"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)

2012. augusztus 30., csütörtök

Zebegény festője

A XX. század magyar impresszionista - posztimpresszionista festészet kiemelkedő alakja   Szőnyi István.
Budapesten és Nagybányán tanult. Mesterei voltak: Ferenczy Károly és Réti István. 1920-ban rendezte első gyűjteményes kiállítását az Ernst Múzeumban. Korai képeinek plasztikus stílusa nagy hatással volt fiatal kortársaira, Aba Novák Vilmosra, Patkó Károlyra, Korb Erzsébetre. Pályájának kezdetétől nagy tehetsége volt a rézkarcok készítéséhez, egyik leghíresebb a Behavazott falu c. 1927-ből. Főleg rézkarcai, de festményei is gyakran szerepeltek a Tamás Galéria kiállításain.

1923-ban Zebegénybe költözött, ezzel új korszak kezdődött festészetében. Képei egyre líraibb, harmonikusabb, idillibb hangúvá váltak. Fő témája a zebegényi táj és a paraszti élet mindennapi eseményei. Az 1930-as évek közepétől fő műveinek sorozatát többnyire temperával, világos, finom színekkel festette, az egyik legszebb a Dunakanyar táját megelevenítő Szürke Duna c. képe 1935-ből. Művészete a posztnagybányai stílust képviselte.




Posztimpresszionista dunakanyarbeli tájképeivel közelebb hozta és megszerettette hazánknak e különös értékekkel bővelkedő régióját 1960. augusztus 20-án halt meg.  Halála után zebegényi műtermében emlékházat nyitottak tiszteletére.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése