Azt mondtam egy angyalnak,
aki az év kapujánál fogadott:
adj nekem agy lámpást,
hogy biztos léptekkel
mehessek szembe a bizonytalansággal.
Ő így válaszolt:
-Indulj csak a sötétbe,
és tedd a kezed Isten kezébe.
ez jobb, mint egy lámpás,
és biztosabb, mint egy ismert út.
és tedd a kezed Isten kezébe.
ez jobb, mint egy lámpás,
és biztosabb, mint egy ismert út.
Advent: a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy „meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk”.
Az a gyerek, aki az első hóesésre vár – jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.
Pilinszky János : Hitünk titkairól
(részlet)
Ilyenkor decemberben jobban fáj a múló idő, s benne mindaz a jó, amit elmulasztottunk megtenni, s mindaz a rossz, amelyet elkövettünk.
Ilyenkor decemberben jobban vágyik a lelkünk a szeretetre, a békére, a megértésre, a megújulásra.
Ilyenkor decemberben várjuk a tiszta havat, amely elfedi ezt a szennyes világot; vágyjuk a lelki-szellemi megtisztulást, amely felülírja személyiségünk számítógépében a szégyenteljes szándékokat, gondolatokat, szavakat és cselekedeteket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése