"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)

2012. február 4., szombat

Farsang, hagyományok, Széchenyi Bál


2012. február 4.- Széchenyi Bál


Gróf Széchenyi István, akit Kossuth 1840-ben Pest vármegye közgyűlésén a legnagyobb magyarnak nevezett, 1860-ban meg­halt. Emlékére négy év elteltével, 1864. február 1-én rendezte meg az általa alapított Pesti Nemzeti Casino egyesülete az első Széchenyi Lakomát, szónokának, báró Wenckheim Bélának szavai­val élve: "Széchenyinek azon világos óhajtásával, hogy évenkint a magyar haza legnemesebb borával emlékére üríttessék ki.".




Az első Széchenyi Lakomával vette kezdetét az a közel másfél évszázadon átívelő, esztendőnként, farsangkor megtartott vigalom, amely a háborús évek és a szocializmus korszakának kivételével lehetőséget adott a polgári értékek magyarországi megteremtésében egyedülálló szerepet játszó Széchenyire való emlékezésre.

A Lakomát a század elején felváltotta a Széchenyi-bál, amely a pesti farsang legelőkelőbb és legnagyobb báljaként először 1907. január 30-án, a Royal Szálloda híres termeiben várta vendégeit. Szervezője az Országos Széchenyi Szövetség, amelynek utódszervezetei azóta is feladatuknak tekintik e nagy hagyománnyal rendelkező bál megrendezését.
Múlt-kutatások szerint 1942-ben volt a 71. Széchenyi lakoma (bál). A bálok fényét és rangját a szervezőbizottságot és védnökségét alkotó neves arisztokraták, vezető politikusok tevékeny részvétele és az előkelő vendégsereg adták. Az elegáns helyszínek és a tradicionális báli program mellett minden évben valami jellegzetességgel tették változatossá, különlegessé az eseményt. A kezdeti időkben például biedermeier stílusban, Ezeregyéjszaka jegyében pompáztak az öltözékek és a kiegészítők, vagy éppen „Ibolya-bál”-nak hirdették meg a mulatságot. A bál igazi eseményszámba ment, részt venni rajta megtiszteltetés és egyben kötelesség is volt, időpontját az előkelő társaság számon tartotta, várta. A harmincas években több alkalommal akkora volt az érdeklődés, hogy csak két társasági tag ajánlásával lehetett belépőhöz jutni.

A világháborús évek megálljt parancsoltak a vigasságoknak, de a XX. század vége felé felébredt Csipkerózsika-álmából a Széchenyi-bál. 1989-ben a Gellért Szálló patinás termei és a fürdő nagycsarnoka biztosított elegáns helyszínt a modern kor első Széchenyi-báljának, amelyet azóta tizenhét követett. A bál, a résztvevők szórakozásán és a névadóra való emlékezésen túl, minden évben meghatározott cél szolgálatában áll. Ilyen volt például a gellérthegyi Sziklakápolna újranyitásának segítése, a Kárpát medencében felállítandó vagy felújítandó Széchenyi emlékhelyek költségeihez hozzájárulás, felajánlások könyvek kiadásához. A vendégek köre is a megváltozott korhoz igazodó; neves közéleti személyiségek, művészek, értelmiségiek, gazdasági életünk vezető szereplői alkotják a bál törzsközönségét.Helyszíne, immár tradicionálisan, a Gellért Szálló. A program is hű a hagyományokhoz, színpompás nyitótánc, vacsora az éttermekben, különböző stílusú zene a tánctermekben. A vacsora ételsora minden évben különleges és nagy gonddal összeállított.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése