Bonifác németországi hittérítő, akit Németország patrónusaként is tisztelnek (Winfried, Wynfrith vagy Winfrid néven is; Wessex, Anglia 672/73, +754, Dokkum, Hollandia).
Először 716-ban indult a frízek országába egy misszióval. II. Gergely pápa 719-ben az angolszászoknak teljes fölhatalmazást adott a ,,pogányok missziójához”. Winfried fölvette Római Szent Bonifác nevét. Türingiában, majd a frízek országában végzett missziós tevékenységet.
722-ben Rómában püspökké szentelték. III. Gergely pápa 732-ben megerősítette az angolszász misszió tekintélyét, Bonifácot kinevezte érsekké, s felhatalmazást és jogot adott neki, hogy a Rajna jobb partján elterülő missziók számára püspököket szenteljen.
A következő bajor és türingiai püspökségek alapítása az ő nevéhez fűződik: Passau, Salzburg, Freising, Regensburg, Eichstätt, Würzburg, Buraburg és Erfurt. Bonifác megkapta Mainz püspökségét a személyére szóló érsekséggel. 744-ben szerzeteskolostort alapított Fuldában. 754. június 5-én, pünkösdhétfőn az újonnan megkereszteltek nagy csapatát hívta Dokkumba, hogy megbérmálja őket. Ekkor azonban megjelent egy sereg pogány. A hithirdetőt, miközben kísérőit a halál elviselésére buzdította, egy kard halálosan megsebesítette. A római kalendáriumba 1874-ben vették föl ünnepét.
Bonifác kulcsszerepet játszott annál a történelmileg jelentős átrendeződésnél, melynek során – a latin-görög-antik világ elmúltával – lerakták a középkor latin-germán világának alapjait.
A legenda szerint halála helyén forrás fakadt. Németország apostolaként tisztelik, ezenkívül Fulda város, valamint a sörfőzők és a szabók védőszentje. Alsó álkapcsa a Főszékesegyházi Kincstárban található Esztergomban.
http://www.youtube.com/watch_popup?v=6a8Eimr-fm0
A sör rövid története
Akinek nyugodt az álma, az nem követ el bűnöket.
Aki nem bűnözik, az a mennyországba jut.
Ámen. (Ismeretlen serfőző szerzetes a középkorból)
Kr. e. 4000-ből származik az első bizonyíték arra, hogy Mezopotámia népe szívesen sörözgetett. A fejlett, öntözéses mezőgazdasági termelést folytató ókori államban jelentős volt a gabonatermelés, így nem meglepő, hogy többfajta sörrecept ránk maradt e korszakból.
Ősmagyarok
Őseink elsődleges itala természetesen a tiszta víz volt, kedvelt italai közé tartozott a bor, amely elkészítési módjának technológiáját még Belső-Ázsiából hozták magával. A zsírosabb ételekhez 1–2%-os alkoholtartalmú erjesztett ló- (kumisz) vagy birkatejet ittak, kedvelt italuk volt a kölesből – esetleg a búzából – készült sör, a „boza”. Ez utóbbi ősi ismeretéről többek között a komló és a sör ősi szavunk is tanúskodik. A hunok sörkészítéséről már Priszkosz rhétor is tesz említést: „Kaptak a minket kísérő szolgák is kölest, árpából készült italt, amelyet »kámnak« neveztek” (kám-kamosz a bizánci komlózott árpasör neve).
Bőrtömlőbe tették a kövek közt megőrölt gabonát, majd vízzel felöntve jól összerázták. Ezután "tüzes követ" tettek bele, hogy emeljék hőmérsékletét, később hozzáadták a komlót, forrásig melegítették, közben többször megrázva a hatalmas tömlőt. Majd vízbe merítették vagy lelocsolták, hogy lehűljön és megerjedjen. Ezen ősi eljárásnak és a komló használatának bizonyítéka egy X. századból származó volgai-bolgár eskü szövege: Addig lesz közöttünk béke, míg a kő úszni, s a komló alámerülni fog.
Belgiumban az asszonyok feladata volt a kenyér sütése, az étel főzése és meglepő módon a sör főzése is. Sokfajta sör gazdagította a törzsek italkészletét. Ennek oka az lehetett, hogy az asszonyok versengtek egymással, hogy kié a legízletesebb, így mindenfajta fűszerrel ízesítették az italt.
Tehát a sör legkülönbözőbb skáláját már ebben az időszakban is fel tudta mutatni a történelem.
A középkor idejében a kisebb városok peremén elhelyezkedő kolostorokban főzték a sört. A legrégebbi oklevél a sörfőzés alapításáról szól, ami 1068-ból származik
Forrás: sör története , papiruszportal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése