A világító felhőket először a 19. század közepén figyeltek meg a Krakatau kitörése után. Először a légkörbe került rengeteg vulkáni hamu számlájára írták a jelenséget, de ez a feltevés tévesnek bizonyult.
Napnyugta után fél-másfél órával, amikor a sötétedő égbolton előbukkannak a fényesebb bolygók és csillagok, nyugati irányban a horizont felett időnként kékes, ezüstös színű, esetleg narancsos vagy arany szegélyű, feltűnően fénylő felhők tűnnek fel. Erősen elütnek a többi felhőtől, melyek ekkor már csak sötét foltokként vetülnek az égboltra. A jelenség a keleti égen hajnalban is megfigyelhető a csillagászati és a navigációs szürkület ideje alatt.
Mibenlétükről hosszasan vitáztak a tudósok. Ma már tudjuk, hogy ezek a szokatlanul nagy légköri magasságban, mintegy 80 km-en lévő, nagy kiterjedésű felhők igen ritkásan elhelyezkedő jégtűkből állnak. Ezek a jégkristályok még akkor is visszaverik a Nap fényét, amikor az már mélyen a horizont alatt van, és amikor a szokványos felhők (amelyek maximális magassága 30 km lehet) már régen elsötétültek. Kiterjedésük a 10–100 ezer km-es nagyságot is elérheti, azonban igen gyér szerkezetüknek köszönhetően össztömegük ilyenkor is csak 1–2 kg vízjégnek felel meg. Ennek köszönhetően a fényesebb csillagok fénye minden akadály nélkül áthalad rajtuk.
Jelenleg a NASA egy műholdja folyamatosan követi a világító felhőket, melyeket az utóbbi időben egyre délebbi szélességekről lehet megfigyelni. A jelenség Földünk globális klímaváltozásával állhat kapcsolatban. .
Az éjszakai világító felhők (angol rövidítéssel NLC-k) 2013-ban a szokásosnál egy héttel korábban, már május 13-án megjelentek a NASA AIM nevű műholdjának mérései szerint. A sarki fény mellett a legszebb égi jelenség napnyugtakor figyelhető meg.
A jelenségben a klímaváltozás is szerepet játszik. Míg a 19. században Alaszkáig, Skandináviáig kellett utaznia a megfigyelőnek, most sokkal délebbről, például Magyarországról, de Spanyolországból vagy a szárazföldi Görögországból is láthatók néha. Ennek az a magyarázata, hogy jóval több az üvegházhatású metán a légkörben. Amikor a gáz a légkör magasabb rétegeibe emelkedik, oxidáció megy végbe, és a bonyolult reakciósorozat melléktermékeként vízgőz keletkezik. Ha pedig több a pára 80 kilométer fölött, akkor nagyobb eséllyel alakulnak ki világító felhők.
Forrás: Zöld Újság,Origo
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése