"Neumann Jánost a fizika (matematikai fizika) "sodorta" a számítástechnikához és ily módon lett a "számítógépek atyja".
Neumann János a múlt század nagy matematikusainak egyike (ha nem a legnagyobb) volt.
Ha a teljes életművet vizsgáljuk, akkor némi
túlzással megkockáztathatjuk azt az állítást is, hogy a számítógép
Neumann János munkásságának egy "mellékterméke" volt "csupán". Igaz,
hogy ennek a hatása jóval nagyobb lett, mint amilyennek talán maga is
gondolta volna.
Nagy matematikus volt, és még nagyobb azért, mert
valószínűleg az utolsó nagy matematikai polihisztorként tartja majd
számon a tudománytörténet. A matematika nagyobb ágai között talán egy
sincs, amelyet ne művelt volna.
Neumann Jánost 1943-ban kinevezték tanácsadónak
az atombomba előállítását előkészítő Manhattan Programhoz, egyúttal az
aberdeeni Ballisztikai Kutató Laboratóriumba is. Az itt felmerülő
numerikus matematikai problémák megoldásához mindinkább szüksége lett
volna valamilyen mechanikus gyors számolóeszközre. Ezt többször is szóvá
tette. 1944 januárjában levelet írt Warren Weavernek, az
Alkalmazott Matematikai Bizottság elnökének. Azt kérdezte, hogy a
kormánynak milyen eszközei vannak a számítások elvégzésére. Weaver
említést tett néhány helyről, de a Moore Schoolt, amely később Neumann
János számítástechnikai bázisa lett, nem említette meg.
Pedig a Moore Schoolban John Mauchly és J. Presper Eckert vezetésével - John V. Atanasoff elveinek
felhasználásával - ekkor már elkezdték építeni az ENIAC (Electronic
Numerical Integrator and Computer) nevű, első elektronikus számoló
eszközt. Azért nem mondunk számítógépet, mert ez a gép még nem volt
univerzális elektronikus számológép. (Az 1923-ban létrehozott Moore
School of Electrical Engineering a Pennsylvania Egyetem önálló
elektromérnöki részlege, "kara" volt.)
Tanácsadóként Neumann sokat utazott Los Alamos,
Aberdeen és Princeton között. 1944 júniusában az aberdeeni pályaudvar
peronján állt, amikor Goldstine csatlakozott hozzá. (Hermann H.
Goldstine matematikus a hadsereg, a Pentagon képviselőjeként vett részt
az ENIAC Programban.) Goldstine azonnal megismerte Neumannt, mert néhány
évvel korábban részt vett egy konferencián, ahol az előadók egyike
Neumann János volt.
Neumann János nagyon kedvesen fogadta Goldstine
bemutatkozását, és megkérdezte, hogy mi járatban van itt. Goldstine
elmondta, hogy az ENIAC projektben vesz részt. Mindjárt el is mesélte
Neumann-nak, hogy ez az ENIAC gép 333 szorzást végez másodpercenként.
Neumann-nak felcsillantak a szemei. A beszélgetésről Goldstine azt
mondja, hogy a találkozás pillanatok alatt egy doktori vizsgává
változott, Neumann mindenről kikérdezte az ENIAC géppel kapcsolatban.
Goldstine megemlíti azt is, hogy Neumann teljesen megértette, miről van
szó, és hogy mit tud az ENIAC.
Ettől kezdve Neumann János sűrűn megfordult a Moore
Schoolban. Eleinte Főleg azért, hogy számításokat végezzen az ENIAC-on,
de rövidesen oszlopos tagja lett az ENIAC-ot tervező, építő csoportnak.
Neumann kidolgozza a számítógépek alapelvét - a "First Draft"
Az ENIAC után, pontosabban félig-meddig párhuzamosan egy új gép, az EDVAC (Electronic Discrete Variable Computer) tervezésébe kezdtek Moore Schoolban. 1944 szeptemberétől Neumann János aktív résztvevője lett az EDVAC projektnek.
1945. június 30-án Neumann Jánostól egy 110 oldalas
dokumentum érkezett a Moore Schoolba, Los Alamosból, "First Draft of a
Report on the EDVAC" címmel. ("Az EDVAC-ról szóló jelentés első
változata", a továbbiakban röviden "First Draft"-nak hívjuk). Ebben a
dokumentumban Neumann János az EDVAC gép teljes leírását adja,
összefoglalva mindazon gondolatokat, amelyek Moore Schoolban jöttek
létre az új géppel kapcsolatban. Az anyagban leírta a gép logikáját, a
gép felépítését. Neumann a gépet gyors működésű, automatikus, digitális
számító rendszernek nevezte.
Érdekes, hogy Neumann János végig matematikai gépben
gondolkodott, arra, hogy mire lesznek képesek ezek a gépek a harmadik
évezred elejére talán nem is gondolt.'Forrás: / részlet/
Fizikai Szemle 2003/12. 425.o.
Szelezsán J./ "
Súlyos rákbetegségben szenvedett, amelyet az atombomba kutatásának éveiben szerzett sugárfertőzés okozott.
1957. február 8-án halt meg Washingtonban, Amerikában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése