"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)

2012. február 12., vasárnap

Borostyán, borostyánszoba

A borostyánkő a görög-római mitológia szerint Héliosz napisten lányainak könnyeiből keletkezett, akik megsiratták nagyravágyó testvérüket, Phaethont. Az ifjú hajtani akarta a Nap szekerét, de az összevissza száguldó lovak nyomában lángba borult a föld, Phaethon az Eridanosz folyóba zuhant. Ovidius ezért nevezte az istenek könnyének a borostyánkövet. A mitikus magyarázat mellett tartották madarak megkövült könnyének, a nőstény hiúz vizelete termékének, a nap által felhevített iszapnak, a fák kiizzadt napköveinek, megkövesedett tengerhabnak is. Az i. sz. I. században élt idősebb Plinius tartotta elsőként növényi eredetűnek a gyakran rovarokat vagy virágokat rejtő zárványokat is magába foglaló követ.

A 35-55 millió éve, a harmadkor eocén korszakában Skandinávia magaslati szárazföldjének és a hozzá csatlakozó sík vidéknek az erdőit alkotó tűlevelű fenyőknek a kéregből kifolyt és évmilliók alatt fosszíliává kövült gyantája, ez a törékeny, puha, több színben pompázó szerves eredetű ásvány ma is rabul ejti az emberek fantáziáját. A dörzsölésre mágnesessé váló anyagnak csodás varázserőt tulajdonítottak.

I. Frigyes porosz király olyan borostyánszobát

álmodott berlini kastélyába, ahol a falakat teljesen beborítják a borostyánkőből készített faragványok. Andreas Schlüter udvari főépítész tervei szerint kezdődtek meg a munkálatok, amelyeket Gottfried Wolffram, majd Gottfried Turau és Ernst Schacht mesterek folytattak. 1711-ben már készen állt a világ legdrágább tapétája. A tabacs-collegium falait díszítette, ahol az uralkodó késő estéig pipázott, kártyázott és bizalmas beszélgetéseket folytatott.

A művészet- és tudománypártoló Frigyes barokk pazarlása után azonban a katonakirály takarékosság és szigorú kötelességtudat által fémjelzett időszaka következett. I. Frigyes Vilmos az államháztartás hiányának csökkentésére minden feleslegesnek vélt ékszertől és műkincstől megszabadult. 1716-ban Nagy Péter orosz cárnak ajándékozta a későbbiekben csodás dekorációkkal, mozaikokkal és festményekkel díszített, állandóan bővített és így már mintegy száz négyzetméter nagyságú termet betöltő faldíszítést.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése