Mert természet- és emberbarát, sőt különleges összetétele révén gyógyító tulajdonságokkal rendelkezik. Fehérjeszerű polimerből, fibroinból áll, s a kollagénnel, illetve a pókhálóval van a legközelebbi rokonságban. Magas hőfokú pára mellett egy selyemgubóból mintegy 3000 méter selyemfonal nyerhető. A kollagén és a selyem hasonló aminosav-összetételének köszönhetően bőrünkön nem vált ki allergiás reakciót. Manapság a kozmetikában is nagy sikerrel alkalmazzák a selyemproteint. Ez a rugalmas, ám szilárd természetes anyag képes 30% vizet felvenni, anélkül, hogy nedves lenne, emiatt a selyem öltözék és ágynemű szinte „eltünteti” a verejtéket, komfortos, száraz érzetet ad, segít a hőszabályozásban, biztosítja a bőr légzését, javítja az anyagcsere folyamatokat és a vérellátást. Jótékony hatását vérkeringési, mozgásszervi és reumás panaszok esetén is hasznosíthatjuk.
A selyem története
A legenda szerint i. e. 2800 körül a kínai császár nagy gondban volt. Nem elég, hogy birodalmát belső viszályok változtatták véres csatatérré, kívülről ellenség ostromolta falait, még kedvenc eperfáit is pusztította valami rusnya kártevő. Mivel minden percét lekötötte a béke teremtése birodalmában, szeretett feleségét bízta meg, derítse ki, miként lehetne eperfáit megmenteni. A feleség eleget tett férje kérésének, és ezután naponta figyelte az apró hernyókat a fán. Megtetszett neki a sok fényes hernyógubó, levett egyet, azonban véletlenül elejtette, és pont egy tócsába esett. Ekkor a császárné meglátott egy erős fényes, selymes szálat, amelyet e gubóról lehetett letekerni. Rögtön eszébe jutott, milyen gyönyörű anyagot lehetne szőni belőle, s utasította szolgáit, hogy gyűjtsék be a bábokat, s tekerjék le neki a szálakat. Ezután rögvest szövésnek látott, s páratlan szépségű anyaggal lepte meg férjét.
A császár felesége, Hsi-Ling-Shih így fedezte fel a selyemszövést, majd rövidesen megalapította az első selyemhernyó tenyészetet is. őt azóta is a Selyem Istennőjeként tisztelik.
A selyem azonban még legalább 2000 évig a kínaiak nagy titka maradt. Császári rendelet is tiltotta, hogy bárki felfedje, különben halállal lakolt.
Eleinte csak a császári család és a főméltóságok viselhették, azonban a selyem a tenyészetek és a szövödék szaporodásával elterjedt a köznép soraiban is, s lassan a kínai ipar egyik fő ágává nőtte ki magát. Nemcsak a ruházkodáshoz, hanem hangszerek húrjaihoz, halászhálók, íjak készítéséhez, a finom mártott papír előállításhoz is alkalmazták.
A Han dinasztia idejére már az adókat a gabona mellett selyemben is mérték, szolgálatokért járó fizetségként is elfogadott volt a selyem. A lassan beinduló külfölddel való kereskedelem egyik fő áruja lett is a selyem.
Kína szerette volna monopóliumként tartani az előállítását, de i.e. 200 körül az elvándorló és Koreában letelepülő kínaiak elvitték magukkal a selyemhernyó tenyésztés titkát is, és i.sz. 300. körül a finom textíliák gyártásban évezredek óta jártas Indiában is megindult a selyem előállítása.
A legenda szerint egy kínai hercegnő, aki egy indiai herceghez ment feleségül, fejdíszében magával csempészett néhány eperfáról származó magot és pár ezer tojást, hogy ezzel biztosítsa majd új hazájában is a gyerekkorában megszokott selyem viseletet, annak minden pompájával, komfortjával együtt.
Voltak mások is, akik a drága kínai selymet inkább hazájukban szerették volna előállítani. Közéjük tartozott az igencsak piperkőc hírében álló angol király, I. Jakab.
I. Jakab király Anglia-szerte szerette volna a hazai selyemipart létrehozni, és 10.000 fekete eperfát ültettetett. Sajnos kudarcba fulladt a próbálkozása, mivel arról az egyről nem tudott, hogy bár eperfára van szükség, de a hernyók a fehér eperfát kedvelik.
Így térjünk vissza inkább Kínára, látva, hogy Jakab királynak nem volt az erőssége a selyemkészítés. Itt a selyemhernyókat tavasszal, két hónapos intenzív munkával nevelik. Amint megjelennek a levelek az eperfán, az előző évről megmaradt, hideg helyen tárolt tojásokat rögtön kikeltik. A keltetés körülbelül 8 napig tart, majd a hernyókat csaknem egy hónapon keresztül etetik az eperlevelekkel.
Ez alatt az idő alatt a testsúlyuk a 10.000-szeresére nő. Az evésben nem korlátozza őket a légzés sem, mivel a testükön lévő lyukakon keresztül kapnak levegőt. A kínaiaknak van még egy nagyon érdekes titkuk a hernyókkal kapcsolatban. Állítólag kényeztetni kell őket, mert különleges igényeik vannak. Szeretik a meleget, a szárazságot és a tisztaságot. Úgy tartják a kínaiak, hogy a hernyók nem szeretik a kiabálást, a sült hal szagát. Azt sem engedik meg, hogy a hernyók közelében bárki rágyújtson egy cigarettára vagy fokhagymát egyen.
Selyemfestés
A selyemfestés Kínában több ezer éves ősi hagyományokra tekint vissza. A múzeumokban ma is láthatók ezer évesnél régebbi selyemképek. A ma emberének tehát nem kell attól tartania, hogy a selyemképek nem időtállóak. Kétségtelen azonban, hogy óvni kell a nedvességtől és az erős napsugárzástól a selyemre festett képeket, hogy tartósak maradjanak.
Kínában a tájképek festése terjedt el leginkább. A festmények keskenyek és hosszúak, mert a selymeket tekercsekben tárolták. Nem függesztették ki a falra, mint Európában, hanem gondosan eltették és csak időnként vették elő, hogy gyönyörködjenek benne. A kínai tájképfestészet témái a hegyek, a vizek és a fák ( esetleg madarak és virágok)- gondos elrendezésben. A festők a nagy mesterek munkáit másolták egészen addig, amíg tökéletes másolatot nem tudtak készíteni. A másolás a kultúra része volt és nagyra tartották azt, aki jó és szép másolatokat tudott készíteni. A képekre gyakran feliratokat helyeztek el. A tulajdonosaik pedig saját pecsétjüket helyezték a festményre. (Egy-egy régi festményen előfordul, hogy sok ilyen pecsét van, mivel a festményeket ajándékozni szokták egymásnak.) Azok az emberek, akik a festményeket készítették nem a festésből éltek, azt csak a megélhetést biztosító foglalkozásuk mellett csinálták. Csak az igazán nagy mesterek alkottak saját elgondolásuk alapján képeket akkor,amikor a másolást már tökélyre fejlesztették és utána kialakult a saját stílusuk.
Sokféle selyem létezik. A hernyóselyemtől a műselyemig, a lehelet vékonytól a vastagabbakig, a csodálatos fényes selymektől a kevésbé fényesig számtalan változat megtalálható. . A selyemre festett képek gyönyörűen kiadják a festékek színét, tündöklőek lesznek.
Sokféle misztikus történet lengi körül ezt a lenge anyagot.
Az egyik így szól: Volt egyszer egy kereskedő, annak volt egy lánya és egy csodás képességekkel bíró lova. Ez a ló a felhők magasságán tudott repülni és beszélte az emberek nyelvét. Egyszer a kereskedő nem tért vissza szokásos útjáról, s a lánya nagyon bánatos volt. A ló azt mondta lánynak, ha megígéri, hogy hozzámegy feleségül, megkeresi és visszahozza neki az elveszettnek vélt apját. Így is lett. Az apja visszatért a lóval, de nem akarta, hogy a lánya a varázsló négylábú felesége legyen, inkább megölte a különleges állatot. Ekkor ismét csoda történt: a ló bőre elrepítette a lányt. Suhantak, suhantak a messzeségbe, majd leszálltak egy fára. Abban a pillanatban, ahogy a lány megérintette a fát, selyemhernyóvá változott. Azóta is minden nap hosszú selyemszálakat készít és belefonja apja és a csodatévő ló utáni vágyódását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése