"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)

2014. december 4., csütörtök

Akiről bútort neveztek el - Juliette Récamier


Bútorok

A bútor akkor jelenik meg az emberi történelemben, amikor az állandó lakóház. A barlanglakó ősember vagy a sátrakban lakó, vándorló nomádok még nem ismerték a bútort. De az ókori népek – egyiptomiak, asszírok, görögök, rómaiak bútorkultúrája nagyon fejlett volt. Bútoraikat nemcsak fából, hanem fa és fém kombinálásával készítették: kecses, bronzlábú asztalokat, fekvőhelyeket tudtak gyártani. Érdekes bútoraik díszítése és festése is.
Ám tulajdonképpen a középkorban kezdődik a bútorok fejlődése. Alak és díszítés szerint, úgynevezett stílus szerint, annyiféle bútort lehet számon tartani, ahány nagy korszaka volt az elmúlt évszázadoknak: volt gótikus bútor – például a lovagvárak berendezése; volt reneszánsz bútor – ilyen bútorok között lakott például Mátyás király. Volt barokk és rokokó bútor, ezeket különböző francia királyokról nevezték el, például így: „Tizennegyedik Lajos stílus”, vagy „Tizenhatodik Lajos stílus”. Cifra aranydíszítésű székek, asztalok, szekrénykék kora volt ez. Aztán jött Napóleon korában egy olyan bútorgyártási stílus, mely a régi rómaiak egyenes vonalú, könnyű bútorait utánozta. Ebből a korból való a rékámié is A rékámié  fekvőbútor volt eredetileg, és Récamier asszonyról nevezték el, akinek házában először volt ilyen alakú bútor.
/Lászlóffy Aladár/

Julie vagy Juliette Récamier (eredeti nevén Jeanne-Françoise Julie Adélaïde Bernard), (Lyon1777december 4. – Párizs1849május 11.) a korai 19. századi irodalmi és politikai körök egyik vezető egyénisége volt („a Direktórium szellemének és csodájának asszonya”).
Juliette családja Lyon tehetős rétegéhez tartozott. Apját, Jean Bernard királyi jegyzőt 1786-ban Párizsba helyezték. A konzulátus idején leváltották posztjáról, mert azzal gyanúsították, hogy a royalistákkal áll kapcsolatban. Felesége, értelmes és kacér asszony, szintén gazdag családból származott. 1793-ban, amikor a terror javában dúlt, Juliette-et férjhez adták a szülők egyik barátjukhoz, a gazdag párizsi bankárhoz. Gyöngéd, de plátói kapcsolatban élt a házaspár. Juliette valószínűleg Récamier házasságon kívül született lánya volt, de Juliette erről csak jóval később értesült.
Juliette szalont nyitott, amely egy kiválasztott társaság találkozó helye lett. Hamarosan felkeltette a rendőrség gyanúját. A szép és kedves fiatalasszonyt számos rajongó vette körül. Szinte elsőként bútorozta be rezidenciáját etruszk stílusban. Antik görög ruhákat hordott a Direktórium alatt, és ezzel jelentősen hozzájárult a császárság alatt uralkodó antik stílus népszerűsítéséhez.
Madame de Staël barátnője volt, s a császárság bukása után Chateaubriandhoz fűzte barátság. A Napóleonnal szembeni ellenállás egyik központi alakja lett. Szalonja jelentős szerepet játszott korának politikai és intellektuális életében. A császári rendőrség végül Párizs elhagyására kényszerítette.

1811 szeptembere és 1812 júniusa között Châlons-en-Champagne-ban és Lyonban élt, ahol barátságot kötött Camille Jordannal és Pierre-Simon Ballanche-sal. Azután Itáliában tartózkodott, ahonnan csak a császárság bukása után térhetett haza Franciaországba.
Nagy pénzügyi veszteségek érték, és 1819-ben kénytelen volt barátnőjéhez költözni Abbaye-aux-Bois-ba. Visszavonult a világtól, de a korszak valamennyi híressége rendszeresen látogatta. Chateaubriand haláláig hűséges barátja maradt.
Párizsban a Montmartre temetőjében nyugszik Pierre-Simon Ballanche mellett.
Megírta emlékiratait, de halálos ágyán úgy rendelkezett, hogy semmisítsék meg. Számos levelet hagyott hátra, melyeknek egy részét unokahúga, Madame Lenormant adott ki Souvenirs et Correspondance de Madame Récamier címmel./wikipedia/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése