Néha azt hiszem, a szeretetre várok. Valószínűleg csillapíthatatlan ez az éhség: aki egyszer belekóstolt, holtáig ízlelni szeretné. Közben már megtudtam, hogy szeretet kapni nem lehet; mindig csak adni kell, ez a módja. Megtudtam azt is, hogy semmi sem nehezebb, mint a szeretetet kifejezni. A költőknek nem sikerült, soha, a költőknek, akik az érzelmek és indulatok minden árnyalatát rögzíteni tudják szavaikban. A szeretetnek nincs színfoka, mint a gyöngédségnek, nincs hőfoka, mint a szerelemnek. Tartalmát nem lehet szavakban közölni; ha kimondják, már hazugság. A szeretetben csak élni lehet, mint a fényben, vagy a levegőben. Szerves lény talán nem is élhet másképp, csak a hőben, a fényben, a levegőben és a szeretetben. /Márai/
A csendet vágyom,
egy lágy ölelést,
néhány könnycseppet,
mit a boldogság ajtaján hagyott rés
....kettőnknek engedett. /Kelemen Zoltán: Lehelet/
Tiszteletem!
VálaszTörlésMegtisztelne, ha a Lehelet című gondolatom alá, mint szerzőt megnevezne, illetve ezen elmulasztása esetén, törölné azokat az oldaláról.
Előre is köszönöm megértését: Kelemen Zoltán
Elnézését kérem, nem tudtam, hogy az Ön gondolatát idéztem. Természetesen feltüntetem Önt, mint szerzőt.
TörlésÜdvözli Farkas Hedi