184 évvel ezelőtt. ezen a napon született Madarász Viktor festő, a romantika képviselője.
Madarász fiatal legényke volt, mikor mindenfelől hallotta, hogy
veszélyben a haza. Honvédnek jelentkezett, de a vézna ifjút csak nagy
könyörgésére sorozták be. Így lett a szabadságharc egyúttal személyes
ügye, amelyben szívvel-lélekkel vett részt. Ez az emlék aztán élő erő
maradt művészi pályáján.
A szabadságharc leverése után egy ideig
bujdosott, majd jogot tanult, amit azonban hamarosan felcserélt a
festőpályával. 1853-55 között a bécsi akadémián a történeti-festészeti
szakosztály hallgatója volt. Ekkor festette első történeti tárgyú képét
(Kuruc és Labanc), amelyet 1856-ban Budapesten állítottak ki. Ezután
Waldmüller szabadabb szellemű magániskolájába került, e korszak termése A
bujdosó álma c. Thököly Imrét ábrázoló műve. 1856-tól
Párizsban L. Cogniet műtermében tanult, ahol az akadémikus-romantikus
szemléletű történelmi festészet képviselői közül különösen Delaroche
művészete hatott rá. Itt alkotta meg 1859-ben élete fő műveit: Hunyadi
László siratása, Zách Felicián és Zrínyi Ilona Munkács várában c.
történelmi jeleneteit. 1864-ben festette Zrínyi és Frangepán, 1868-ban
Dobozi c. képeit, 1867-ben Dózsa-portréját és ugyancsak 1868-ban Dózsa
népe c. kompozícióját. Drámai erejű történelmi festményeit Párizsban
aranyéremmel tüntették ki.
 |
Madarász Viktor - Zrínyi Ilona a vizsgálóbíró előtt
|
1870-ben
hazajött Budapestre, ám a francia művészethez kapcsolódó, erőteljes
művei nem nyerték meg a bécsi szokványhoz szokott kritika tetszését.
Bethlen Gábor tudósai körében s. pályaművét visszautasították. Egy
1873-ban történ újabb méltánytalanság után visszavonult a festészettől, s
apjától örökölt üzletével foglalkozott. 1875-ben festett Petőfi halála
c. képe művészi erejének hanyatlásáról tanúskodott. Üzlete tönkrement,
1902-ben elárverezték, 1903-ban újra festeni kezdett, főként portrékat
és néhány fáradt történelmi kompozíciót alkotott. Korábbi művei azonban a
romantikus-akadémikus történelmi festészet egyik legjobb hazai
képviselőjévé avatták.
Forrás: Képzőművészet Magyarországon
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése