkezés végén elfogyasztották, de az is előfordult, hogy a násznép az ajándékba kapott mézeskalácsokat hazavitte emlékbe.
A 19. században a vásárokban is gyakran árusítottak mézeskalácsokat, amit emléktárgyként, ajándékként vittek haza a férfiak és asszonyok. Az ajándékba kapott mézeskalács szív, pólyás baba, huszár vagy kard a boldog tulajdonos szobájának jól látható részére került, aki, ameddig csak lehetett, megőrizte azt. Ezek a mézeskalácsok már a polgárosult társadalom ízlését tükrözték.
A mézeskalács készítésének több módja alakult ki. Egyik legrégebbi módja az volt, hogy a nyers tésztát még a sütés előtt ütőfákba vagy verőfákba – a mézeskalács figurák formázására használt keményfaformákba – nyomták. Ezek az ütőfák a minta homorú negatív lenyomatai voltak, amelyekből kiemelték a tésztát, és sütővason megsütötték. A formák készítői a mézeskalácsos mesterek voltak, ügyességüket tükrözte a figurák stílusa, aprólékos ábrázolása. A mézeskalács készítésének újabb lehetősége volt a fémlemezből készült tésztaszaggatók használata. Ennél a technikánál a nyers tésztából a figurák körvonalait vágták ki. A sima tésztát megsütötték, pirosra festették, színes cukormasszával díszítették, esetleg tükörrel vagy papírfigurákkal cifrázták.
Az aprólékos munkát kedvelők nagyon szép mézeskalács bábokat készíthetnek magvas és tésztarátétes díszítéssel. A kinyújtott tésztából ki kell vágni a formát, amit olajos magvakkal lehet díszíteni. Ugyanígy díszítőelem lehet a nyers tésztából sodort tésztahurka, melyet a kivágott formára kell ragasztani: a díszítés előtt a mézeskalácsformát tojásfehérjével kell lekenni, hogy az alaptésztára tapadjon a díszítőelem. A díszítés után a mézeskalácsokat 220 Celsius fokon aranybarnára kell sütni.
A legismertebb technika a cukormázzal írókázott mézeskalács. A cukormáz készítéséhez egy tojásfehérjét kell habbá verni. Ehhez kell kisebb adagokban hozzákeverni a finomra szitált porcukrot addig, amíg a máz olyan sűrű lesz, hogy csomókban esik le a habverőről. A mázat zacskóba kell kanalazni, a zacskó sarkán kis nyílást kell vágni. A nyíláson kinyomott mázhurkával lehet díszíteni az aranybarnára sült mézeskalácsformákat.
A házi mézeskalács receptje
Hozzávalók: 50 dkg liszt, 17 dkg porcukor, 20 dkg méz, 1 csapott evőkanál szódabikarbóna, 1-1 kávéskanál őrölt fahéj és szegfűszeg, 2,5 dkg margarin, 1 egész tojás és 1 tojássárgája
A szobahőmérsékletű, leszitált lisztet és porcukrot összekeverjük a fűszerekkel és a szódabikarbónával. Hozzáadjuk a mézet, a margarint és a tojásokat. A tészta alkotóelemeit masszává gyúrjuk addig, amíg olyan kemény nem lesz, hogy nehezen mozognak benne az ujjaink. Ezután két kézzel gyúrjuk bele a maradék lisztes részt. A tésztát fél napig pihentetjük. A tészta nyújtását lisztezett gyúródeszkán végezzük: először kezünkkel kilapítjuk, majd folyamatosan alálisztezve, mozgatva 5-6 mm vékonyra nyújtjuk. A kinyújtott tésztából kivágjuk a formákat, amelyeket sütőpapírral kibélelt vagy vékonyan kiolajozott sütőlemezre helyezünk.
A sütőt 220 Celsius fokra előmelegítjük, és a mézeskalácsokat 5-7 perc alatt aranybarnára sütjük. Miután kivettük a kész formákat a sütőből, helyezzük azokat sima lapra (hogy ne görbüljenek el), majd díszítsük cukormázzal.
Huszár Ágnes/recept/
Forrás: Vágó Edit Mézesbábok, sütemények
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése