Ladányi Tamás felvétele. A fénykép közvetlenül napkelte környékén mutatja a jelenséget. A légköri refrakció (fénytörés) miatt a napkorong ellapult, akárcsak a Vénusz korongja. A Nap pereme a légköri turbulenciák miatt egyenetlen, hullámzó. Mivel az eltérő színű fénysugarakat eltérő mértékben töri meg a légkör, alacsony napállásnál a Nap képe széthúzódik, amitől a tetején zöldes sáv ül - szakadozottan ez is megfigyelhető a képen. /forrás origo/
A
Vénusz-átvonulás a legritkább csillagászati jelenségek egyike. Az
eseménynek 243 éves ismétlődő ciklusa van, mely során a következő
érdekes „mintázat” érvényesül: két Vénusz-átvonulás 8 évenként
ismétlődik, utánuk viszont 121,5 illetve 105,5 éves szünet következik.
Így lehet az, hogy az előző
Vénusz-átvonulás 2004-ben volt, míg a következő csak 105,5 év múlva,
2117-ben lesz. 2004 előtt pedig 1882-ben volt a legutolsó átvonulás.
Ennek az ismétlődő ciklusnak az oka az égi mechanikában keresendő,
ugyanis a Föld és a Vénusz keringési idejének aránya kifejezhető két
egész szám (8 és 13) hányadosaként, így 243 földi év pontosan megegyezik
395 vénuszi évvel. Vagyis 243 évenként a Nap-Föld-Vénusz relatív
pozíciója mindig ugyanaz.
A Vénusz-átvonulás ritkaságának másik
oka, hogy a bolygó keringési síkja körülbelül 3,4 fokos szöget zár be a
Föld keringési síkjával. A Nap látszó átmérője pedig nagyjából fél fok.
Így legtöbbször, amikor a Vénusz a Föld és a Nap közé kerül keringése
során, több fokkal „eltéveszti” a Napot.
Németh Lászlónak (Terkán Lajos
Bemutató Csillagvizsgáló, Székesfehérvár) 2004-ben sikerült
megörökítenie a fehérvári csillagdában az ún. fekete csepp jelenséget
is, amikor a Vénusz korongja és a Nap korongja látszólag összeolvad.
A történelem folyamán számos nép,
kultúra imádta istenként a Vénuszt. Közülük a majáknak voltak a
legpontosabb csillagászati megfigyeléseik erről a bolygóról. Ennek
ellenére úgy néz ki, hogy a maják nem figyeltek meg egyetlenegy
Vénusz-átvonulást se (legalábbis nem tettek róla említést sehol). Az
átvonulással tudományos körökben nem foglalkoztak különösebben egészen a
17. század elejéig. Ekkor viszont Johannes Kepler felismerte a bolygók
mozgásainak alaptörvényeit, és segítségükkel, illetve egy
Vénusz-átvonulás megfigyelésével ki lehetett számolni a Nap-Föld
távolságot.
/ Kötél László csillagász/
Székesfehérvéri Hírhatás/
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése