"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)

2015. március 4., szerda

Paál László, a 19. századi realista tájképfestészet legtermékenyebb magyar művésze

   

 


Paál László (Zám, 1846. július 30. – Charenton-le-Pont, Franciaország, 1879. március 3.) magyar festő. A barbizoni iskola, a plein air tájképfestészet sajátosan magyar egyénisége, Munkácsy Mihály közeli barátja, aki elsősorban erdőrészleteket ábrázoló, mély intuícióval, lírai realizmussal festett olajképeivel írta be nevét a magyar művészettörténetbe.

Székely kisnemesi családban született, apja postamester volt, aki gyermekeinek gondtalan tanulási lehetőséget biztosított. Elemi iskoláit magántanulóként, középiskoláit Aradon, a minoriták gimnáziumában, végezte. Tanulmányai során nagy érdeklődést mutatott a történelem iránt, de igazi tehetsége a rajzolás területén mutatkozott meg. Itt kötött életre szóló barátságot Munkácsy Mihállyal. A tehetsége mellett az ő hatására kezdett el a festészettel foglalkozni. Kiváló képességeit az aradi rajziskola tanára Nagy Péter, a Bécsben végzett festőművész, csiszolgatta, aki bevezette a festészet titkaiba. Később a neves életképfestő Böhm Pál tanítványa lett. Szabadidejében barátaival beutazta a Székelyföld vadregényes, szépséges vidékeit. Bámulatba ejtette a természet csodálatos világa, a vidék jellegzetes színeinek kavalkádja és az erdők-mezők hangulata.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése