"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)

2011. december 20., kedd

Csángó karácsony

Csoma Gergely: A moldvai magyarok karácsonyi szokásairól

A katolikus csángómagyarok mély hittel és komolysággal ülték meg Karácsony ünnepét.
A nálunk megszokott vásárlási láz, az ajándékhalmozás, és – sok helyen – a karácsonyfa állítás is ismeretlen a moldvai magyaroknál. A fa állításának, díszítésének szokása csak a legutóbbi időben, városi hatásra, televízióban látott mintákat követve kapott szerepet az ünnep fényesítésére.

A Karácsony a ház és az udvar tisztításával, takarításával kezdődött. Karácsony napjára kenyeret, kalácsot sütöttek. A moldvai kalács nem hasonlít az általunk megszokottra; ez az édeskenyér „dzsióval“, kakaóval ízesítve, mákkal megszórva. A karácsonyi kalács: kicsi kerek, fonott perecfélr, ízesítés nélküli. Kemencében sütik, alja néha hamus, égett. Ezt kapják ajándékba a „megéneklők”., a „kolindálók” (Bukila, Bogdánfalva).

Este, szürkületkor indultak el a gyerekek kettesével-hármasával. A háziak ilyenkor a „kucsákat megkötik, ne máj marjon”. A megéneklők „megrikoltás” nélkül – jelzés nélkül – mennek be az udvarra, az ablak előtt megállva, kívül kezdik az éneket. A háziasszony vagy gazda kilépve adja át jutalmukat, a kalácskát, néha ma már kekszet, nápolyit, édességet is. A megéneklők karácsonyi szenténekeket fújtak, magyarul és románul, az utóbbi időben egyre gyakrabban románul szól az ének.
Jellegzetes énekeik voltak: István királyról szóló ének; Örvendezzél, Betlehembe mentünk; Pásztorok, pásztorok örvendeznek; Csordapásztorok, Boldog ház, hol krisztus lakék…

A kalácsokból sokat kellett sütni a házakban, 80-100 darabot is készítenek ilyenkor, hogy ne maradjanak szégyenben.

A nagyobb megéneklőket, rokonokat behívják a házba. Számos faluban köszöntő verseket is mondanak.

A megéneklés után az éjféli misén találkozik a falu lakossága. Aki tudni kívánta háziállatai „véleményét”, az az istállónál „hallgatkozott”. A Karácsony éjjel kihallgatott állati beszéd érthető – és ekkor megismerhető a háziállatok véleménye gondozójukról.
Karácsonykor a gyerekeket fokhagymával etették, azt tartották, hogy védve lesz a gilisztától.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése