"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)

2012. június 28., csütörtök

Történet

 

Szókratész (kb. i. e. 470 – i. e. 399.) ókori görög filozófus volt. Vele kezdődött a görög filozófia klasszikus korszaka, valamint őt tekintjük a nyugati filozófia és az autonóm filozófiai etika megalapítójának. Beszélgetve tanított, így írott műveket, értekezéseket nem hagyott hátra. Tanításait, gondolatait tanítványai műveiből, Xenophón írásaiból és főként Platón dialógusaiból ismerjük. Az utóbbiak révén megismert Szókratész az ismeretelmélet és a logika területeit is gazdagította.

Íme egy kis történet, mely híven tükrözi a nagy bölcs gondolkodásmódját. Habár a történet igazságalapja nem bizonyított, mégis felettébb érdekes és tanulságos…

Az ókori Görögországban Szókratész széles körben ismert volt bölcsességéről. Egyszer egyik ismerőse rohant hozzá izgatottan, s ezt mondta:
„Szókratész, tudod mit hallottam Diogenészről?”
„Na, várjál csak”- mondta Szókratész, - „mielőtt bármit is mondanál, át kell menned a hármas szűrőpróbán!”
„Hármas szűrő?” - kérdi meglepetten az ismerős.
„Igen” - folytatta Szókratész, - „mielőtt elmondod a Diogenészről hallottakat, szűrjük le, amit mondani akarsz. Az első szűrő az 'Igazság'. Teljesen biztos vagy abban, hogy amit hallottál, az a tiszta igazság?”
„Nem” - mondja az ember, - „tulajdonképpen csak most hallottam!”
„Rendben van, szóval nem tudod, hogy a hír igaz-e vagy sem. Lássuk hát a második szűrőt, a 'Minőséget'. Amit hoztál, valami jó hír?”
„Nem, sőt éppen ellenkezőleg...”
„Szóval akkor te valami rosszat akarsz mondani Diogenészről, amiről azt sem tudod, hogy igaz-e vagy sem?”
Az ember vállat vont, és egy kicsit már röstellte magát. De Szókratész folytatta: „Még mindig van esélyed arra, hogy a próbát kiálld, ha átmész a 'Hasznosság' szűrön. Tehát, amit Diogenészről hallottál, abból van-e nekem valami hasznom?”
„Hááát... nem hiszem...”
„Nos, ha így áll a dolog, hogy a híred nem is biztos, hogy igaz, nem is jó, és nem is hasznos, akkor miért kellene akárkinek is elmondani?”
Az ember kissé zavarodottan és szégyenkezve odébbállt.

Ez a kis történet is példázza, hogy miért volt Szókratész nagy filozófus, és miért volt nagy megbecsülésben része az ókorban, és azóta is.

Mielőtt legközelebb egy pletykát adnál tovább, gondolj a fenti kis történetre…

Forrás: Fókusz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése