A karácsonyi asztalra kerülő ételek legtöbbjének szimbolikus
üzenete volt: így mákos tésztát enni jó házasságot, hüvelyeseket
gazdagságot és jó termést jelentett. A közösen elfogyasztott alma a
család összetartozását, a mézzel elkészített fokhagyma pedig a jövő évi
egészséget szolgálta.
Korábban Magyarországon a hal inkább a böjtös ételekhez tartozott az ünnep idején.
A karácsonyi vacsoraasztalnak is fontos szerepe volt a néphitben. A
régiek sok helyen a karácsonyi abroszból vetették a búzát a jobb termés
érdekében.
Elterjedt volt az a hit is, hogy a fák tövébe szórt
karácsonyi morzsa a jobb gyümölcstermést segíti elő. A halászok a
karácsonyesti asztal alá tették hálójukat, hogy egész esztendőben jó
fogásuk legyen.
A hal, főleg annak rántott változata bécsi eredetű, ahol ma már a
puncs is előkelő helyett vívott ki magának. A disznó előre túr, így
fogyasztása a következő évre a fejlődést jelentette. A szárnyasokat
azért nem fogyasztották, mert hátrafelé kapar, s ez rossz előjel.
A káposztát karácsonykor elsősorban töltött káposztának készítjük el. A pulyka már a tengerentúlról, illetve a
britektől, a szigetországból átvett "jellegzetes" étel, ami kissé
elhalványította e régi hiedelmet. A diós és a mákos bejgli sziléziai
vidékről származik, körülbelül a 16. század óta ismerjük, de arra, hogy
miért került be a karácsonyi étrendbe, nincs pontos magyarázat.
A szárnyasok közül a pulyka is a karácsony egyik szimbólumának
tekinthető, de ma már a hagyományok és szokások keveredésének
köszönhetően Belgiumban, Franciaországban, sőt Magyarországon is
megtalálható egyes családok ünnepi menüjében. A pulyka mellett a liba is
jellemző, főként Franciaországban és Németországban. Az angolszász
országokban szinte elképzelhetetlen a karácsonyi vacsora pulyka nélkül.
Igazi karácsonyi különlegesség náluk a mazsolás puding, amelybe kis
ajándékokat is rejtenek. Úgy tartják, hogy megtalálójának szerencséje
lesz.
Rajtunk kívül is vannak olyan nemzetek, ahol a különféle halételek,
illetve egyéb tengeri ételek ugyancsak nélkülözhetetlenek az ünnepi
asztalról. De más, számunkra ismeretlen ételek is helyet kapnak az
ünnepi menüben: Oroszországban a karácsonyi ételsor fontos része a
blini, a lazaccal és kaviárral töltött palacsinta. Szintén karácsonykor
készítik el a savanykás füstölt húsos, tejföllel és kaporral tálalt
krumplilevest, szoljankát, illetve a vodkás toroskáposztát.
A lengyelek is készítenek hallevest, amelynek mágikus erőt
tulajdonítanak. Lengyelországban az ünnepi vacsorát ostyával kezdik,
amely a kenyeret szimbolizálja, majd 12 fogásos vacsora következik a 12
apostol tiszteletére. Ilyenkor különféle halakat, céklalevest, hideg
töltött tojást szolgálnak fel. Az ünnep gasztronómiai fénypontjának a
halleves számít. Csehországban sokfogásos, bőséges vacsorát szolgálnak
fel, és úgy tartják, hogy szenteste csodák történnek, ezért az éjszaka
megsúghatja a jövőt.
A skandináv országokban desszertként habos tejberizst esznek, amibe egy
szem mandulát rejtenek: aki megtalálja, ajándékot kap. A lazac
Finnországban jellemző, ahogy a gesztenyés liba, libamáj is.
Svédországban szenteste füstölt sonkát esznek sárgarépa- és
zöldborsópürével, majd az elmaradhatatlan Lutfisk, a vajas-hagymás pácolt ponty következik.
forrás:HVG
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése