Szent Lőrincet, hozzávetőleg a IV. század óta a kereszténység egyik legnépszerűbb szentjeként tartják számon. Jankovics Marcell jelkép-kalendáriuma szerint, Szent Lőrinc mártíriuma a pecsenyévé pirító augusztusi forróság jelképe. Ebből kifolyólag a tűzzel foglalatoskodók – pékek, tűzoltók, cukrászok stb. – hívják segítségül, többek között égési sebek gyógyulásáért fohászkodnak hozzá. Augusztus 10. a földművelő emberek körében egyfajta határnapnak számít, a jó nyári idő végét jelzi és a lassan beköszöntő őszre utal.
Ugyanakkor a szabadban fürdés utolsó napja, hiszen a népi megfigyelések szerint ezen a napon fordul az időjárás. Amennyiben szép idő van, hosszú őszre számíthatunk. A kígyó odvába bújik, a fás növények pedig megállnak fejlődésükben. Végül úgy tartják, hogy a mai nappal zárólág a dinnye sem ízletes már, tudniillik Lőrinc „belepisil a dinnyébe" sőt a körtébe is, vagyis a Lőrinc napot követően szedett „lőrinces dinnye" már íztelen. Lőrinc napját a vincellérek is tisztelik, ha a mai napon esik az eső, akkor sok bor lesz ősszel. A hosszú, napsütéses nap pedig bőséges gyümölcstermést jelent: „Lőrinc napja, ha szép, sok a gyümölcs és ép" – tartja a néphagyomány.
Szent Lőrinc vértanú (Illusztráció a Pannonhalmán őrzött Legenda Aurea Sanctorum című ősnyomtatvány 1482-es augsburgi kiadásából
Forrás /:Jelkép Kalendárium/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése