"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)

2012. augusztus 29., szerda

Mohácsi csata



 Szulejmán 1520.-ban lépett trónra, és ezzel fordulat állt be az Oszmán birodalom külpolitikájában. Míg apja, a Perzsák ellen folytatott harcot tartotta fő céljának, a fiatal Szulejmán Európa felé szeretett volna terjeszkedni. Fontos céljának a Habsburg birodalom megtörését tűzte ki, amit szövetségben, I. Ferenc francia királlyal szeretett volna elérni.
A XV. században hazánk nagyon gyenge gazdasági helyzetben volt. 1508 - 1810-ben nagy éhínség, míg 1511-ben pestisjárvány pusztított. Az Oszmán birodalomnak volt ereje, hogy a magyarok egyébként is rossz életét, még sanyarúbbá tegye.

1513-ban a pápa, keresztes hadjáratot hirdetett a török uralom ellen. A keresztes hadjárat élére, a Rómában tartózkodó, Bakócz Tamás, esztergomi érseket nevezte ki, aki idős korára tekintettel, vonakodott a megbízástól. A hazatérő érsek, 1514-ben jelentette be a koronatanácsnak. A pápai bullát 1514. április 9.-én hirdették ki, de a keresztes hadjárat a Dózsa György féle paraszt háború tragikus kimenetelébe torkollott.

1520-ban I. Szulejmán követeket küldött Magyarországra, a béke érdekében, de a magyar főurak a követet tömlöcbe zárták. Válaszul, Szulejmán 1521.-ben hadjáratot indított hazánk ellen.

1525. évvégén, a magyarok Bakics Pál, szerb vajdától értesültek arról, hogy a török ellenünk készül és Buda elfoglalása a célja. Mivel az ország szegény volt, így most sem volt pénz a felkészülésre. Az összeült országgyűlésnek nem volt mit tenni, adókat vetett ki, hogy ütőképes hadsereget állítson ki a török ellen, de így is csak Tomori 2000-es csapata jelentette az ütőképes fegyveres erőt. A háború hírére, Lajos segítséget kért az európai fejedelmektől, de csak VIII. Henrik adott némi adományt, és a pápa 50 000 aranyat.

A török sereg útban volt hazánk felé, de csak lassan tudtak előre nyomulni, mert a folyók áradása akadályozta őket. Mindezek ellenére, június 30.-án elérték Nándorfehérvárt. A magyaroknak, mint eddig, most sem volt pénzük a támadások leverésére, így Ibrahim pasa vezetésével a törökök, átkeltek a Száván.

A nádor ugyan megindult, hogy megakadályozza a Drávai átkelést, de most sem tartott vele senki. Augusztus 28.-án a törökök átkeltek a Karasica mocsarain, és megérkeztek Mohácsra, ahol Tomori csapatai várták. 1526. augusztus 29.-én tehát a Mohácstól 7 km-re levő síkon a két csapat szembe találkozott egymással.
A hatvanezer főből álló török sereg ellen, a 24 800 főből álló magyar seregnek szinte nulla volt az esélye a győzelemre. Az oszmánok ellen a magyarok indítottak rohamot, amely a törököt váratlanul érte, és sikerrel is jártunk, de a második támadásra felkészült török sereg olyan csapást mért a csapatainkra, hogy tulajdonképpen a csata el is dőlt.

Valahol itt esett el Tomori Pál is. Alig másfél, két órás csatában, a magyar sereg megsemmisítő vereséget szenvedett. Elesett 4000 lovas, 10 000 gyalogos, hét püspök, köztük Tomori is, 16 zászlós, és 12 fővezér. A menekülő király a Csele patakba fulladt.

A mohácsi csata után, Buda felé szabad lett az út. A király, és vele a főnemesség nagyrésze meghalt. Csupán az erdélyi csapatok maradtak meg, de Szapolyai nem vállalta a további harcot. A török hadsereg, szeptember 12.-én bevonult Budára. Pest lakosságát teljesen kiirtották.

1526 őszén, megindult a rivalizálás a koronáért, Ferdinánd, és Szapolyai között. Később, mindketten királlyá koronáztatták magukat, és nyugaton Ferdinánd, keleten Szapolyai, középen a török uralta az országot. Az ország ekkor három részre szakadt.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése