"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)

2011. december 4., vasárnap

V. OTP Lovas Világkupa, Budapest

2011. december 2-4.

Budapesten a minden évben telt házas lovas ünnepet immáron ötödik alkalommal rendezik meg a fogathajtó világbajnok Lázár fivérek.



A magyarság történetében ősidőktől fogva kulcsszerepet játszott a ló és a lovaglás.
Krisztus előtti második és első évezred fordulóján a magyarság a Kaszpi-tenger és a Fekete-tenger, valamint az Ural hegység által határolt területeken élt, ami a Turáni alföld része. A magyarok ősei tevékeny részesei voltak a lovas nomád életmód kialakulásának, tehát nem más népektől sajátították el ezt az életformát. A Kárpát-medencébe is már lóháton érkeztek az őseink, így szereztek maguknak új hazát. Lovasaink Európa-szerte kalandoztak.Ezeknek a sokszor hatalmas távolságoknak a megtétele is a magyarok gyakorlott lovas mivoltáról ad bizonyosságot, egyben lovaink kiemelkedő teljesítőképességének is fényes bizonyítékai.

"Lovon szoktak járni, gondolkozni, álldogálni és beszélgetni" - jegyezte fel évszázadokkal ezelőtt a magyarokról Regino évkönyve. "A ló szakadatlan társa volt ennek a harcos nemzetnek, amely Attila hunjai örökségéhez méltóan mindig lóháton küzdött"

A hucul ló



Nem tartozik szorosan vett értelemben a pónik közé a Kárpát-medence hagyományos kislófajtája, a hucul. A fajta a Kárpátokban, Bukovina, Galícia és a régi Magyarország határvidékén élő hucul néptörzs kezén kialakult, primitív vonásokat magán viselő hegyi ló, amely a magas hegyek úttalan útjain nagy biztonsággal közlekedve kiváló hátas, málhás és igás tulajdonságokkal rendelkezett.
Az Osztrák-Magyar Monarchiában a hegyivadász századok málhás és hátaslóként, s emellett a helyi lakosság igáslovaként volt nagy jelentősége. Trianon után, mikor tenyészterülete a határon kívülre került, a Veszprém megyei Bántapusztán próbálkoztak fenntartásával, majd az ötvenes években dr. Anghy Csaba a Fővárosi Állat- és Növénykert egykori igazgatója gyűjtötte össze a még fellelhető egyedeket és kezdte meg a magyarországi állomány rekonstrukcióját. Az időközben mintegy 30 kancára szaporodott állomány az Aggteleki Nemzeti Parkban talált ideális tenyészhelyre, és ma már magántenyésztők kezén is egyre több egyed található.

/Forrás: Gazda Kiadó/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése