Az
egyik legérdekesebb és leghihetetlenebb dolog, amit a madarakról
tudunk, az az, hogy képesek évről évre több ezer kilométernyi utat
megtenni azért, hogy a telet melegebb, kellemesebb éghajlaton töltsék.
Egészen rendkívüli, ahogy a madarak minden évben csapatokba gyűlnek és
elrepülnek - honnan tudják, merre menjenek, mikor induljanak, és mikor
jöjjenek vissza? Hogyan képesek túlélni a hosszú és veszélyes utat,
honnan tudják, hogy jó lesz-e az idő és hogyan dacolnak az erős széllel?
Ezek a kérdések már nagyon régóta foglalkoztatják az embereket. Mára,
a tudományos kutatásoknak köszönhetően sokkal többet tudunk a madarak
vonulásáról, mint elődeink, de az még így is egyike a természet
legnagyobb és legrejtélyesebb csodáinak!
A
legtöbb madár a táplálékhiány miatt kel útra; télen nem könnyű élelmet -
rovarokat, gyümölcsöket vagy magokat - találni Európában, míg a világ
más, melegebb éghajlatú vidékein van belőlük bőven. Miért nem élnek a madarak egész évben ezeken a melegebb
éghajlatú területeken? A válasz egyszerű - északon, ahol a nyár
enyhébb, a napok hosszúak és rengeteg a táplálék, könnyebb az utódokat
felnevelni, mint délen, ahol ilyenkor forróság van és sok a ragadozó.
A vándorlás megkönnyíti a fajok túlélését, annak ellenére, hogy sok
egyed elpusztul a hosszú repülés során.
Ahhoz,
hogy a hosszú utat túléljék, a madaraknak egészségesnek kell lenniük,
valamint sok zsírra és új tollakra van szükségük. A szaporodási időszak
végén, a vonulás megkezdése előtt a madarak kicsit "átalakulnak".
A bőrük alatt a testükön mindenhol zsírt halmoznak fel, amit a hosszú
úton energiaforrásként használnak majd, ha megszokott
táplálékforrásukhoz nem tudnak hozzáférni. A madarak tollazata is
teljesen megújul, a régi, elhasználódott nyári repülőtollak kihullanak
és helyükön újak nőnek - ezek nagyon fontosak a hosszú repülés során.
A madarak az ősz/tél első jeleire - rövidülő, hűvösebb nappalok - hagyják el fészkelőhelyeiket. Az időjárás is befolyásolja, hogy a madarak korábban vagy később indulnak-e - a repüléshez az időjárásnak viszonylag állandónak és enyhének kell lennie. Mindemellett a madarak hormonszintje évenként többször megváltozik, aminek következtében a madarak tollruhát váltanak és késztetést éreznek, hogy elinduljanak délre.
A madarak az ősz/tél első jeleire - rövidülő, hűvösebb nappalok - hagyják el fészkelőhelyeiket. Az időjárás is befolyásolja, hogy a madarak korábban vagy később indulnak-e - a repüléshez az időjárásnak viszonylag állandónak és enyhének kell lennie. Mindemellett a madarak hormonszintje évenként többször megváltozik, aminek következtében a madarak tollruhát váltanak és késztetést éreznek, hogy elinduljanak délre.
«Jön a tavasz, Hazatér a Fecske madár. Zöld ruhát ölt Künn a határ.»
Tavasszal jön vissza hozzánk a fecske, még pedig az országos középnap szerint: április 4–5-én. Helyi és időjárási okok, vagyis a vidék alacsony vagy magas fekvése, annak éghajlata, az évek szerint ingadozó tavaszfakadás módosítják első jelentkezésének napját. Az első fecske látása eseményszámba megy minden háznál s a hiuságnak is van vele dolga, mert azt tartja népünk, a ki először lát fecskét s utána mosakszik, elveszti szeplőit, piros, bársonyos lesz orczája
Nálunk, csak úgy mint a mérsékelt öv egyéb tájain, alig van nálanál ismertebb, közönségesebb madár. És nincs egy sem, mely átöröklés útján, természetes soron, magától, annyira az emberhez szokott volna, mint ő, a szelid tekintetű, bizalmas, fürge, jámbor, vidám, szép szárnyas házibarátunk. Hajdan persze ez a szoros – ember és fecske közt létező – viszony nem volt meg s a barlanglakó, czölöpös házakban tanyázó történelem előtti ember alig ismerte: akkor még nem osztott vele egy födelet, hanem sziklafalakra, fákra építette sárfészkét. De azóta nagyot forgott a világ! Az a szives fogadtatás, melyet a házakban élő későbbi emberek részéről tapasztalt, lassanként elidegenítette őt a vadságos életmódtól, oda huzódott az «eresz alá» s látta, hogy jóság, kimélet környezi. Nemzedékről-nemzedékre erősbödött a szokás s ma már nagy ritkaság otthonát máshol találni, mint kunyhóban, házban, istállóban, pajtában, sőt palotában, templomban. S jogot is formál magának ezekhez a tartózkodási helyekhez annyira, hogy megszokott fészketájától erőszakkal sem egykönnyen lehet elüzni. De nem is űzi el senki sem, mert hisz úgy tartja a néphit: abba a házba, hol fecskefészek van, nem üt a menykő. Kerüli pedig azért, mert a fecske az «Isten madárkája». S jaj annak, a ki lepiszkálja a fecskefészket! Megbünteti az Úr úgy is, hogy tehene véres tejet ád.
/Takács Zoltán, Magyarország madarai/
''A természet talán legszebb ékszerei a madarak'' ...igy van ez ,nem talan hanem biztosan ! Repulnek ,enekelnek es eletunket szepe teszik. Az ember megfigyeli a repulesuket,utanozza. Szeretjuk hogy szabadok ....A termeszetben barometerkent erezhetjuk ,lathatjuk oket, a termeszet egyensulyat mutatjak meg nekunk , ingyen dolgoznak a kertekben.A leg szebb ezeket nezni , fotozni, rajzolni ,Vilagunkat szinese es szepe teszik. Reggel hangujukra ebredezunk, pihenni a parkokban madarak zenejere meditalunk .Megfigyeljuk amikor jonnek tavaszal , osszel amikor elmennek tova repulnek .Mi maradunk es varjuk oket ujra.Telen etetjuk az itt maradt madarkakat,segitunk rajtuk.....Vass Albert nagyon szepen leirja a teremtest, a tavak madarait,...Tetszik a blogod . :).... udv.
VálaszTörlés